Felirat: Nemet az oltási-diktatúrára
Vannak, akik szívesebben győznék le a vírust szemtől-szembe a csatában. Korai oltásellenes demonstráció Bécsben, 2021. január. Fotó: Ivan Radic / Flickr, CC BY 2.0
Miközben az omikron-hullám omikron- fallá nő, a kórházak készenléti terveket készítenek, a halálozási ráta napi több száz halálesetre áll be, és az iskolák már nem helyezik karanténba diákjaikat, még akkor sem, ha egy tanár megfertőzi az osztály felét, eközben hétről hétre százak, néha ezrek tiltakoznak minden második német városban a kapcsolattartási korlátozások, a védőoltások és általában a fertőzés védelem ellen.
Sok helyen jobboldaliak vezetik vagy jelentősen befolyásolják ezeket a tiltakozásokat, de nem csak neonácik gyülekeznek ott. Orvos-szkeptikusok, hippik, antropozófusok, zavarodottak, jobboldali radikálisok, és a szomszédaink konglomerátuma is hétről hétre kivonulnak az utcára a koronaintézkedések ellen, és tagadják a vírus veszélyét. És újra és újra vannak baloldaliak, akik szimpatizálnak a tiltakozással, vagy azért, mert ők maguk elutasítják az oltást, vagy azért, mert a pandémiás állapot miatti nyugtalanság nagyobb, mint a valóságot tagadó, a szétszórt tömeggel szembeni nyugtalanság, akik a tüntetéseken realitást elvesztve tévelyegnek. A berlini baloldali kör prominense, Marcus Staiger január elején a Lower Class Jane podcast-ban fogalmazott meg ilyen hozzáállást.
A querdenken – összefüggésekben való gondolkodás - mobilizálása individualista reakció egy olyan politikára, amely a csak félszívü ntézkedéseket hoz a járvány feltartóztatására és ezeket azzal a hamis ígérettel ötvözi, hogy elegendő, ha beoltatjuk magunkat, miközben a korona fertőzések száma mára egyre nő, a lehető legmagasabb oltási arány mellett. Az állami cselekvés következetlensége az állami politika egymásnak ellentmondó feladataiból adódik: egyrészt biztosítania kell, hogy a vállalatok a lehető legjövedelmezőbben termeljenek, ugyanakkor a profit feltételeit hosszú távon stabilan kell tartani.[1] Ennek érdekében az állam esetenként az egyes tőkések érdekei ellen cselekszik. Ez történt a járvány első heteiben, amikor a gazdaság egyes részeit leállították egy ismeretlen fertőző betegség miatt. De ennek már 2020 késő tavaszán vége lett. Azóta mindenáron el kell kerülni a gazdaság újbóli bezárását. A fertőzéseket mindaddig elfogadják, amíg az egészségügyi rendszer össze nem omlik. Az epidemiológusok túlnyomó többségének előrejelzéseit figyelmen kívül hagyják, a fertőzési folyamat felelősségét azokra az egyénekre hárítják, akik nem tartják be a szabadidős korlátozásokat, vagy egyébként is megfertőződnek - vagy nem szeretnék magukat beoltatni.
A személyes szabadságjogok korlátozása az a sértés, amelyet a neoliberális módon kezelt egyén leginkább megérez.
Érthető, hogy nő az elégedetlenség ezzel a politikával. Az összefüggésekben való gondolkodás azonban önző makacsságként tör utat magának. Miután éveken át beléjük verték, hogy csak önmagukért felelősek, hogy a kudarc csak egyéni kudarc, a gyengeség pedig személyes hiba, sokan valójában csupán egyéneknek tekintik magukat, akik tehetetlenek az állami politika könyörtelenségével szemben. A személyes szabadságjogok korlátozása az a sértés, amelyet a neoliberális módon kezelt egyén leginkább megérez. A koronatagadókat az teszi vonzóvá, hogy az állami intézkedéseket ugyanazzal a könyörtelenséggel utasítják el, egyúttal saját személyes kiszolgáltatottságukat leplezik, és az ellenzéki közösség illúzióját keltik.
Az a tény, hogy ez a torz, individualista szabadságkép a baloldal egy részének is tetszik, a neoliberális hegemónia kifejeződése a mindennapokban. Bár a vírus terjedése napról napra megmutatja, hogy a társadalmi kizsákmányolás révén rendkívül szoros kapcsolatban állunk egymással – még ha ezt mások is határozzák meg –, hiányzik ennek tudatos felismerése. Annak felismerése is hiányzik, hogy ez a kapcsolati háló a kizsákmányoltak legnagyobb erőforrása, mert lehetővé teszi számukra, hogy közös fellépéssel leállítsák a kíméletlen normális „üzemmódot“, és olyan politikát kényszerítsenek ki, amely az egyén manipulálása helyett előremutató járványkezelést valósít meg, és az egészség védelmét helyezi az első helyre.
Fordította: Naetar-Bakcsi Ildikó
A szerző, Jan Ole Arps, ak. szerkesztő
[1] https://www.akweb.de/politik/corona-pandemie-management-versagt-der-staat/
