Szerző: Jürgen Wagner[1] 2022. január 24.
Nehéz megítélni, hogy valóban küszöbön áll-e egy orosz támadás Ukrajna ellen, ahogyan azt az amerikai hírszerzés és a Biden-kormányzat el akarja hitetni velünk. Az azonban bizonyosan kijelenthető, hogy a helyzet rendkívül érzékeny, és számos, jelenleg felháborodottan agyrémnek minősített orosz vád nem alaptalan.
A katonai fenyegetésnek az a több részből álló konglomerátuma, amelyet Moszkva az ukrán határon és most Fehéroroszországban is felállított, korántsem elfogadott, és mégis meg lehet érteni, hogy a kiújuló eszkaláció okai a NATO-ban vannak.
Ha megnézzük a 2021. december 17-én előterjesztett, a helyzet enyhítésére tett javaslatokat, világossá válik, hogy Oroszországot elsősorban három dolog foglalkoztatja: Először is az új közepes hatótávolságú rakéták kelet-európai állomásoztatásával kapcsolatos aggodalmak; másodszor, más kelet-európai államok, különösen Ukrajna fokozatos újrafelfegyverzése és integrációja a NATO-ba; harmadszor pedig a jelentős NATO-erők állandó tartózkodása Oroszország határain.
Miért érzi magát elárulva és fenyegetve Oroszország – és miért van ebben némi igazság
A közelmúlt fejleményeit tekintve az is világossá válik, hogy ezek az aggodalmak indokoltak, mégpedig mindhárom dimenzióban. Ennek ellenére az orosz aggodalmakra jelenleg csak néhány nyugati szereplő hallgat, a túlnyomó többség sajnos csak a zavargásokat ecseteli, ezért láthatóan komoly viták folynak a NATO keleti szárnyán a csapatjelenlét további növeléséről, sőt az állandó katonai jelenlétről is, a Szövetség dél-keleti határain.
A NATO keleti terjeszkedésének eredendő bűne
A NATO évek óta igyekszik hamis információként lejáratni azt a kijelentést, miszerint Oroszországnak és a Szovjetuniónak az 1990-es évek elején azt ígérték, hogy a nyugati katonai szövetség nem terjeszkedik kelet felé[2]. Ezt a média is nagyon jól tudja, Stefan Kornelius-tól a Süddeutsche Zeitung-ban[3], Michael Thumann-ig a Die Zeit-ben. Az orosz álláspontnak semmilyen ésszerű alapja sincsen[4], állítják.
A NATO különféle trükkökkel próbálja elfedni azt a problémát, hogy az 1999-ben végrehajtott keleti terjeszkedéssel egyszerűen tudatosan és kirívóan megszegte korábbi ígéreteit. Azt állítják, hogy a James Baker amerikai külügyminiszter által adott biztosíték, miszerint a NATO nem fog kelet felé terjeszkedni, csak az egykori NDK területére vonatkozott, más kelet-európai országok soha nem kerültek szóba.
A beszélgetés pontos megfogalmazása csak nagy fantáziával enged meg ilyen értelmezést, amint azt több mint tíz éve lehetett olvasni a Frankfurter Rundschau-ban:
Amikor James Baker amerikai külügyminiszter 1990. február 8-án Mihail Gorbacsov főtitkárt arról győzködte, hogy Gorbacsov elfogadja az újraegyesített Németország NATO-ban maradását, Baker biztosította őt arról, hogy "a NATO jelenlegi joghatóságának nem lesz keleti kiterjesztése". Gorbacsov hozzátette: "A NATO-zóna bármilyen bővítése elfogadhatatlan". Baker válasza: "Egyetértek."
Frankfurter Rundschau[5], 2008. szeptember 11
Valójában teljesen egyértelmű volt, hogy a Szovjetuniónak tett ígéretek a NATO keleti bővítésének minden formájára vonatkoznak, ahogyan azt Hans-Dietrich Genscher német külügyminiszter akkori szovjet kollégájának, Eduard Shevardnadze-nek mondta, egy 1990. február 10-én tartott megbeszélésen. A Spiegel Online többek között az ügyre vonatkozó aktákból idézett[6]:
"BM (szövetségi miniszter): Tisztában vagyunk vele, hogy az egyesült Németország NATO-tagsága bonyolult kérdéseket vet fel. De biztosak vagyunk benne: a NATO nem fog kelet felé terjeszkedni." S mivel a beszélgetés elsősorban az NDK-ról szólt, Genscher kifejezetten hozzátette: "Ami a NATO ki nem terjesztését illeti, ez általánosságban is érvényes."
