BALMIX - EU: Keleten a bérek alacsonyak, amelyek Nyugaton is nyomják lefelé a béreket, a konszernek győznek

Lengyelországban a munkavállalók csaknem pontosan egyharmadát (33,2%) keresik annak, amit Ausztriában keresnek. Kicsit többet, mint 10 évvel ezelőtt (30,3%). 3 százalékpont 10 év alatt – ilyen ütemben a bérek 2250-ben is ezen a szinten maradnak. Máshol nagyobb a mozgás: egyre több gyár vándorol az olcsóbb keletre; egyre több munkás érkezik keletről. Ingáznak, kivándorolnak, vagy hazájukban dolgoznak, alacsony külföldi bérekkel kiküldik őket Ausztriába. Ahelyett, hogy az új EU-tagországokban emelkednének a bérek, a régi tagországokban nő a nyomás a bérekre.

„Az a tény, hogy az EU-ban nem csökkennek a bérkülönbségek, szándékos” – mondja Christof Parnreiter^[1] gazdasággeográfus. „A határokon átnyúló bérdömping révén a transznacionális vállalatok extraprofitjáról van szó”. Parnreiter évek óta kutatja a nemzetközi munkamegosztást, különös tekintettel az amerikai munkahelyek Mexikóba való áthelyezésére. Ott az autóiparban dolgozók az Egyesült Államokban dolgozó kollégáik bérének körülbelül hatodát keresik ugyanazon a termelékenységi szinten. A nagy amerikai autógyártó cégek, mint például a General Motors és a Fiat Chrysler Mexikóban gyártanak. Bár az országnak nincs saját autómárkája, mára a világ ötödik legnagyobb autóexportőre^[2] - az amerikai és európai vállalatok meghosszabbított gyártósora.

Bérkülönbségek Európában: Ausztriai bérszínvonal = 100 %

AZ ELMÚLT 10 ÉV ALATT NEM JAVULTAK A BÉRKÜLÖNBSÉGEK AZ EU-BAN

Ebből a szempontból Európa Mexikója Szlovákia. Ma már szinte minden autógyártónak van üzeme Szlovákiában. A német VW csoport mintegy 14 600 alkalmazottjával az ország legnagyobb munkáltatója. A szlovák ipari átlagjövedelem az osztrák ipari jövedelem 35,8%-a. A VW-hez hasonló vállalatok munkaerőköltsége is csaknem kétharmadával alacsonyabb Szlovákiában, mint Ausztriában. És ez alig változott az elmúlt 10 évben. „Alig csökkent a bérkülönbség Ausztria és a kelet-európai országok között” – mondja Walter Gagawczuk, az AK Vienna bérdömping szakértője. Bár a bérnövekedésben Szlovákia áll az élen 6,8 százalékkal, 40 év kellene ahhoz, hogy a szlovák bérek elérjék az osztrák átlagkeresetek legalább 70 százalékát.

Sokkal drasztikusabb ez olyan országokban, mint Lengyelország: egy lengyel munkavállaló egy hasonló munkakörben dolgozó osztrák munkavállaló jövedelmének mindössze 30,3%-át kereste 2010-ben, 10 évvel később pedig szintén csak 33,2%-át.

„Ha ez így megy tovább, Lengyelországnak több mint száz évre lesz szüksége ahhoz, hogy elérje az osztrák bérszint legalább 70 százalékát” – mondja Gagawczuk.

„NEM ENGEDHETJÜK MEG, HOGY MINDEN GYÁR ELKÖLTÖZZÖN”

A vállalatok ezt kihasználják, és az osztrák alkalmazottak újra és újra érezhetik: az ATB Spielbergből Lengyelországba költözteti üzemét, és a VW leányvállalata, az MAN is inkább Lengyelországban, mint Steyrben gyárt a jövőben. "Nem engedhetjük meg, hogy minden gyár olyan országokba költözzön, ahol kevesebbet keresnek, mint amennyi itt a lakbér" - mondja Elisabeth Dolleschall-Strasser, aki több mint 30 évig a spielbergi ATB-nél dolgozott.

„Egyáltalán nem történt semmi a nagyobb béregyenlőségről szóló ígéret kapcsán Európában” – mondja Alois Stöger, az SPÖ képviselője és szakszervezeti képviselő. Jelenleg tárgyal a MAN-nel a steyri helyszínről, és látja az EU-ban tapasztalható óriási jövedelemkülönbségek hatásait. „A kelet-európai bérek kiigazításáért a nemzetközi vállalatoknak kell felelniük. Gondoskodniuk kellene arról, hogy Lengyelországban vagy Csehországban emelkedjenek a bérek. Most azonban az ellenkezőjét teszik, és a bérkülönbözetet extraprofitra használják fel” – mondja Stöger. Az EU-nak arra kellene köteleznie a vállalatokat, hogy a béreiken keresztül emeljék a bérszintet az új tagállamokban. "Akkor a vállalatok hozzájárulnának az egységes Európához."

