Szabadság a kevesek számára
Az októberi forradalom második évfordulójára Lenin egy cikksorozatot készített, amelyben feltárta a kapitalizmus alatti szabadság lényegét. Egyik írásában hangsúlyozta: "A polgári demokrácia a nagyképű frázisok, ünnepélyes szólamok, grandiózus ígéretek és a szabadság, egyenlőség hangzatos jelszavainak a demokráciája, de a valóságban a munkások és kizsákmányoltak szabadság nélküliségét és egyenlőtlenségét fedi el".
Ez az értékelés tökéletesen illeszkedik Narendra Modi indiai miniszterelnöknek az ENSZ Közgyűlésen elmondott beszédéhez. A féktelen demagógiára való hajlamáról ismert politikus ezúttal túltett magán. "Egy olyan országot képviselek, amelyet minden demokráciák ősanyjaként ismernek. A sokszínűség az erős demokráciánk jellemzője" - így kezdte beszédét. Egy hamis refrén határozta meg az “áriájának" hangzásvilágát. Modi a hajléktalanoknak szánt több millió otthonról és a betegek ingyenes kezeléséről beszélt, meg a vallási szélsőségek veszélyeiről panaszkodott. "Az egész világnak a tudományon alapuló, racionális és progresszív gondolkodást kell fejlesztési programjai alapjává tennie" - mondta.
A szónoki szempontból kifogástalan beszédnek "csak" egy hibája van: az elejétől a végéig hazugságokkal van átitatva. Az öndicséret egy mély válság hátterében zajlik. A közelmúltig Indiában naponta akár 5000 koronavírus okozta haláleset is történt. Ezek a számok egyértelműen alábecsültek, mivel a vidéki területeken alig vezetnek statisztikát.
Az egészségügyi rendszer nem boldogult jól, és a kormányzó Bharatija Dzsanata Párt[i] (BJP) funkcionáriusai azt tanácsolták, hogy a járvány csúcspontján tehéntrágyával erősítsék az immunitást, és engedélyezték a tömeges vallási fesztiválokat.
A jólétet tekintve India visszazuhant a századforduló előtti állapotokhoz.
A "középosztály" mérete 99 millióról 66 millióra, azaz a lakosság 7,1 százalékáról 4,7 százalékára csökkent. A júliusi enyhe csökkenés után a munkanélküliség ismét meredeken emelkedni kezdett, augusztusban 7-ről 8,3 százalékra nőtt. Nyolc államban kétszámjegyű. Minden harmadik fiatal munkanélküli, és az egyetemi diplomások körében ez az arány elérte az 56 százalékot. Az összesen 400 millió munkavállalóból kevesebb mint 80 millióan dolgoznak a bejelentett munkahelyen. A járvány kezdete óta ezen szerencsések száma 9,2 millióval csökkent. A többiek - kisgazdák, napszámosok stb. - minden szociális biztonságtól megfosztva tengődnek, és alig tudnak megélni.
A kormány nemcsak, hogy nem követte a kommunisták felhívását, hogy támogassa a járvány áldozatait, hanem a meglévő programokat is csökkenti. Például a kedvezményes árú gabonaellátást biztosító élelmiszerjegyek megszerzéséhez mostantól a lakóhelyet és a kifizetett villanyszámlák bemutatását is igazolni kell. A régiók kvótáit a 2011-es népszámlálás alapján számítják ki, ami sok rászorulót megfoszt a segítségtől. Csak a fővárosban ez a szám 6,9 millióra becsülhető. Az állami gabonakészletek rekordmennyiségű, 100 millió tonnát tettek ki, de a mezőgazdasági vállalatok nyomást gyakorolnak a hatóságokra, hogy ne engedjék kiosztani ezeket.
A gyermekmunka egyre elterjedtebbé válik. Az indiai média beszámolt a 13 éves Sasikant Mandzsi sorsáról. Szegény családba született, két évvel ezelőtt egy ékszerboltban kapott munkát, hogy segítse a családját. A fiú és több mint tíz másik vele egykorú társa egy kis szobában dolgozott és aludt. Mindegyiküknek naponta közel 300 karkötőt kellett készítenie, ami 15-17 órás munkanapot jelentett. A gyerekek élete pokollá vált a szűkös élelem, a családi kapcsolattartás tilalma és az állandó verések miatt.