Spiegel Online
További érvként a NATO azt állítja, hogy soha nem volt formális kötelezettségvállalás a NATO részéről[7], így ebből a szempontból a bővítés miatt nem okolhatók semmiért. Bár ez nem egyenesen hazugság, semmi esetre sem igaz.
Hiszen szinte minden nagyobb NATO-ország képviselője megadta Oroszországnak az említett garanciát – olvasható a 2017-ben megjelent dokumentumokban[8]. Köztük volt George Bush, Hans-Dietrich Genscher, Helmut Kohl, Robert Gates, Francois Mitterrand, Margaret Thatcher, John Major, Manfred Wörner és mások.
Michail Gorbacsov a német egyesítésről tárgyal Hans-Dietrich Genscher-el és Helmut Kohl-al Oroszországban, 1990. július 15.-én. Fotó: Bundesbildstelle / Presseund Informationsamt der Bundesregierung.
Forrás: https://nsarchive.gwu.edu/briefing-book/russia-programs/2017-12-12/nato-expansion-what-gorbachev-heard
Ebből a szempontból legnagyobb geopolitikai botorság volt, hogy ezeket a kötelezettségvállalásokat nem rögzítették jogilag kötelező erejű formában, de az is igaz, hogy a kötelezettségvállalások megtörténtek és be kellett volna tartani őket. Nyilvánvalóan Michael Gorbacsov szovjet főtitkár is azt feltételezte, hogy a nyugati garanciák érvényesek[9]:
Az Egyesült Államok és szövetségesei végül 1993-ban döntöttek úgy, hogy a NATO-t keleti irányba bővítik. Ezt kezdettől fogva nagy hibának neveztem. Ez határozottan megsértette az 1990-ben nekünk tett nyilatkozatok és biztosítékok szellemét.
Michael Gorbacsov
A NATO érveinek utolsó nyila az az állítás, hogy az 1990. februári viharos időszakot sok félreértés jellemezte, és az akkori kijelentéseket ma már nem lehet patikamérlegre tenni. A 2018-ban közzétett és a „Nemzetbiztonsági Archívum” által közzétett dokumentumok[10] azonban azt mutatják, hogy Gorbacsov utódjával, Borisz Jelcinnel is hamis játékot játszottak a NATO keleti terjeszkedése kapcsán. Andreas Zumach újságíró ezt írja:
A dokumentumok világossá teszik, hogy az Egyesült Államok akkori kormánya, George Bush és Bill Clinton hogyan hagyták a sötétben tapogatódzni Jelcint és kormányát, és hogy szándékosan félrevezették a NATO-bővítéssel kapcsolatos akkori szándékaikkal.
Clinton elnök és Jelcin elnök koccintása az állami vacsorán, Hall of Facets, Kreml, Moszkva, 1995. május (Fotó: Alekszandr Zemljanicsenko, AP)
Forrás: https://nsarchive.gwu.edu/briefing-book/russia-programs/2018-03-16/nato-expansion-what-yeltsin-heard
Teljesen érthető tehát, hogy Oroszország itt elárulva érzi magát, ami minden bizonnyal sokkal kisebb probléma lenne, ha nem látná rendkívül fenyegetőnek a NATO-politikáját, különösen az utóbbi időben.
Rakétabevetések: Új (retro)fegyverzet
Emlékszünk: 2019-ben az USA nagy hangoskodással kiszállt az INF-szerződésből, amely addig az időpontig megtiltotta az 500 és 5500 km közötti hatótávolságú szárazföldi, rövid és közepes hatótávolságú rakéták állomásoztatását.
Az indoklás szerint Oroszország már megsértette a szerződést. Moszkva tagadta a vádakat, és kijelentette, hogy a szóban forgó 9M729 típusú cirkálórakéta (NATO kódnév: SSC-8) hatótávolsága kevesebb, mint 500 km. Egyúttal helyszíni ellenőrzéseket is felajánlott, amelyek tisztázhatták volna ezt a kérdést.
Ehelyett az USA és szövetségesei kitartottak vádaik mellett, felmondták a szerződést, és durván elutasították a rövid és közepes hatótávolságú rakéták állomásoztatására vonatkozó moratóriumot is, amelyet Oroszország a mai napig többször is felajánlott (lásd: Az INF-szerződés vége és az új fegyverkezési verseny).[12]
Már 2019-ben egyre hangosabbak voltak azok a követelések, hogy rövid és közepes hatótávolságú rakétákat állomásoztassanak ismét Európában, és jelenleg minden úgy néz ki, hogy az USA ezt hamarosan végre is hajtja – ezért nyilvánvaló, hogy az INF-szerződés felmondása ezeknek a törekvéseknek az eredménye, nem pedig az orosz szerződés sértések következményei, amelyek a mai napig nem bizonyítottak egyértelműen.