ALULFIZETÉS ESETÉN BÜNTETÉS VAGY IMPORTTILALOM

Trump volt amerikai elnök ígéretet tett arra, hogy az amerikai vállalatokat magasabb bérfizetésre kényszeríti külföldön, és vámokkal védi az amerikai munkaerőpiacot. 2018-ban új szabadkereskedelmi megállapodást kötött Mexikóval (NAFTA): az eladott autók 40-45 százalékát olyan dolgozóknak kell gyártaniuk, akik legalább 16 dollárt keresnek óránként. Ha a cégek alacsonyabb órabért fizetnek, akkor 2,5 százalékos büntető tarifát rónak ki rájuk. Eddig a mexikói munkások az autógyárakban hét-nyolc dollárt kerestek, az Egyesült Államokban 30 dollár körüli az órabér ugyanazon munkáért. "Az alulfizetés büntető tarifái túl alacsonyak, ezért a vállalatok szívesebben fizetnek bírságot, mint magasabb béreket" - mondja Parnreiter gazdaság-földrajztudós. Ha valóban meg akarnak változtatni valamit, akkor a vállalatoknak lényegesen magasabb bírságot kell fizetniük, vagy behozatali tilalmat kell velük szemben érvényesíteni, javasolja Parnreiter, és azt mondja:

„Az EU-nak sokkal több lehetősége lenne béremelésre Kelet-Európában, mint az Egyesült Államoknak és Mexikónak. Az EU nem szabadkereskedelmi övezet, hanem gazdasági unió. De nem használja ki a lehetőségeit, mert hiányzik a politikai akarat."

„WIR KÖNNEN NICHT ALLE FABRIKEN ABWANDERN LASSEN“

Éppen ellenkezőleg volt ez az Európai Unióban, amely még kedvezett is a bérversenynek: a 2004-es keleti nyitás után az európai munkavállalók hirtelen versenyben találták magukat a lényegesen kevesebbet kereső keleti munkavállalókkal. Más országokhoz hasonlóan Ausztria is 2011-ig halasztotta a munkaerőpiac megnyitását. Az EU Bizottsága akkoriban nagyott tévedett, amikor a határidőt maximum hét évben korlátozta.

EGYRE KEVESEBB KOLLEKTÍV SZERZŐDÉS KELET-EURÓPÁBAN: A BÉREK STAGNÁLNAK

Az évek során sok munkavállaló Nyugat-Európába vándorolt, és a legtöbb kelet-európai országban csökkent a munkanélküliség. Valójában a bérek nem nőttek. Miért? A kelet-európai kormányok 2010 óta csökkentették a munkavállalói jogokat – szintén az EU Bizottság nyomására, amely a pénzügyi válság után a munkavállalói jogok csökkentésétől több új alkalmazott foglalkoztatását várta^[3]. A kelet-európai munkaerő-piaci reformok fő eredménye azonban az volt, hogy a bérek még a teljes foglalkoztatottság időszakában sem emelkedtek.^[4] Ez különösen nyilvánvaló az egész iparágra kiterjedő kollektív szerződésekben:

"A kollektív szerződésekkel szabályozott munkaviszonyok aránya rövid időn belül meredeken csökkent" - derül ki a wiiw tanulmányából, amely a kelet-közép-európai országok bérfejlesztéséről szól.

Lengyelországban a munkavállalók mindössze tizenöt százalékát védik kollektív szerződések, a fennmaradó béreket többnyire egyéni tárgyalásokban határozzák meg. Románia 2011-ben törölte el a nemzeti szintű kollektív szerződéseket. Azelőtt a munkavállalók 98 százalékára vonatkozott (hasonlóan Ausztriához) – ma már csak a harmadukra. Szlovéniában a 2000-es évek elejéig magas szintű szervezettségű szociális partnerségi rendszer működött, ami 2013-ban megváltozott: ma már csak a munkavállalók 65 százalékát védi kollektív szerződés. A szakszervezeti szerveződés is visszaszorult, a 2000-ban a foglalkoztatottak 31%-ra volt szakszervezeti tag. Ez az arány 2013-ra 17%-ra esett vissza. Ennek eredményeként Lengyelországban, Szlovákiában, Csehországban és Magyarországon a bérek a GDP-nél lassabb ütemben növekedtek. A bérhányad, vagyis a munkajövedelem aránya a teljes jövedelemből az elmúlt években még csökkent is - Lengyelországban az 1992-es 63 százalékról 2017-re 48 százalékra.