A hatóságok minden lehetséges módon eltussolják ezt a szörnyű gyakorlatot. A rendőrség csak a fiú családját értesítette a haláláról, és a karantén ürügyén nem engedte, hogy a holttestet elszállítsák. Hogy hány gyermeknek jut hasonló sors, azt csak találgatni lehet. Tavaly az önkéntesek 58 000 kiskorút mentettek meg a kizsákmányolástól, de a kényszermunkát végző gyermekek száma óvatos becslések szerint is meghaladja a
10 milliót.
Ugyanakkor a milliárdosok száma a világjárvány alatt 102-ről 140-re emelkedett, vagyonuk pedig 35 százalékkal, azaz 175 milliárd dollárral nőtt. A 11 leggazdagabb indiai vagyonának növekedése elegendő ahhoz, hogy egy évtizedig fedezze a kormány egészségügyi kiadásait. Értelemszerűen a lakosság leggazdagabb egy százalékának (14 millió ember) vagyona négyszerese az alsó 70 százalék (980 millió ember) összesített vagyonának. Az elit egy maroknyi tagja szó szerint aranyban fürdik: a nemesfém behozatal az elmúlt hónapokban megháromszorozódott.
Az egyenlőtlenségek elmélyülése a neoliberális politika közvetlen következménye. Narendra Modi bejelentette a Nemzeti Koncessziós Transzferprogram elindítását. Ennek keretében az olyan infrastruktúrákat, mint az utak, vasutak, energiatermelő és energiaátviteli kapacitások, távközlési vállalatok stb., hosszú távú bérleti szerződésekkel magánvállalkozásoknak adják majd bérbe. A kormány azt állítja, hogy ez az egyetlen módja a leromlott infrastruktúra korszerűsítésének. A minap tizenhárom repülőteret és több bankot bocsátottak árverésre. Korábban a hatóságok eltörölték a védelmi vállalkozásokban a külföldi tőkére vonatkozó 49 százalékos küszöbértéket.
Az Indiai (marxista) Kommunista Párt - IKP(m) - "a nemzeti vagyon nagyarányú kifosztásának" nevezte. "Az ország a fejlődő világ vezető hatalmából, az el nem kötelezettek mozgalmának[ii] bajnokából a globális finánctőke és az amerikai imperializmus csatlósává vált" - hangsúlyozták a kommunisták.
Történelmi küzdelem
A kormány populista szlogenjei ellenére egyre több indiai utasítja el a kormány irányvonalának támogatását. Szeptemberben a Ford gudzsaráti gyárának dolgozói határozatlan idejű tiltakozást hirdettek. Be akarják zárni az üzemet, mert az
"fizetésképtelen", és több száz dolgozót akarnak elbocsátani. Uttarakhand államban az áramszolgáltató vállalat dolgozói, magasabb béreket és egyenlő munkáért egyenlő bért követelve sztrájkot indítottak. Andhra Pradeshben több ezer munkás sztrájkja folytatódik egy acélmű privatizációja ellen.
A legelterjedtebbek azonban a mezőgazdasági dolgozók a kormány által kezdeményezett reformok elleni megmozdulásai, amelyek tavaly ősszel kezdődtek. A reform a mezőgazdasági termékek felvásárlását az államról a magánszektorra ruházza át, és megszünteti a rögzített árakat, amelyek a gazdákat életben tartották. Egy évvel később a felháborodás nem csillapodik. A hatóságok nem voltak hajlandóak engedményeket tenni, és arra hivatkozva, hogy a tüntetéseken "egy maroknyi rendbontó" vett részt, megtorló intézkedéseket indítottak. Augusztus végén Haryana államban a tüntetések feloszlatásakor több ember súlyosan megsérült és egy gazda meghalt. Több tucatnyi indiai sérült meg a pandzsábi "rendhelyreállítás" közben. A tisztviselők nyíltan arra buzdítják a rendőrséget, hogy keményen "csapjanak le" a tüntetőkre.