Ezen erőfeszítések egyértelmű jele volt az 56. Tüzérségi Parancsnokság újraaktiválása[13] Mainz-Kastel Wiesbaden kerületében 2021. november 8-án. A lépésnek van némi szimbolikus értéke is, elvégre 1993-as ideiglenes feloszlatásáig a parancsnokság volt a felelős a Pershing rakétákért, amelyeket az 1980-as években az "utólagos felszerelés" (vagy pontosabban: "fegyverzet") részeként állomásoztattak.
A parancsnokság mai feladata az amerikai fegyveres erők és NATO-szövetségeseik rakétaküldetéseinek koordinálása háború esetén. Ez persze arra utal, hogy az amerikai hadsereg is szeretne rendelkezni megfelelő fegyverekkel, éppen ezért a lépésnek csak a szintén a Wiesbaden-i székhelyű „Multi-Domain Task Force” (MDTF) szinte egyidejű aktiválása kapcsán van értelme. Mert ezekhez az egységekhez három, jelenleg még fejlesztés alatt álló rövid- és közepes hatótávolságú rendszert terveznek hozzárendelni, amelyeket kifejezetten azzal a céllal terveztek, hogy az Oroszországgal vagy Kínával való nagyhatalmi konfliktusokban fölénybe kerülhessenek.
Miután az Egyesült Államok hadserege többször is biztosította, hogy nem terveznek[14] hagyományos (de nukleáris képességű) rakétákat Németországban állomásozni, teljesen valószínű az a feltételezés, hogy fontolóra veszik ezek keletebbre, az orosz határokhoz a lehető legközelebbi telepítését.
Ezért érthető, hogy Oroszországot aggasztja ezt a fejlemény, különösen azért, mert az egyik fejlesztés alatt álló amerikai rendszer ("Dark Eagle"), egy hiperszonikus rakéta, amely rendkívül rövid időn belül, és szinte semmilyen ellenintézkedési lehetőség nélkül elérheti Oroszországot. Emiatt Szergej Rjabkov orosz külügyminiszter-helyettes 2021. december 13-án bírálta az 56. tüzérezred újraaktiválását és "közvetett jelnek" tekinti, mivel ezzel véleménye szerint a NATO új, közepes hatótávolságú rakéták állomásoztatását tervezi, amelyet komoly fenyegetésnek minősített.
Forrás: https://wiesbaden-lebt.de/dark-eagle-ueber-mainz-kastel Foto ©2022 Langstreckenrakete ©2022 SpaxeX / Pexels
“Deark-Eagle Mainz-Kastel fölött?”. Az USA megerősítette Wiesbaden-ben állomásozó fegyveres erőit. Újraaktiválták az 56. tábori tüzérségi parancsnokságot. Ehhez társulnak azok az aggodalmak, hogy amerikai hiperszonikus rakétákat tartanak majd készenlétben a városban.
Ukrajna fegyverkezése - és a NATO-ba való beléptetése
Ukrajna geopolitikai jelentősége a térség egyik kulcsállamaként megkérdőjelezhetetlen – akárcsak az a döntés, hogy az ország a nyugati blokkhoz vagy Oroszországhoz csatlakozik-e, vagy megőrzi semleges státuszát (lásd Kelet vagy Nyugat?[15]) .
Éppen ez a kérdés indította el 2014-ben az eszkalációt, amely akkor kezdődött, amikor Viktor Janukovics akkori ukrán elnök úgy döntött, felfüggeszti az EU-val kötött társulási megállapodás aláírását, amellyel országa szinte visszafordíthatatlanul integrálódott volna a nyugati blokkba.
A közvetlenül ezt követően, hatalmas nyugati támogatással (és figyelmen kívül hagyva a fasiszta erők élénk részvételét) megkezdődött Maidan-tüntetések az erőszakkal fenyegett Janukovics megválasztott elnök szökéséhez vezettek. Oroszország a Krím elfoglalásával és a kelet-ukrajnai szeparatista erők támogatásával válaszolt, ami polgárháborúhoz vezetett, amely a 2015. február 12-i minszki tűzszüneti megállapodással ért véget, amelyet Ukrajna, Oroszország, Franciaország és Németország írt alá, és amely a status quot először befagyasztotta.
