Miért nem találnak a munkanélküliek munkát?
A hét folyamán a pékségek üzemeltetői és a vendéglősök kampányt indítottak a munkanélküliek ellen: naponta panaszkodnak a bulvárlapokban a túl kevés jelentkező miatt. Követelik, hogy csökkentsék a munkanélküli ellátásokat. De maguk igen keveset kínálnak alkalmazottaiknak: kemény munka kevés pénzért, a dolgozókat bármikor elbocsáthatják. Ahelyett, hogy vonzóbb munkahelyeket kínálnának, 400 eurós munkanélküli ellátásokról és a bérmunka dömping kényszeréről álmodoznak.
"Ha üzleti modelljével nem képes jó béreket fizetni, akkor ez nem jó üzleti modell" - ez egy népszerű kifejezés a nem éppen baloldali Nine Gag internetes platformon. A Washington Post[1] ezen a héten azt írta vezető címként, hogy miután a vállalkozások hónapok óta sikertelenül kerestek 8-12 eurós órabérrel rendelkező állásokra jelentkezőket, az USA-beli vállalatok most kiderítették, hogyan lehet pályázókat találni: Emeljék meg az órabért 15 euróra - és már több száz motivált jelentkező jelentkezik egy helyre.HA A PIAC NEM TUD A KEDVÉRE TENNI, AKKOR AZ ÁLLAMNAK KELL SEGÍTENI Ausztriában néhány vállalat jelenleg nagyon csodálkozik: a pékek, a pincérnők és a szakácsok, akiket a válság kezdetén az utcára tettek, - anélkül, hogy munkáltatóik akár csak megvonták volna a vállukat -, most, a válság után nem térnek vissza tárt karokkal. Bruttó 1500 eurós állást ajánlanak nekik, beleértve a 6 napos hetet és a többműszakos munkát, de a munkaerőpiacon nincs rá kereslet.Hirtelen mindazok, akik mindig azt akarják, hogy mindent a kereslet és kínálat önszabályozó ereje szabályozzon, már nem hisznek a piacban. A vendéglátóiparban és a szállodaiparban jelenlegi, a leállás után fellépő magas munkaerő-igény miatt, a piaci logika szerinti kereslet természetesen magasabb árakat eredményez a munkaerő számára is. De amint a piac nem a vállalkozói érdekek javára szabályoz, máris néhányan hatályon kívül akarják helyezni a piac törvényeit. Vannak, akik állami beavatkozásra (a munkanélküli szolgáltatások csökkentésére) és további kényszerre szólítanak fel.Max Stiegl sztárszakács azt mondta a Heute[2]-nak: „Talán át kellene gondolni a szociális juttatásokat is” – ő nettó 1700 eurót fizet, de az álláskeresők „inkább heverésznének a kanapén” 1200 euró munkanélküli-ellátással. Amit Stiegl nem mond: Aki 1200 eurót kap munkanélküli segélyként, az nettó 2200 eurót keresett elbocsátása előtt - 500 euróval többet, mint Stieglnél. Nem hibáztathat senkit, aki hasonlóan jól fizetett munkát keres a válság után, és nem mond le a havi 500 eurós többletjövedelemről.Bécs 8. kerületében egy étteremtulajdonos nemrég az ORF eco gazdasági műsorában arról álmodozott, hogy a munkanélküli segélyt 400 euróra csökkentik. Akkor az emberek majd dolgozni fognak. 400 euró még a megélhetés biztosításához sem lenne elegendő – ebben különbözik a munkanélküli ellátás a szociális segélytől. A munkanélküli ellátás ugyanis a munkavállaló státuszának fenntartását célzó biztosítási szolgáltatás, amelyet a dolgozó emberek azért fizettek be, hogy megvédjék magukat attól a kockázattól, hogy munkáltatójuk az utcára tegye őket. Így a munkanélküli ellátás a bérhatár alsó határának egyik formája, amely megvédi az összes alkalmazottat és munkanélkülit az éhbérektől.