AZ OSZTRÁK KORMÁNY BLOKKOLJA A BÉREMELÉS KEZDEMÉNYEZÉSÉT

A kelet-európai országokból érkező munkavállalók gyakran csak a kollektív szerződés alapján őket megillető bér egyharmadát kapják. Ez lenyomja Ausztriában a bérszintet, és árt a hazai gazdaságnak.

Az EU Bizottsága és a Tanács portugál elnöksége legalább meg akarta fordítani ezt a tendenciát. Az EU minimálbér-irányelvével együtt terjesztették elő a „megfelelő minimálbérek az EU-ban”^[5] javaslatát. Ez egyrészt előírja, hogy minden olyan állam, ahol van törvényileg meghatározott minimálbér (27 uniós tagállam közül 21) "konkrétan határozza meg, hogy mi minősül "ésszerű minimálbérnek"". Emellett az EU Bizottsága szeretné, ha minden állam mérlegelne olyan intézkedéseket, amelyek révén a munkavállalók 70%-ára kollektív szerződések vonatkoznának. Például úgy, hogy több kollektív szerződést nyilvánítanak általánosan kötelező érvényűvé, vagy csak a kollektív szerződéssel rendelkező vállalatoknak ítélnek oda közbeszerzési szerződéseket. "Az Európai Unió ezt szeretné felhasználni arra, hogy helyreállítson valamit, amit korábban elpusztított olyan országokban, mint Bulgária és Románia" - mondja Gagawczuk, az AK szakértője. Ennek ellenére Ausztria kormánya ellenzi a javaslatot, és a kelet- és dél-európai béremelésre vonatkozó még ilyen kis kezdeményezést is blokkolja. Gagawczuk szerint a munkaadók hozzáállása megváltozott az elmúlt években. Néhány évvel ezelőtt Ausztriában az üzleti élet képviselői is jóváhagyták a bér-és a szociális dömping elleni küzdelemről szóló törvényt, ma azonban más érdekek dominálnak – mondja Gagawczuk.

A VÁLLALATOK EMIGRÁLNAK MÁS ORSZÁGOKBA, MÁS ORSZÁGOK MUNKÁSAI MUNKAERÖ - MINGRÁNSOK LESZNEK

A kelet-európai alacsony bérek persze nemcsak a cégek Kelet-Európába vándorlásához vezetnek, hanem keletről nyugatra is: „Kelet-Európából olyan munkákra hozzák be az embereket, amelyeket nem lehet Kelet-Európába kiszervezni: takarítás, főzés, gondozás vagy építkezés. A külföldre való kivándorlás és az Ausztriába irányuló munkaerő-migráció egyaránt a profit növelésének stratégiája” – magyarázza Parnreiter gazdaságföldrajztudós.

Ehhez leginkább a kormány és a vállalkozók járultak hozzá Nagy-Britanniában. Anglia azon országok közé tartozik, amelyek az EU 2004-es keleti bővítését követően átmeneti időszak nélkül megnyitották munkaerőpiacukat az új tagállamokból érkezők előtt. Azóta négyévente csaknem egymillióval nőtt a munkaerő-vándorlás. Ez leginkább az alacsony bérű szektor dolgozóit sújtotta, a bérek 0,6%-kal estek a bevándorlók arányának egy iparágban történő minden 1%-os növekedése után – derül ki egy 2013-as brit tanulmányból^[6]. A brit munkaerőpiacon zajló korlátlan bérversenyt tartják az egyik oknak, amiért a Brexit-szavazás eredményes volt.

Míg az átlagos munkavállalók és a magasan képzett munkavállalók összességében profitálnak a bevándorlásból, az alacsonyan képzett munkavállalók fokozott verseny- és bérnyomásnak vannak kitéve. ^[7]A hosszabb ideje egy országban élő migránsok helyzete a további bevándorlás következtében akár súlyosbodhat is.

„A bevándorlók a munkaerőpiac alsó rétegeivel versenyeznek, leginkább a régebb óta ott tartózkodó migránsokkal. A bolgárok a szerbekkel és horvátokkal. A bérverseny lenyomja a béreket, például a mezőgazdasági dolgozók körében” – mondja Parnreiter. Másrészt a munkaerő-migráció sok osztrák számára tette lehetővé az előrelépést, például azt, hogy építőmunkás helyett rendőr legyen.