A mai napig a minszki megállapodás adja a rendkívül törékeny tűzszünet alapját. Ebben az összefüggésben döntő fontosságú, hogy bár széles körben tudósítottak az orosz csapatok ukrán határra történő telepítéséről, amely először 2021 áprilisában kezdődött el, a média alig számolt be arról, hogy mindezt egy jelentős rendelet előzte meg.
Csak a Berliner Zeitung számolt be a folyamatról[16], amit a Handelsblatt volt újságírója, Eric Bonse így foglalt össze:
Február közepe óta kiújulnak a harcok az oroszbarát egységek és a kormányhadsereg között Kelet-Ukrajnában. A 2021. március 24-i 117. számú rendelet, amellyel [az ukrán elnök] Zelenszkij módosítja Ukrajna Nemzetbiztonsági és Védelmi Tanácsának 2021. március 11-i határozatát "A Krími Autonóm Köztársaság és Szevasztopol városa ideiglenesen megszállt területén a megszállás megszüntetésének és reintegrációjának stratégiájáról". A rendelet bejelentette a Krím és Donbász "ideiglenes megszállásának" megszüntetésére irányuló intézkedések előkészítését. Az Ukrinform ukrán állami hírügynökség szerint a kormány megbízást kapott egy megfelelő "cselekvési terv" kidolgozására.
Eric Bonse[17]
Ennek fényében, anélkül, hogy ezt biztosan tudnánk, van némi értelme az orosz csapatok bevetését úgy értelmezni, mint az ukrán kormányra irányuló egyértelmű fenyegetést, hogy a szeparatisták által birtokolt területek (vagy akár a Krím) elleni támadási kísérletre Oroszország válaszol.
Ezt sem kell szeretni, de ez egészen más, mint a jelenleg mindenütt jelenlévő állítás, miszerint Oroszország egyszerűen Ukrajna lerohanását tervezi. Nagyon hasonlóan látta a dolgokat Kay-Achim Schönbach haditengerészeti felügyelő, aki a tagesschau.de által idézett nyilatkozataival keltett szenzációt, amiért szombaton le kellett tennie kalapját[18] - ld. mit jelenet Schönbach admirális kiutasítása[19].
Éppen ezért Samuel Charap, az amerikai hadsereghez közel álló Rand Corporation munkatársa már 2021 novemberében irányváltásra szólított fel az Ukrajna politikájában[20]:
Különféle amerikai kormányok próbálkoztak zsaroló eszközökkel […]. Ugyanakkor Washington gazdaságilag, politikailag és katonailag is támogatta Kijevet […]. A nagy háború veszélye elég nagynak tűnik ahhoz, hogy igazolja az Egyesült Államok új megközelítését. […] Ahol az Egyesült Államoknak jelentős befolyása van, az Ukrajna– és ez a befolyás nagyjából kihasználatlan. Ahelyett, hogy kizárólag Oroszország zsarolására összpontosítana, a Biden-kormánynak sürgetnie kellene Kijevet, hogy tegyen lépéseket a minszki egyezmények végrehajtása érdekében, amire Ukrajna eddig nem mutatott hajlandóságot.
Samuel Charap, Rand Corporation
Jelenleg azonban az ilyen hangok még mindig magányos hangok, és érthető, hogy az ukrán hadsereg további fejlesztése Oroszországban nem vált ki lelkesedést. A German-Foreign-Policy.com oldalon található rövid áttekintés megmutatja, hogy mennyi mindent tettek már e tekintetben[21]:
Az Egyesült Államok mára több mint 2,5 milliárd dollárnyi katonai segélyt nyújtott, beleértve több száz Javelin páncéltörő rakétát. Lengyelország és Csehország több tucat használt gyalogsági harcjárművet szerzett be; Törökország szállítja Kijevnek hírhedt Bayraktar TB2 drónjait. Nagy-Britannia pedig megkezdte az ukrán haditengerészeti erők kiépítésének támogatását; egyebek mellett Ukrajnát kívánja támogatni új hadihajók beszerzésében és új haditengerészeti bázis felépítésében.
A kiújuló eszkaláció lehetővé tette az ukrán kormány számára, hogy a korábbinál sokkal hangosabban fogalmazza meg a még több fegyverszállításra vonatkozó igényét. Nagy-Britannia már megkezdte a páncéltörő fegyverek szállítását[22], és 2022. január 20-án Washington engedélyt adott[23] a balti országoknak, hogy amerikai fegyvereket szállítsanak Ukrajnának.
