Felirat: KISAJÁTÍTÁS.- Egész Berlinre kiterjedő hálózat
Forrás: https://dielinke.berlin/dw-enteignen/
Berlinben valószínűleg ismét "vörös-piros-zöld" kormány lesz, jóllehet egyértelműen eltolódott erőviszonyokkal. Az SPD a szeptember 26 -i választásokon az új frontasszonnyal, Franziska Giffey-vel indult el, akit csupán alig hat hónapja jelöltek, és akinek vezetésével az SPD a közvélemény-kutatási nirvánából ismét a legerősebb erő lett. A Zöldek - főleg a "bobo[1]" belvárosi kerületekben - jelentősen nőttek, a DIE LINKE viszont veszteségeket könyvelt el, különösen a város keleti részén lévő régi fellegváraikban.
Berlin kormányzó polgármesterjelöltje, Franziska Giffey (SPD) mindig is a kisajátítások ellen volt, és ehhez készséges partnereket talált a DIE LINKE Baloldali Pártban. Foto: Sandro Halank / CC BY-SA 4.0
A LINKE veszteségei még nagyobbak lettek volna, ha nem lett volna egy elég jó választási kampányuk: az "Expropriet Deutsche Wohnen & Co" népszavazás (a Deutshe Wohnen & CO kisajátítása”), amelyet egyetlen pártként kompromisszumok nélkül támogatott[2] - a helyszínen is, a szükséges aláírások összegyüjtéselor. A választásokkal párhuzamosan zajló népszavazás elsöprő sikert aratott. A résztvevők több mint 57 százaléka szavazott igennel, összesen több mint egymillió ember.
Franziska Giffey korai hatalmi szava
A kormányzásra kijelölt polgármester asszony, Giffey már a választások előtt egyértelműen kijelentette, hogy vele nem lesz kisajátítás, mert a cél az, hogy egyesítsék erőiket az ingatlantársaságokkal. Ez a választások után sem változott. A Zöldek nem akarták kizárni a kisajátításokat "utolsó lehetőségként", de meglehetősen ambivalens hozzáállást tanúsítottak.
Giffey mindenesetre valójában nem a "vörös-piros-zöld" koalíció új kiadását akarta, hanem szövetséget keresett a Zöldekkel és az FDP-vel, vagy "Németország-koalíciót" akart a CDU-val és az FDP-vel. Ez azonban a saját bázisuk számára elfogadhatatlannak bizonyult, és a Zöldek is úgy érezték - a szövetségi kormánytól eltérően – hogy nincs hajlandóság arra, hogy koalíciót alkossanak a fővárosi FDP-vel, amely a neoliberális tér meglehetős vákuumában tévelyeg.
A LINKE azonnal olcsó partnerként ajánlkozott - és már az első előkészítő tárgyalásokon feláldozta legfontosabb választási kampányára vonatkozó ígéretét: a sikeres népszavazás gyors végrehajtását, vagyis a nagy magánlakás-társaságok kisajátításáról szóló törvény megalkotását, amely több mint 3000 lakást érint.
Az eredményes népszavazás fogatlannak bizonyult
Erről már szó sincs. A népszavazással most egy "szakértői bizottság" foglalkozik, amelyik egy év elteltével állítólag nem kötelező érvényű "ajánlást" fog kiadni arról, hogy a Szenátus hogyan folytassa a témával való foglalkozást. A baloldali csúcsjelölt, Klaus Lederer, aki valószínűleg az új kormányban is szerephez jut, hétfőn kifejezetten védte ezt az eljárást. Végül is "új jogi területre lépnek be". Mindezt ezért alaposan kell ellenőrizni és kidolgozni.
Egészen cinikus az az érvelése, hogy a népszavazás végülis nem tartalmaz kész törvényt, mivel akkor a szavazás eredményének egyszerűen hatályba kellett volna lépnie. Pedig pont ezt az eljárást – hogy ne egy kész törvény, hanem egy jogilag nem kötelező érvényű, határidők nélküli felhívás legyen a kampány tartalma – ajánlotta határozottan a DIE LINKE, mert ez állítólag "messzemenőbb" és "politikailag hatékonyabb", mint egy törvénytervezet, amely akár a tényleges népszavazás előtt a jogi felülvizsgálatok zsákutcájában landolna.
Sok alkotmányjogász és politológus határozott figyelmeztetése ellenére a kampány ebbe a csapdába esett, és ragaszkodtak ahhoz a meggyőződéshez, hogy a Szenátusnak végre kell hajtania a népszavazást. Az emberek mindenekelőtt meg voltak győződve arról, hogy a DIE LINKE a népszavazás gyors végrehajtását "vörös vonalnak" fogja tekinteni a koalíciós tárgyalások során.