"Az a tény, hogy az alacsonyabb bérek még mindig jók a kelet-európaiaknak, csak azt jelenti, hogy túl rosszak a körülmények a származási országukban" - mondja Parnreiter. Az átlagbér Bulgáriában körülbelül havi bruttó 617 euró. A bolgárok számára ezért vonzó az osztrák alacsony bérű szektorban dolgozni, például a 24 órás gondozásban, a takarításban vagy az építőiparban – még jó végzettséggel is. Betakarítási segédmunkásként óránként öt euróval és 40 órás heti munkabérrel bruttó 800 euró körüli havi bért kap. Ha ehhez hozzáadjuk a családi pótlékot, akkor már 500 euróval a bolgár átlagbér felett vagyunk. Bulgária ezért nagyon nagy számú lakost veszít: 20 százalékkal kevesebben élnek az országban, és főleg a fiatalok és a képzettebbek távoztak.

KELET-EURÓPÁBAN CSÖKKEN A NÉPESSÉG

A legtöbb közép- és kelet-európai országban az elmúlt három évtizedben tömegesen csökkent a népesség száma^[8]. Egyes országok a kivándorlás miatt orvos-, ápoló- és idősgondozó hiányban szenvednek. Ahogy Ausztria próbál szlovák és román gondozókat találni, a Cseh Köztársaságnak és Szlovákiának is ukrán vagy orosz orvosokat és ápolókat kell toboroznia, és ápolószemélyzetet kell hoznia a Fülöp-szigetekről. A csökkenő munkaerő-kínálat problémája tovább súlyosbodik Kelet-Európában a következő néhány évben^[9].

A Nemzetközi Valutaalap (IMF) számos közgazdásza arra a következtetésre jutott^[10], hogy a kelet-európai országok gazdaságai megszenvedték a kivándorlást. Összességében a kelet-európai országok növekedése ennek következtében visszaesett, és állítólag az Európán belüli gazdasági felzárkózásuk is lelassult. Ráadásul a kelet-európai gyárak nyeresége a cég nyugat-európai központjába áramlik - csak az alkalmazottak bére marad az országban. Thomas Piketty közgazdász és egyenlőtlenségkutató szerint^[11] a kelet-európai gyárak több mint fele külföldi tulajdonban van, akik a hasznot kiviszik az országból. Andrej Babis cseh miniszterelnök 2018-ban a Le Monde-nak adott interjújában^[12] bírálta:

"Igen, önök adtak nekünk pénzt, de másrészt a cégeik itt fektettek be, és évente több mint 10 milliárd osztalékot vonnak ki, és a francia béreknek csak a harmadát fizetik."

Ha fejlődési lehetőségeket akarunk adni Kelet-Európának, akkor a nyereséget újra az országban kell befektetni, ahelyett, hogy a nyereség vállalati központokba vagy adóparadicsomokba folyna.

AZ OSZTRÁK VASÚTAK MAGYAR FEDÉLZETI SZOLGÁLTATÁSSAL FUTNAK

Az ilyen kompenzációs iparpolitika azonban hiányzik Európában – mondja Parnreiter gazdaságföldrajztudós. Az Európai Bíróság (EB) joggyakorlata is hosszú évek óta hozzájárult ahhoz, hogy az EU-ban a vállalkozók és a tőke szabadsága elsőbbséget élvezzen a szociális jogokkal szemben^[13]. Ennek hatásait Ausztria a "Henry im Zug" ítéletben tapasztalta: A Do&Co-csoport egyes ÖBB-vonatokon magyar munkavállalókat vett fel fedélzeti kiszolgálásra az osztrák kollektív szerződésnél jóval alacsonyabb bérért - a magyar Henry am Zug Hungary Kft.-n keresztül. Az Európai Bíróság ezt azért hagyta jóvá, mert a munkavállalók Magyarországon kezdték és fejezték be szolgálatukat, így nem tartoznak az osztrák jog hatálya alá.

Az EB főügyésze cinikusan azt mondja az indoklásban^[14]: "Ami egyesek számára szociális dömping, az mások számára egyszerűen foglalkoztatás."

2014-ben az EB úgy döntött^[15], hogy a közbeszerzési szerződések kötelező minimálbérei elfogadhatatlan gazdasági terhet jelentenek, és összeegyeztethetetlenek az EU belső piacával. Susanne Wixforth, a Német Szakszervezeti Szövetségtől nem akarja az EB-t hibáztatni: "Nincsenek olyan közös európai szabályok a szociálpolitika szempontjából releváns területeken, amelyekre az EB hivatkozhatna" - mondja Wixforth. Ahol más szabályok is léteznek, mint például a megkülönböztetés tilalma (állampolgárság, nem, életkor, kultúra és sok más vonatkozásában), ott az EB hajtóerőnek bizonyult. "Európai minimumszabályokat kell létrehoznunk a szociálpolitika több jogterületén."