Németországot arra is felkérték, hogy közvetlenül szállítson fegyvereket, de ezt eddig nem volt hajlandó megtenni. Olaf Scholz kancellár hangsúlyozta: "A német kormány sok éve hasonló stratégiát követ ebben a kérdésben. Ez azt jelenti, hogy nem exportálunk halálos fegyvereket."[24]
Mindazonáltal Ukrajna ragaszkodik ehhez az igényéhez, és a Tagesspiegel szerint azt is meghatározta, hogy Németországtól pontosan milyen „defenzív” fegyvereket szeretne[25]:
"Elsősorban a világ legjobbjai közé tartozó német hadihajókról van szó, amelyekre sürgősen szükségünk van a Fekete- és Azovi-tenger hosszú partvidékének robusztus védelméhez" - mondta Andrij Melnyk, a Német Sajtóügynökség nagykövete.
Tagesspiegel
De nem csak a hadihajókat illetően egyértelmű, hogy valójában nincs olyan, hogy defenzív fegyver. A zöldek vezetője, Robert Habeck már tavaly szorgalmazta "defenzív" fegyverek szállítását[26] Ukrajnának. Az akkori vita során Carlo Masala, a müncheni Bundeswehr Egyetem professzora egyértelművé tette[27]:
A defenzív (védekező) és támadó fegyverek közötti különbségtétel évszázadokra nyúlik vissza, amikor még volt értelme. Ma már szinte minden fegyverrel lehet védekezni vagy támadni, ez mindig a művelet végrehajtásának módjától függ. […] Fennáll a veszély, hogy ezeket a fegyvereket támadó hadműveletekre használják majd […], amire minden bizonnyal nagyobb orosz válaszlépés következne […] A kelet-ukrajnai háború tehát ismét eszkalálódna. Ez a veszély mindenképpen fennáll.
Carlo Masala
Masala hasonló kijelentést tett a mostani vitában is:
Ezek fegyverek. Ez a védekező/támadó vita csak a német pacifista elmék megnyugtatására szolgál. Hacsak nem sisakokról és a sötétségben is látó szemüvegről beszélünk. De nincs sok különbség.
Carlo Masala[28]
A fegyverszállítások bármilyen formában tehát több mint problematikusak, különösen Kijevnek az elszakadt területek visszafoglalására irányuló ambícióinak hátterében – ennek ellenére most már az EU keretein belül is történnek szállítások, amihez Németország is hozzájárult. Így 2021. december 2-án az EU Tanácsa sajtóközleményben tájékoztatott az Ukrajnát célzó, nem halálos kimenetelű „támogató intézkedések” jóváhagyásáról az Európai Békeprogram forrásaiból[29]:
Különösen a katonai egészségügyi egységeket, köztük a tábori kórházakat, valamint a műszaki, mobilitási és logisztikai egységeket finanszírozzák, és a cyber - biztonsággal kapcsolatosan is nyújtanak támogatást. Az intézkedés összege 31 millió euró 36 hónapos időszak alatt.
Európai Tanács
Ennél is problémásabb, hogy 2021 júniusa óta készül egy EU-misszió az ukrán hadsereg kiképzésére (EU Military Advisory and Training Mission, EUTM Ukraine), amely Josep Borell uniós külpolitikai képviselő szerint hamarosan elindul[30].
„Egy ilyen küldetés az Ukrajnával való szolidaritás kifejezése lenne, tekintettel az Orosz Föderációnak az ukrajnai határokon és az illegálisan annektált Krím-félszigeten folyó katonai tevékenységére” – áll az Európai Külügyi Szolgálat munkadokumentumában.
Úgy tűnik, ennek a küldetésnek az a célja, hogy közelebb hozza az ukrán hadsereget a NATO-normákhoz, amit Artis Pabriks lett védelmi miniszter a közelmúltban nem vont kétségbe:
Modern hadsereget akarunk létrehozni. A gyakorlatban ez katonai szakértői csoportok küldését jelentené Ukrajna fegyveres erőinek és parancsnoki struktúrájának kiképzésére. Képezhetjük az általános katonai kapcsolatokat, taktikát (stratégiai, manőverek...), bármit, amit megtaníthatunk... Körülbelül 30 évvel ezelőtt, a NATO-csatlakozás előtt Lettországban NATO-szabványokat alkalmaztunk. Ukrajnának készen kell állnia. […] Ukrajna alapvetően szövetséges, és az Európai Uniónak segítenie kell egy modern, NATO-szabványoknak megfelelő hadsereg felépítésében. Tehát tulajdonképpen ez a cél: a NATO szabvány. Mivel mindenféle értékrendet, együttműködést és politikai értelemben is magában foglal, lehetővé teszi, hogy befolyásosként pozícionáljuk magunkat az országban.