A kampány romokban hever
Erről persze szó sem lett, éppen ellenkezőleg. A kezdeményezést megrázta egy belső vita egy bizonyítatlan szexuális zaklatásról[3], és annak kezeléséről[4] egy régóta szóvivőként dolgozóval szemben, és most az egész kezdeményezés romokban hever. Meglehetősen tehetetlennek tűnnek a "nyomásgyakorlás a koalíciós pártokra" akciók, például a megfelelő állampárti konferenciák és tárgyalási helyszínek elleni tiltakozások. A bázis összecsuklott, sokkolt és mindenekelőtt elvékonyodott. Például az újságíró és kulturális menedzser, Marcus Staiger, aki továbbra is osztja a kezdeményezés célját, a jelzett belső ügyek kezelését szolidaritásellenesnek, bántalmazónak és kirekesztőnek[5] minősítette.
Tanulság a demokráciáról
Ami a demokráciát illeti, a DIE LINKE párt összeomlása és más, a várospolitikai vitát uraló kezdeményezések kijózanító tapasztalatokat és felperzselt földet hagynak maguk után. Időnként jóval több, mint 1000 aktíva rengeteg időt és energiát fektetett abba, hogy több mint 200 000 aláírást gyűjtsön össze a népszavazáshoz az utcákon és a tereken, valamint a háztól-házig járás során. Az embereknek megígérték, hogy ezzel a népszavazással a berlini lakásbérleti őrület gyors és fenntartható visszaszorítása érhető el.
De a másik oldal meglepően nyugodt maradt. Nem volt nagyobb kisajátítás-ellenes kampány, és a népszavazással érintett ingatlantársaságok tőzsdei árfolyamai a kezdeti irritációk után stabilak maradtak. Legkésőbb azután, hogy Giffey egyértelmű kötelezettségvállalást tett, hogy nem hajtja végre a népszavazást, minden félelem nagyrészt eltűnt. A hatalmasok vigyorogva fityiszt mutattak az aktív szereplőknek, a polgároknak, akiknek többsége igennel szavazott: Ön aláírhat, demonstrálhat és szavazhat, ahogy akar - minket ez egyáltalán nem érdekel.
A baloldaliak hűek maradtak önmagukhoz
A baloldal akciója sem meglepő. Az általuk üdvözölt és kampánysegélyként használt népszavazás tényszerű eliminálása pontosan követi politikájuk vonalát, amelyet csaknem 20 éve (nem csak) a fővárosban gyakorolnak. Végül is elődjük, a PDS volt az, amelyik 2004-ben az első "vörös-vörös" koalícióban jóváhagyta több mint 100 000 kommunális lakás eladását a spekulánsoknak kedvező áron, és így gyakorlatilag a "Deutsche Wohnen" szülésznője lett, amelyet most állítólag ki akart sajátítani. Ennek a pártnak a társkormányzás önmagában érték, függetlenül az árától.
Hogyan tovább? Amikor a harag, a csalódottság és a tehetetlen utóvédharcok kissé elhalványulnak, fontos, hogy józanul és alaposan elemezzük ennek a példátlan kampánynak az egész folyamatát. Sok illúziót kell legyőzni, a "közvetlen demokráciáról" és mindenekelőtt a DIE LINKE-ről. Sokat kell tanulni. Azt is, hogy a jövőben hogyan lehetne megakadályozni, hogy olyan csoportok, mint az Intervenciós Baloldal (IL) végül megkérdőjelezzék az ilyen mozgalmak széles bázisát azáltal, hogy szinte minden fontos kulcspozíciót elfoglalnak, és a konfliktusokat a szövetséges partnerekkel nem tárgyalják meg.
Fontos, hogy folytassuk: a kerületekben, a kis kezdeményezésekben, a társaságokban, az utcán és bárhol. Mert nemcsak a bérleti őrület elleni harcot kell megszakítás nélkül folytatni.
Fordította: Naetar-Bakcsi Ildikó
[1] https://de.wikipedia.org/wiki/Bobo_(Gesellschaft): a bourgeois és a bohémien rövidítésekből álló kifejezés
[2] https://dielinke.berlin/dw-enteignen/ Deutsche Wohnen SE „Európa egyik vezető ingatlanvállalataként a nagyvárosi régiókra összpontosítunk, ahol megvalósítható életmód koncepciókat valósítunk meg. A tőzsdén jegyzett német ingatlantársaság székhelye Berlin. A. társaság tulajdonában körülbelül 155 400 lakás és 2900 kereskedelmi ingatlan található” https://www.google.com/search?gs_ssp=eJzj4tLP1TdINigrzktTYDRgdGDw4k9JLS0pTs5IVSjPz8hLzQMAoKcKTw&q=deutsche+wohnen&oq=Deutsche+Wihnen&aqs=chrome.1.69i57j46i10i199i291i433j0i10i433l3j0i10l4.10146j0j7&sourceid=chrome&ie=UTF-8
[3] https://www.heise.de/tp/features/Rechtsfreie-Raeume-in-linken-Koepfen-6151303.html
[4] https://www.heise.de/tp/features/Berlin-Mutmasslicher-Belaestigungsfall-bei-Mieterkampagne-birgt-politische-Gefahren-6182693.html
[5] https://checkpoint.tagesspiegel.de/langmeldung/36rJuBY4wOkvSn8sIms1qZ
