1984-ben tömeges tiltakozások akadályozták meg egy vízerőmű megépítését Hainburg közelében, a Duna árterén. Csaknem 40 évvel később újból óriási ellenállás van a Lobau autópálya építése ellen. Az aktivisták két generációja eszmecserét folytat a klímamozgalom fejlődéséről, a blokádfétisekről, valamint a környezetvédelem és a munkavállalók érdekeinek összeegyeztethetőségéről.
Az akció napja: 2021. május 28.
A transzparens felirata: S1 Lobau autópálya: Az autókat, az őket fetisizáló rendszerrel együtti le kell önteni betonnal. A kapitalizmust fel kell törni!
Interjúvoltak: Monika Berger és Robert Foltin 2021. július 2.
Két aktivistával ülünk egy bécsi vendéglő kertjében. Annak idején, Hainburgban Robert Foltin nem vett részt a regionális kezdeményezésekben, a WWF kampányában[1] vagy a Konrad Lorenz vízerőmű elleni népszavazásában[2]. Számára, radikális baloldali autonóm aktivistaként, a tiltakozások csak a Stopfenreuther Au elfoglalásával váltak aktuálissá, 1984 telén. Csaknem 40 évvel később az éghajlat védelmében, a Duna- ártér fennmaradásáért küzdő csoportok ellenállást szerveztek a Duna árterén a Lobau autópálya és annak bekötőútjának építése ellen. Az ellenállás jelszava: A Lobau lesz az új Hainburg. Monika Bergert, a System Change Not Climate Change[3] (Rendszerváltást klímaváltás helyett) aktivistáját főként a klímaváltozással kapcsolatos hosszú semmittevés miatti frusztráció motiválja új tiltakozásokra.
Mosaik-Blog: Robert, hogyan csatlakoztál akkoriban Hainburg elfoglalásához?
Robert Foltin[4]: Ez szorosan kapcsolódott baloldali létemhez. A Stopfenreuther Au letarolásának dátumát december 10-re tűzték ki, és előző nap Bécsben nagy tüntetés volt 8000 emberrel. Az éjszaka folyamán mi baloldali autonómok barikádokat emeltünk. Reggel a „az erőszakot elutasítók“ ismét szétszedték barikádjainkat. Ülősztrájkba kezdtünk. Az ülősztrájk miatt az ártér letarolását néhány óra múlva leállították. Ez majdnem kiváltott egyfajta blokádfétist. Minden úton barikádokat emeltek, egyeseket piros-fehér-piros zászlók díszítették, másokat művészek díszítették fel. Őszintén szólva csak egy éjszakát aludtam ott. De minden reggel felkelés után az ÖVP-hez tartozó hallgatói szervezet, az Akcióközösség ingajáratával kimentem a többiekhez.
És ezt követte a rendőri beavatkozás december 19-én…
Robert Foltin: Számunkra, bécsieknek ez nem volt akkora sokk. A rendőrök egész reggel verték az embereket. Sokan elmentek, mert ez túl sok volt nekik. Ugyanakkor tiltakozók tömegei jöttek és folytatták az ülősztrájkot. Ugyanezen a napon 40 000 ember gyűlt össze Bécsben a rendőri erőszak elleni spontán tüntetésen. Az összes többi tartományban is nagy tüntetések voltak. A kormány nem engedhette meg magának a polgárháborúhoz hasonló körülményeket, ezért kihirdette a karácsonyi békét. Amikor megszületett az ítélet, miszerint nem szabad a letarolást folytatni, amíg az összes kifogást nem dolgozták fel, világossá vált: Vége. Győztünk.
A Kronen Zeitung a brutális rendőri beavatkozásról a következő szalagcímmel tudósított: „ Brutális rendőri beavatkozás „Hainburgban - Szégyen”. A médiák tudósításai milyen szerepet játszottak a klímakérdésben?