Artis Pabriks lett védelmi miniszter
Orosz javaslatok a dezeszkalációra
Oroszország ezzel szemben mindezekre a fejleményekre úgy reagál, ahogy Szergej Rjabkov külügyminiszter-helyettes hangsúlyozza, hogy "Oroszországnak nem szándéka Ukrajna megtámadása"[31].
Másrészt Oroszország élesen figyelmeztet, hogy nem marad következmények nélkül, ha a Nyugat nem foglalkozik Oroszország biztonsági aggályaival.
Ezeket az aggályokat orosz javaslatok illetve követelések formájában fogalmazták meg 2021. december közepén, és egyebek mellett az orosz külügyminisztérium közleményében foglalta össze őket[32]:
A választott út az volt, hogy Ukrajnát felvegyék a NATO-ba, ami minimális repülési idejű rakéták és más destabilizáló fegyverek bevetését jelenti Oroszország középső részén. […] A NATO-államok ahelyett, hogy megfékeznék ukrán pártfogoltjaikat, agresszív lépésekre késztetik Kijevet. Az Egyesült Államok és szövetségesei által a Fekete-tengeren egyre növekvő számú nem tervezett hadgyakorlat nem is értelmezhető másként. […] Ebben a tekintetben, ahogy Vlagyimir Putyin elnök hangsúlyozta, ragaszkodunk ahhoz, hogy komoly, hosszú távú jogi garanciákat kell kapnunk, amelyek megakadályozzák a NATO további keleti előrenyomulását, és a fegyverek állomásoztatását Oroszország nyugati határain, amely fenyegetést jelent Oroszország számára. [...] Felszólítjuk Washingtont, hogy csatlakozzon Oroszország egyoldalú moratóriumához a rövid és közepes hatótávolságú földi rakéták európai telepítésére.
Orosz Külügyminisztérium
Ugyanakkor Oroszország egy biztonsági szerződést[33] javasolt, amely jogilag kötelező erejű módon kezeli ezeket a biztonsági aggályokat. Ahogy az várható volt, ezeket a – legalábbis érthető – követeléseket a nyugati fél szinte egyöntetűen és keményen elutasította.
Hiszen Antony Blinken és Szergej Lavrov külügyminiszterek 2022. január 21-i találkozója után mindkét fél késznek mutatkozott a további tárgyalásokra, és várni lehet a Washington által erre a hétre[34] meghirdetett, a válság megoldására javasolt elképzelésekre. Ettől azonban nem szabad túl sokat várni, elvégre ezzel párhuzamosan jelenleg is intenzíven folynak a tárgyalások a további fegyverkezési intézkedésekről az orosz határokon.
NATO: Bevetés a (dél)keleti szárnyon?
A NATO-nak Oroszországgal szembeni kemény irányvonalának néhány korábbi szószólója valószínűleg most maga is megijedt attól a robbanékonyságtól, amely a helyzetet most jellemzi. 2021. december elején 27 biztonsági szakértő, akik közül néhányan meglehetősen prominensek voltak, és nem gyanúsíthatóak azal, hogy különösebben oroszbarát lennének, felhívást kezdeményezett: „Ki kell lépni az eszkalációs spirálból! A kapcsolatokat újra kell rendezni Oroszországgal"[35]:
A cél Oroszország és a NATO kivezetése a konfrontációs pályáról. [...] A NATO-nak aktívan kell tárgyalnia Oroszországgal, és dolgoznia kell a helyzet deeszkalációján.
Felhívás: "Ki az eszkalációs spirálból"
Sajnos ez a dezeszkalációs kísérlet süket fülekre talált. Ellenkezőleg, amint már jeleztük, jelenleg heves vita folyik a csapatok ismételt állomásoztatásáról. Annak ellenére, hogy az „Enhanced Forward Presence” 2014-ben úgy döntött, hogy négy, egyenként 1000 fős NATO-zászlóalj állomásoztatása a három balti államban és Lengyelországban az 1997-es NATO-Oroszország törvény[36] megsértését jelenti.