Az erőszakra adott válasz a " Nagy Gazda Tanács" volt, amely szeptember 5-én ült össze az Uttar Pradesh állambeli Muzaffarnagar város közelében. Több mint félmillió ember vett részt 15 államból. A tanács a gyűlöletes törvények hatályon kívül helyezését, a földművesek elnyomásáért felelősök megbüntetését és az állam által felvásárolt mezőgazdasági termékek garantált árát követelte. Végül a parasztok úgy döntöttek, hogy szeptember 27-én,
a reformok kezdetének évfordulóján általános sztrájkot, a Bharat Bandh[iii]-t tartanak.
Bharat Band 27 September 2021: क्या रहेगा खुला और क्या ...
Az országban több ezer vállalkozás és intézmény állt le ezen a napon, az emberek blokkolták a vasutakat és az autópályákat. Az ellenzéki erők támogatták a sztrájkot, köztük az Indiai Nemzeti Kongresszus, az Indiai Kommunista Párt és az Indiai Kommunista Párt (Marxista), hét régió kormányai és a legtöbb szakszervezet. A baloldali pártok a parasztok "történelmi harcát" hirdetve szélesebb körű követeléseket fogalmaztak meg. A privatizáció megszüntetését és a munkaügyi törvények munkavállalókat sújtó módosításainak hatályon kívül helyezését követelték.
Támadás a kommunisták ellen
Mivel a kormány veszített a támogatottságából, a munkások egymás elleni uszításának ősrégi technikájához folyamodik. Mohan Bhagwat, a Rashtriya Swayamsevak Sangh (RSS) félkatonai hindu szervezet vezetője nemrégiben azt állította, hogy "az iszlám
a hódítókkal érkezett Indiába". "Ez a történelem, és ezt így kell elmondanunk" - követelte.
Az ügy nem zárult le a bíróságon. Assamban közel 2 millió, Bangladesből évtizedekkel ezelőtt bevándorolt muszlimot nyilvánítottak a hatóságok "állampolgárság nélküli" személyeknek. Darrang körzetben a rendőrség az esős évszak közepén több mint 800 házat rombolt le, erőszakkal kilakoltatva a lakosokat. Az intézkedés ellen tüntetőket megverték. Egy férfit és egy 12 éves gyermeket megöltek, a randalírozók sokáig rugdosták a holttesteket a kamerák előtt.
A kormány támogatása lehetővé tette az RSS számára, hogy drasztikusan bővítse saját iskoláinak az úgynevezett - shakáknak - a hálózatát. Csak Karnataka államban a számuk meghaladta a 40 000-et. Mivel a legtöbb régióban a másfél éves karantén után még mindig nem működnek az állami iskolák, és a kommunikációs eszközök hiánya miatt a tanulóknak csak 8 százaléka vesz részt rendszeresen az online órákon, ezért a shakák egyre népszerűbbek.
Más országok hasonló gondolkodású embereihez hasonlóan az indiai nacionalisták is átírják a múltat, ezzel a történelmi mítoszok eszközzé válnak a kezükben. Az egyik az 1921-es események körül zajlik. A moplák, a brit India Madras tartományának muszlim lakossága fellázadt a gyarmatosítók és a földesurak ellen. Mivel az utóbbiak többnyire hinduk voltak, az elnyomott munkások pedig muszlimok, ez egy sor incidenshez vezetett, amelyeket az RSS most felnagyít. Azt állítja, hogy a muszlimok népirtást hajtottak végre 10 000 hinduista vallású lemészárlásával. Az áldozatok emlékére kiállítást rendeztek, a nacionalisták pedig egy "népirtási emlékmű" megnyitását követelték. A kampányhoz kormánytisztviselők is csatlakoztak. Yogi Adityanath, Uttar Pradesh állam főminisztere "tervezett népirtásnak" nevezte a száz évvel ezelőtti eseményeket.