Robert Foltin: A híradások rendkívül barátságosak voltak. Akkor azt mondtam, hogy valamit rosszul csinálunk, ha a Kronen Zeitung ilyen pozitívan ír rólunk.
Monika Berger: A médiában való megjelenés manapság minden bizonnyal nem olyan fontos, mint korábban, mert a mozgalmak saját közösségi médiájukat használhatják fel információik terjesztésére.
Robert Foltin: A rendörségnek pechje volt, mert újságírókat vertek meg, akik nagyon felháborodtak emiatt. Manapság már mindent fel lehet venni mobiltelefonnal.
Monika Berger: Ugyanakkor azt is gondolom, hogy ma lényegesen nehezebb olyan meggyőző képeket készíteni, mint akkor. Mert elárasztanak bennünket a sokkoló fotók.
Robert Foltin: A vérző nő fotója a Profil címoldalán nagyon megdöbbentő volt.
Profil címoldal, 3. számú külön kiadás, 1984. december:
Felirat: Háború az ártérben
Az aktivisták által felállított és mások által lebontott hainburgi blokádokról szóló történet folytatásaként - hogy van ez a Lobau-hálózatban, folynak viták a cselekvési formákról?
Monika Berger: A parlamenti és jogi csatornák Lobau-ban hamarosan kimerülnek, és úgy tűnik, hogy nem működnek. Ez egyértelművé teszi, hogy polgári engedetlenségre van szükség. A Lobau-projekt elleni első egyértelmű tltakozás célja a városi út megakadályozása volt. Az első árokásások még csak most kezdődnek. A Lobau autópálya nélkül ez a semmibe vezető út lenne, ezért ezt az útépítést tények megteremtésére használják, hogy később igazolják az autópálya építését.
Ezért a tiltakozás már most blokádokban és helyfoglalásokban jelenik meg. De mindig más akciókkal kombinálva. Nem minden csoportnak kell részt vennie minden akcióban, mindenki bevetheti különböző erősségeit. Volt már több bemutató, táncos esemény és egy blokádos akciónap is. A különböző cselekvések hatékonyságát tanulhatjuk meg Hainburgtól. Emlékezni fognak az Állatok sajtótájékoztatójára[5], a Wetten-dass-Aktion[6]-ra (Fogadjunk akció).
A „Zöldek” párt lendületet kapott Hainburgtól, most a Zöld Közlekedési Minisztérium szeretné értékelni a Lobau Autopályát. Mennyire fontosak a Zöldek az igazságosságos klímapolitika[7] mozgalma számára?
Robert Foltin: A zöldeknek szükségük van mozgalomra szavazóik miatt
Monika Berger: Én úgy látom, hogy a zöldeknek szükségük van a mozgalomra ahhoz, hogy eszmecserét folytathassanak fontos, radikális kérdésekről, és előmozdítsák ezeket az igényeket.
Robert Foltin: A nyolcvanas évek elején egyáltalán nem reménykedtünk a pártokban, mert még nem volt zöld párt.
Monika Berger: Nem tudom, hogy ez különbözik-e a maitól. Végül politikai helytállásra van szükség a parlamentben. De a nyomásnak az utcákról kell származnia, különben a pártok nem mozdulnak, nem állítják le a projektet.
Hainburgban a helyi lakosság ételadományokkal és forró teával támogatta a tüntetőket. Miért állt akkoriban a tüntetések oldalán?
Robert Foltin: A környék lakói kezdettől fogva ellenezték az erőművet. Ez egyértelmű, ha egy gát épül közvetlenül a házad mellett, és az erdődnek el kell tűnnie.
Volt már hasonló tapasztalata a Lobau-i lakósokkal?
Monika Berger: A régióból vannak olyan polgári kezdeményezések, amelyek évek óta kampányolnak az alagút építése ellen, de aggodalmaikat szisztematikusan figyelmen kívül hagyták. Ehelyett azt ígérik nekik, hogy a közlekedési dugók megszűnnek és új munkahelyek lesznek, és hogy több autó nem halad át a lakóterületeken. Erre volna elég más megoldás is, például a tömegközlekedés bővítése.