Ebben a nemzetközi jog szerinti szándéknyilatkozatban annak idején azért állapodtak meg, hogy enyhítsék az oroszok aggodalmait a NATO közelgő első keleti bővítésével kapcsolatban, amely célt különösen a következő passzus szolgálja:
A NATO megismétli, hogy a jelenlegi és előrelátható biztonsági környezetben a Szövetség kollektív védelmi és egyéb küldetéseit a szükséges kompatibilitás, integrációs és megerősítési képesség biztosításával fogja végrehajtani, nem pedig további jelentős harci erők állandó bevetésével.
NATO-Oroszország akta
A kelet-európai NATO-zászlóaljakkal kapcsolatos NATO-Oroszország akta elvileg már 2014-ben elavult volt, de most intenzív viták folynak a jelenlét ismételt bővítéséről, amint arról tavaly év végén beszámoltunk[37]:
A Spiegel információi szerint Tod D. Wolters amerikai tábornok, a szövetségesek európai főparancsnoka (röviden Saceur) a közelmúltban azt javasolta a partnerországok katonai főnökeivel folytatott titkos videokonferencián, hogy hasonlóan a balti államok helyzetéhez, ill. Lengyelországhoz, Romániához és Bulgáriához – a NATO jelenlétét növeljék az Enhanced Forward Presence (EFP) küldetés révén. A tábornok javaslata meglehetősen konkrét. Ennek megfelelően, akárcsak a balti államokban, a NATO-nak Bulgáriában és Romániában is létre kell hoznia saját, mintegy 1500 fős EFP-kontingensét.
Spiegel
Ezen túlmenően úgy tűnik, hogy a korábbi Enhanced Forward Presence növelését fontolgatják. Legalábbis Kaja Kallas észt miniszterelnök 2022. január közepén kijelentette, hogy tárgyalásokat folytatnak a NATO-val ezzel kapcsolatban.
Ezzel összefüggésben a Reuters egy meg nem nevezett NATO-diplomatát idézett[38], aki szerint napirendre kerülhet a csapatok jelenlétének növelése a NATO védelmi minisztereinek 2022. február közepén tartandó találkozóján.
Legalábbis a brit kormányban az ilyen megfontolások előrehaladottnak tűnnek, amint azt 2022. január 21-én közölték[39]:
A brit kormány láthatóan azt fontolgatja, hogy további száz katonát küld a balti államokba és Lengyelországba. Ezzel az Oroszországgal szembeni elrettentést kívánják növelni – jelentette a Times a londoni védelmi minisztérium egyik forrására hivatkozva.
A NATO és Oroszország végre eljutott arra a pontra, ahol a dolgok már nem mehetnek így tovább, a kölcsönös felturbózás rendkívül veszélyes, és végre véget kell vetni.
Ennek fontos előfeltétele lenne, ha a NATO-államok beismernék, hogy ők viselik a fő felelősséget a robbanásveszélyes helyzetért, vagy legalább felismerik, hogy érthető okai vannak annak, hogy Oroszország fenyegetve érzi magát. A NATO-nak végre komoly javaslatokat kell tennie arra vonatkozóan, hogy milyenek lehetnek a kölcsönösen elfogadható megoldások, ahelyett, hogy továbbra is a kardcsörgetésre hagyatkozna, amely láthatóan semmire sem vezet, legalábbis nem vezet ki a jelenlegi válságból.
Fordította: Naetar-Bakcsi Ildikó
[1] https://www.heise.de/tp/autoren/?autor=J%C3%BCrgen+Wagner
[2] https://www.nato.int/cps/en/natohq/topics_111767.htm#c203
[3] h https://www.zeit.de/politik/ausland/2022-01/ukraine-konflikt-nato-osterweiterung-russland ttps://www.sueddeutsche.de/politik/sowjetunion-nato-osterweiterung-kohl-gorbatschow-1.5494161
[4] https://www.zeit.de/politik/ausland/2022-01/ukraine-konflikt-nato-osterweiterung-russland
[5] https://www.friedenskooperative.de/friedensforum/artikel/die-nato-ein-instrument-zur-absicherung
[6] https://www.spiegel.de/politik/absurde-vorstellung-a-a18a7cab-0002-0001-0000-000067871653
[7] https://www.nato.int/cps/en/natohq/topics_111767.htm#c203
[8] https://nsarchive.gwu.edu/briefing-book/russia-programs/2017-12-12/nato-expansion-what-gorbachev-heard-western-leaders-early
[9] https://www.rbth.com/international/2014/10/16/mikhail_gorbachev_i_am_against_all_walls_40673.html