A MAGASABB bÉR ANNAK A JELE, HOGY A PIAC FUNKCIONÁL
Az amerikai munkaerőpiac másképp fejlődik, főleg a szolgáltató szektorban: a the 5th Street Group[3] csoport éttermi lánca drasztikusan emelte a béreket miután nem talált munkaerőt. A mosogatók és a szakácsok 23,80 eurót kapnak náluk, mert ők nem kapnak borravalót. Az éttermi csoport 50–60 százalékos személyzeti állomány után három héten belül már teljes létszámmal tudott működni, amint erről a társtulajdonos, Patrick Whalen beszámol a Washington Postnak. Az amerikai újság 12 másik éttermi vállalkozóval készített interjút, akik hasonló dolgokat mondtak[4].Enrique Lopezlira, a kaliforniai Berkeley Egyetem foglalkoztatási közgazdásza azt mondja:
„Az a tény, hogy az amerikai vállalatok a munkaerőhiány miatt most emelik a béreket, "annak jele, ha anekdotikusan is, hogy a piac úgy működik, ahogy kell, tekintettel az óriási munkaerőigényre"
Ausztria vonatkozásában azt lehet mondani: Az álláskeresők hiánya az ára annak, hogy a válságban hatalmas munkaerő elbocsátások voltak - a Kurzarbeit (rövidített munka, amelynek során a munkavállalók kis számú ledolgozott munkaórák mellett korábbi kerestük 80 – 90 %-t kapták meg, miközben a munkaadók jelentős állami segítségben részesültek[5]) és a gazdasági támogatások ellenére. A volt pékek és szakácsok nagy része új foglalkozást keresett, nem várta meg, hogy visszatérhessen korábbi rossz munkájához, ahonnan kirúgták. A munkaadóknak most többet kell kínálniuk nekik, ha azonnal megbízható munkatársakat akarnak.
PÉKEK: A TÚLÓRÁKAT ÉS PÓTLÉKOKAT GYAKRAN NEM FIZETIK KI
Ahelyett, hogy jobb munkakörülményeket kínálnának a vállalkozók, mint például a Felber pékséglánc tulajdonosnője, Doris Felber, inkább elmennek panaszkodni a médiákhoz: „A jelentkezők 90 százaléka egyáltalán nem akar dolgozni, hanem inkább munkanélküli támogatást akarnak kapni ”- mondja felháborodva Felber a Heute ingyenes újságban. Képzeljük el ennek az ellenkezőjét: egy munkanélküli, aki bulvársajtóban arra panaszkodik, hogy a vállalkozók 90 százaléka lusta kizsákmányoló, akik mások munkájából élnek. Ezzel biztosan nem növeli esélyeit a munkaerőpiacon.
Doris Felber a Felber pék-lánc tulajdonosa. 90 %-al kevesebb forgalom, a 400 alkalmazottból szinte mindenki Kurzarbeit-en, és a bérleti díj hátralékok foglalkoztatják Doris Felber-t. Az egzisztenciájáért harcol, mondja. (Miután újabb üzleteket nyitott a Baumarkt és az Obi láncokban). Foto: Regine Heinrich.
Forrás: https://www.derstandard.at/story/2000116922350/baeckerin-doris-felber-voellig-wurscht-ob-mich-wer-fuer-deppert (Nem érdekel, hogyha valaki bolondnak tart).