A mítoszteremtés a kommunistákat és az általuk vezetett keralai kormányt sújtja, ahol a moplai felkelés zajlott. Az RSS és a BJP azzal vádolta a baloldalt, hogy mindvégig szépítette a "gyilkosokat". "A kommunisták számára a hinduk élete jelentéktelen" - mondta a kormánypárt helyi fiókja. Odáig mentek, hogy a baloldalt "tálib-párti politikával" vádolták, és ezen a kommunistáknak a vallások közötti harmónia megőrzésére irányuló törekvését értették.
Az ország függetlenségének 75. évfordulója alkalmából a IKP(m) kampányt indított a történelmi igazság védelmében. Célja, hogy felidézze a kommunisták szerepét a szabadságharcban és a modern India felépítéséhez való hozzájárulásukat. "Beszámolunk a nacionalisták együttműködéséről a gyarmatosítókkal és a világi köztársaság jelenlegi aláásásáról is " - mondták az IKP(m)-ben.
A kommunisták elleni támadások itt nem értek véget. A kormánypárti média "nemzetellenes erőnek" nevezi őket, és Kínával való összejátszással vádolja őket. "Azzal, hogy az ideológiát a nemzeti érdekek elé helyezik, a baloldali pártok hűségesek külföldi szövetségeseikkel" - állítja egy kiadvány. "Minden becsületes indiai számára a kommunisták az emberiség és az ország szégyenei. Ők a legrosszabb emberek, akik ragaszkodnak egy olyan ideológiához, amely emberek millióinak hozott nyomorúságot" - kiáltja egy másik.
A rágalmazás a terror táptalaja. Szeptemberben egy hullám söpört végig Tripura államon. Három évvel ezelőtt a BJP megbuktatta a baloldali kormányt, és az erőszak azóta sem szűnt meg. Ezúttal Manik Sarkar volt államfő, az IKP(m) egykori tagja, volt az ürügy. Szélsőjobboldali aktivisták megpróbálták megakadályozni, hogy hazalátogasson szülőhelyére, Dhanpurba. Összecsapások törtek ki, és hamarosan kommunistaellenes pogromok kezdődtek. A BDP és az RSS támogatói megrongálták a Kommunista Párt több mint ötven irodáját és fogadótermét, valamint több újság szerkesztőségét. A IKP(m) országos központját Agartalában felgyújtották. Összességében 2018 óta 18 kommunistát és támogatóikat ölték meg, 2700 ember megsebesült, és mintegy kétszáz házat romboltak le. A hatóságok és a rendőrség eltűrik az agressziót. "Tripura békében és jólétben él. Az ellenzéket ez riasztja. A hatalom visszaszerzésére tett kétségbeesett kísérletében megpróbálja az államot törvénytelenségbe taszítani!" - jelentette ki Biplab Kumar Deb, a BJP vezető minisztere.
A kommunisták ezt a csődbe jutott kormány kétségbeesett próbálkozásának nevezik. "Semmilyen erőszak sem fogja megállítani a munkások problémáinak megoldásáért folytatott küzdelmünket" - jelentik ki.
A cikk eredeti, orosz nyelvű szövege az alábbi hivatkozáson található:
Конвейер лжи и террора, выпуск №111 (31171) 8—11 октября 2021 года - Gazeta-Pravda.ru
Fordította: Péter János
[i] A Bháratíja Dzsanatá Párt (angolul: Bharatiya Janata Party, hindiül: भारतीय जनता पार्टी jelentése: Indiai Néppárt, rövidítve BJP) hindu nacionalista konzervatív párt Indiában. 2014 óta az ország nagyobbik kormánypártja, vezetője a jelenlegi miniszterelnök, Narendra Modi. Jelenleg a Nemzeti Demokratikus Szövetség elnevezésű 11 párti koalícióban kormányoz. 180 millió fős párttagságával a legnagyobb politikai párt a világon.
[ii] Az el nem kötelezett országok mozgalma eredetileg azokat az országokat tömörítette, amelyek nem csatlakoztak egyetlen nagy hatalmi-katonai (USA vagy Szovjetunió vezette) tömörüléshez sem. Ma már más alapokon működik. 2010-ben 118 állam volt tagja, valamint 18 ország megfigyelő státuszt kapott.