[10] https://nsarchive.gwu.edu/briefing-book/russia-programs/2018-03-16/nato-expansion-what-yeltsin-heard
[11] https://extradienst.net/2022/01/19/nato-osterweiterung
[12] https://www.heise.de/tp/features/Das-Ende-des-INF-Vertrags-und-das-neue-Wettruesten-4487695.html?seite=all
[13] https://www.imi-online.de/2021/12/16/die-neue-nachruestung/
[14]https://www.hessenschau.de/panorama/hyperschallwaffen-in-mainz-kastel-der-kalte-krieg-kehrt-zurueck-nach-wiesbaden,airbase-kastel-hyperwaffen-100.html
[15] https://www.heise.de/tp/features/Ost-oder-West-3363061.html?seite=all
[16] https://www.berliner-zeitung.de/politik-gesellschaft/ukraine-li.150872?pid=true
[17] https://lostineu.eu/ukraine-waechst-die-kriegsgefahr/
[18] https://www.tagesschau.de/inland/innenpolitik/admiral-schoenbach-ruecktritt-103.html
[19] https://www.heise.de/tp/features/Was-der-Rauswurf-von-Vizeadmiral-Schoenbach-bedeutet-6335579.html
[20] https://www.politico.com/news/magazine/2021/11/19/ukraine-russia-putin-border-522989
[21] https://www.german-foreign-policy.com/news/detail/8793/
[22] https://www.n-tv.de/politik/Grossbritannien-liefert-Ukraine-Panzerabwehrwaffen-article23065683.html
[23] https://abcnews.go.com/Politics/us-escalates-pressure-russia-approving-arms-accusing-plot/story?id=82373499
[24] https://www.tagesspiegel.de/politik/kriegsschiffe-fuer-robuste-verteidigung-gegen-russland-ukraine-stellt-konkrete-waffenforderungen-an-deutschland/27987356.html
[25] https://www.tagesspiegel.de/politik/kriegsschiffe-fuer-robuste-verteidigung-gegen-russland-ukraine-stellt-konkrete-waffenforderungen-an-deutschland/27987356.html
[26] https://www.imi-online.de/2021/08/30/gruener-kriegskurs/
[27] https://www.welt.de/politik/deutschland/article231400395/Waffen-an-Ukraine-Der-Fall-Habeck-zeigt-eines-jetzt-wieder.html
[28] https://twitter.com/CarloMasala1/status/1483713201674108932
[29] https://www.consilium.europa.eu/de/press/press-releases/2021/12/02/european-peace-facility-council-adopts-assistance-measures-for-georgia-the-republic-of-moldova-ukraine-and-the-republic-of-mali/
[30] https://www.ukrinform.net/rubric-polytics/3380150-borrell-initiates-creation-of-eu-military-advisory-training-mission-in-ukraine.html
[31] https://www.spiegel.de/ausland/usa-bieten-russland-abruestungsgespraeche-an-a-c7a92b22-5122-430c-b473-54a8b95a78b8
[32] https://www.jungewelt.de/artikel/416672.russlands-antwort-auf-nato-aggression.html
[33] https://www.jungewelt.de/artikel/416672.russlands-antwort-auf-nato-aggression.html
[34] https://www.tagesspiegel.de/politik/krisentreffen-der-aussenminister-us-regierung-will-russland-naechste-woche-schriftliche-ideen-vorlegen/27995668.html
[35] https://www.johannes-varwick.de/rauf/AUFRUF_Raus-aus-der-Eskalationsspirale_05122021-3.pdf
[36] https://www.nato.int/cps/en/natohq/official_texts_25468.htm?selectedLocale=de
[37] https://www.spiegel.de/ausland/nato-plant-truppenverstaerkung-an-der-ostflanke-a-59540354-6d2c-4177-8193-6107a35fc166
[38] https://www.reuters.com/world/europe/baltics-talks-increase-nato-troops-their-soil-estonian-pm-2022-01-12/
[39] https://www.spiegel.de/ausland/ukraine-krise-briten-erwaegen-truppenerhoehung-in-baltikum-und-polen-a-8d6a389b-0f32-491b-be28-0cafe5eeeae4
(1./ Miért nem oszlott fel a NATO azt követően, hogy a Varsói Szerződés 1991-ben feloszlott?
2./ Miért nem tartották be és tartják be a NATO tagjai és Németország a német egyesítéskor (1990) megkötött megegyezést, hogy nem folytatják a NATO keleti terjeszkedését?
3. / Miért ne maradhatna Ukrajna semleges állam, Ausztriához hasonlóan? Számolnunk kell egy jugoszláv háborúhoz hasonló még véresebb és nagyobb háborús konfliktussal??? - Balmix szerk)