KELET-EURÓPAI MUNKÁSOK A HÚSIPARBAN

Végső soron az EU „nem tekinthető a nemzeti és nemzetközi szintű erőegyensúlytól elszigetelten. Amíg az európai vállalatok továbbra is jelentős mértékben profitálnak a bérversenyből, semmi sem fog magától megváltozni” – mondja Christin Bernhold gazdaságföldrajztudós^[16], aki a német húsipar munkakörülményeit kutatja. „Ahhoz, hogy valóban mozgásba lendüljenek a dolgok, nagyobb nyomásra van szükség alulról, és intenzívebb együttműködésre van szükség az európai szakszervezetek között” – mondja Bernhold.

Az, hogy a kelet-európaiaknak milyen körülmények között kell Európában kínlódniuk, tavaly vált láthatóvá a nagyközönség előtt a húsiparban. Több ezer munkás fertőződött meg a korona vírussal a német Tönnies-i óriás vágóhídon. Ott, ahol naponta 30 ezer sertést vágnak le, főleg kelet-európai országokból érkezett kikölcsönzött munkások dolgoznak. „2021-ig nem alkalmaztak közvetlenül embereket, hanem a munkások munkaszerződések alapján, alvállalkozókon keresztül dolgoztak. Bár papíron létezett a minimálbér, azt szisztematikusan aláásták” – magyarázza Christin Bernhold. Mivel a németországi rossz munkakörülmények a munkáltatók számára kedvezőek voltak, időközben még holland és dán cégek is áthelyeztek húsgyárakat Németországba. „Németország alacsony bérű országgá vált a húsiparban” – mondja Bernhold. A bérdömping azonban folytatódik: az országban az alacsony bérek ellenére a német húsipari vállalatok, mint például a Tönies vagy a PHW, termelésük egy részét Kelet-Európába helyezik át. Peter Wesjohann, a PHW vezérigazgatója így magyarázza a lengyelországi beruházásokat^[17]: Az országban "sokkal alacsonyabbak a bérek és az építési költségek", és kedvezőbb az állatvédelmi szabályozás. Ez azt jelenti, hogy ott még jobban ki lehet zsákmányolni az embereket és az állatokat.

OLCSÓBB BÜNTETÉST FIZETNI, MINT AZ EMBEREKET TISZTESSÉGESEN MEGFIZETNI

A német húsipar évi 45,7 milliárd eurós forgalommal^[18] az élelmiszeripar legnagyobb forgalmú ága Németországban – forgalmát tekintve az autóipar, a gépipar és a vegyi-gyógyszeripar után következik. Ausztriában hárommilliárd euró körüli a húsipar forgalma. Ide is a dolgozók 80 százaléka Kelet-Európából, nagyrészt Magyarországról érkezik. Ausztriában legalább kollektív szerződések vonatkoznak a munkavállalókra, de Németországban nem. Január óta van érvényben Németországban a "Munkavédelmi és Munkavédelmi Ellenőrzési Törvény" (ASKG), amely megtiltja a munkaerő-kölcsönzést a több mint 50 munkavállalót foglalkoztató munkáltatóknak. Bernhold gazdaságföldrajztudós bírálja, hogy a törvény túl kevés ellenőrzést és alacsony szankciókat ír elő.

Ausztriában is hasonló gondok vannak az ellenőrzésekkel. 450 pénzügyőr nyomoz Ausztriában. "A kelet-európai kiküldetések száma jelentősen megnőtt, de a pénzügyőrség alkalmazottainak száma csökken" - mondja Gagawczuk bérdömping szakértő. Ausztriában a bírságok néha alacsonyabbak, mint az alulfizetettség összege (amennyivel alacsonyabb bért fizetnek a dolgozóknak a törvényes rendelkezések megszegésével): "A bírságok 20 százalékában a bírságok kisebbek, mint az alulfizetettség összege. Ezt kell figyelembe venni és ennek alapján kell a büntetési rendszer megváltoztatni. De a jelenlegi tervezet más irányba halad” – mondja Gagawczuk.

Ha a spárgaszüretelőknek 14 eurót fizetnének óránként, az egyetemisták is elvégeznék ezt a munkát. És :"a bécsi szemétszállításnak soha nem okoz gondot munkaerőt találni, mert jól fizetik őket".^[19]

Fordította: Naetar-Bakcsi Ildikó

Szerző: Patricia Huber, Kontrast at. főszerkesztőnője,