Egy olyan országban, ahol a termés változatos és bőséges volt, a szultánnak az az igen rossz ötlete támadt, hogy egy rózsaszín elefántot importáljon.
A vastagbőrű élvezte, hogy a palota áldásával és őreinek védelmével fosztogathatja a termést.
A tönkrement, éhező parasztok egymástól loptak, és próbálgatták a pusztító elefántot a szomszéd mezsgéjére terelgetni. A pusztítàs azonban folytatódott.

A legbölcsebbek végül úgy döntöttek, hogy a szultán bizalmát élvező nagyvezírhez fordulnak. Ez utóbbi vállalta, meghallgatást kér számukra, hogy elmagyarázhassàk a problémájukat.

A következő pénteken egy küldöttség ment, hogy beszéljen a nagyúr és a mester előtt.

Egyiküknek sem volt bátorsága megszólalni, ezért a szultán egy idő után összegezte:
- Tudom, hogy feldúltak vagytok az elefánt miatt.

A parasztok hevesen megtapsolták.

- Igaz, unatkozik ... holnap elhozatom a bátyját...

(A néhai D.L. története, 1973)