A marketingben létezik az “Employer Branding” (munkáltatói márkajelzés) kifejezés. A nagyvállalatoknak saját részlegeik vannak, amelyek feladata, hogy a céget vonzó munkaadóként tüntessék fel a jövőbeli pályázók számára: itt szerepet játszik a munkaidő, a javadalmazás és a munkakultúra imázsa. Nem kell marketing szakértőnek lenni ahhoz, hogy tudjuk, valószínűleg nem jó stratégia megvetésed kifejezése az újságon keresztül a potenciális pályázók felé.A sütőiparról alkotott kép szintén nem túl vonzó: nemcsak a kollektív szerződés szerinti pofátlanul alacsony bérek miatt, hanem, mert a túlórák és az éjszakai munka pótlékai sem kerülnek fizetésre. M. Dila mintegy 13 hónapig dolgozott boltvezetőként egy pékségben. Hetente 35 órás munkaidőben állapodtak meg, havi kollektív szerződésszerinti bére 1380 euró volt. M. heti hat napot dolgozott, heti 60 órában, de soha nem kapott fizetést a túlmunkáért. A boltvezető egy évig kitartott, majd az Arbeiterkammer[6] –hez (AK: Munkások és Alkalmazottak Kamarája) fordult, mert havi 1000 eurót nem fizettek ki neki túlóráért és túlmunkáért. A Kamara támogatásával most a bírósághoz fordul. Az ilyen esetek nem elszigetelt jelenségek, az ágazat dolgozóinak panaszai nagyok: A Kamara szerint az előző év óta 134 pék keresett munkajogi támogatást a náluk.„Egy pék a hét hat napján dolgozik hétfőtől szombatig. Kiképezésem első évében, tanoncként minden nap hajnali 4 órakor kezdtem, a szombatokat is beleértve. A kiképzésem második évben a műszakom hajnali 2 órakor kezdődött, a harmadikban 23 órakor. ”- mondja egy pék a Moment magazinnak[7]
„Amikor 8 órán keresztül kézzel formáztam a zsemléket, úgy éreztem, hogy az ujjaim leesnek. A pékségben csaknem 40 fok van, mert a kemencék természetesen rengeteg hőt termelnek. Ehhez jön, hogy nincsenek pontos munkakönyvek és az a félelem is, hogy minden nap kirúghatnak, ha igényt tartasz a jogaidra. 1500 eurónál kevesebb egy ilyen munkáért nem túl ösztönző”.
ÁLLAMI SEGÍTSÉG A VÁLLALATOKNAK, SEMMI SEGÍTSÉG A FOGLALKOZTATOTTAKNAK
Az AMS azt tanácsolja a szállodáknak, hogy kínálják alkalmazottaiknak legalább ugyanazt a menüt, mint a vendégeiknek, vagy biztosítsanak gyermekfelügyeletet annak érdekében, hogy vonzóbb munkaadóvá váljanak. Martin Stanits, a Hoteliervereinigung[8] (Szállodai Szövetség) szóvivője azonnal legyintett: ez nem lehetséges. Munkaerővel való törődés - alig létezik.
A válságban az államnak kell segíteni a vállalkozásokat, támogatni őket Kurzarbeit-el, fix költségekhez való hozzájárulással és a forgalom pótlásával – akár túlzott támogatásokkal[9] is. De mihelyst másokat is támogat biztonsági hálójával az állam, akkor ezt azonnal megkérdőjelezik. Nem ajánlani kell, hanem tiltani: „Nem“-et kell mondani..
http://www.andreastischler.com & Novomatic" width="371" height="250" />
A korona járvány profitőrei: Benko és Graf[10]
Forrás: https://kontrast.at/wer-profitiert-von-corona/ (Akik a koronajárványból profitálnak)
Fordította: Naetar-Bakcsi Ildikó
[1] https://www.washingtonpost.com/business/2021/06/10/worker-shortage-raising-wages/?utm_source=twitter&utm_medium=social&utm_campaign=wp_main
[3] https://the5thstreetgroup.com/
[4] https://www.washingtonpost.com/business/2021/06/10/worker-shortage-raising-wages/?utm_source=twitter&utm_medium=social&utm_campaign=wp_main
[5] https://www.stepstone.at/Karriere-Bewerbungstipps/kurzarbeit/
[6] https://www.arbeiterkammer.at/index.html Munkások és alkalmazottak kamarája
[7] https://www.moment.at/story/mieser-lohn-fuer-harte-arbeit-ich-will-nie-wieder-als-baecker-arbeiten Botrányosan alacsony bér kemény munkáért. Soha többé nem akarok pékként dolgozni.
[9] https://kontrast.at/wer-profitiert-von-corona/
[10] https://kontrast.at/wer-profitiert-von-corona/ A korona járvány profitőrei: Benko és Graf