Az egyik érv a Lobau-alagút mellett, ahogy mondod, munkahelyek teremtése és a gazdasági lehetőségek erősítése Bécs közelében[8]. A viták a régió dolgozóiról is szólnak?
Monika Berger: A politikusok homályos ígéreteket tesznek itt valódi koncepció nélkül. Inkább azon kellene gondolkodnunk, hogyan tudnánk elősegíteni a jövőt biztosító iparágakat. A koronavírus óta tudjuk, hogy az olyan alapvető területek, mint az ápolási munka, erősen alulfinanszírozottak. Ezért jelenleg a „Többet az ellátásért”[9] szövetséggel állunk kapcsolatban.
A nyolcvanas években az építőipari szakszervezet mozgósított a vízerőmű építésére, itt is a munkahelyek biztosításáról volt szó ...
Robert Foltin: 1984 májusában 40 000 szakszervezeti tag tüntetett a környezetvédők ellen. Decemberben az Osztrák Szakszervezetek Szövetségének tiltakozásait az SPÖ leállította. Abban az időben az építkezés amúgy sem hozott volna senkinek sem hosszú távú munkát. Inkább még ma is az a kérdés, hogy miért emelkednek annyira a lakásbérleti díjak, hogy mindenkinek el kell költöznie Bécsből, majd ingáznia kell.
Biciklis tüntetés Lobau-ban. 2021.06.03. © System Change Not Climate Change
A vízügyi törvény alapján hozott döntés végül leállította a vízierőmű építését - a Lobau-alagút építésénél is fennáll a víztározó szennyeződésének veszélye. Megmentheti-e a törvény Lobau-t?
Monika Berger: Nyilvánvalóan itt volt egy tanulási folyamat. Ne kezdjék meg az erdőirtást a jogi eljárás befejezése előtt. Azonban a létező iránymutatások nem vesznek figyelembe számos fontos intézkedést az éghajlat védelme érdekében, és elavult kritériumokon alapulnak. Ezért nem támaszkodhatunk rá.
Számos a vízerőmű és a Lobau Autópálya mellett és ellen elhangzó érv hasonlónak tűnik. Tiltakozásaid egymás mellé állítása fárasztó vagy motiváló?
Robert Foltin: A körülmények annyira különbözőek. Jobban végigondolva nem is tudom, hogy össze tudjuk-e hasonlítani őket.
Monika Berger: Ez csak azt jelenti, hogy a történelmet nem lehet megismételni. Hainburg sikerének köszönhetően tudjuk, hogy az ellenállás működik. Az ezt követő idő rendszerszintű kérdéseket vet fel: Miért volt olyan nehéz fenntartani a hangulatot és még nagyobbá tenni a következő tiltakozást? Most ezzel kell foglalkoznunk.
Interview: Sarah Yolanda Koss
Fordította: Naetar-Bakcsi Ildikó
Bev. kép: Naplemente a Donau-Auen Nemzeti Parkban. Regelsbrunn. Foto: © by G. Popp/4nature
[1] https://www.wwf.at/de/50-jahre-wwf-teil2/
[2] https://www.politik-lexikon.at/oesterreich1918plus/1985/
[3] https://systemchange-not-climatechange.at/de/blog/
[4] https://de.wikipedia.org/wiki/Robert_Foltin
[5] https://de.wikipedia.org/wiki/Pressekonferenz_der_Tiere
[6] https://www.vol.at/die-groessten-aufreger-bei-wetten-dass/4171880
[7] https://politikatudomany.tk.hu/blog/2019/10/igazsagos-klimapolitika
[8] https://mosaik-blog.at/lobautunnel-klimawandel-speckguertel-wien-zersiedelung/
[9] https://mehr-fuer-care.at/
