A zapatista felkelés elsősorban a kizsákmányolás, a rasszizmus, az őslakos és vidéki lakosság marginalizálása ellen irányul. A szövetségi hadsereggel folytatott 14 napos katonai konfliktus után hosszú tárgyalási szakasz következett, amely továbbra sem volt kielégítő. A zapatisták fokozták önszerveződésüket. Nagybirtokokat foglaltak el, saját iskolákat és kórházakat, politikai és kulturális központokat építettek, és saját helyi közigazgatási struktúrákat fejlesztettek ki. Ma az autonóm önkormányzatok, a vidéki körzetek és a „jó kormányzás tanácsai” magas fokú autonómiát érnek el. A mexikói kormány válasza a piszkos "alacsony intenzitású háború", amely civilek mészárlását jelenti.

1996-ban az EZLN meghívta a világ összes ellenállóját a lakandon-i dzsungelben megrendezett első intergalaktikus találkozóra, hogy kapcsolatba lépjen egymással a neoliberalizmus ellen és az emberiség érdekében folytatott küzdelmükben. Ennek a találkozónak az előkészítéseként 1996 júniusában, Berlinben európai találkozóra került sor. E két találkozó előkészítése és nyomon követése arra késztetett bennünket, hogy hosszú távon együtt dolgozzunk. A politikai csoportok és egyének hálózata lassan és folyamatosan nőtt, folyamatosan feltalálta magát, tanult és nevetett, szolidaritást szervezett és ellenállt.2004-ben, a Zapatista felkelés tizenegyedik évében új önbizalommal léptünk a nyilvánosság elé, mert úgy gondoljuk, hogy politikai elképzeléseink megmutathatják a jövő lehetséges útjait. Ezeket az elképzeléseket vitára akarjuk bocsátani, és minél több emberrel együtt szeretnénk tovább fejleszteni. „Repülő” önképünk csak egy pontot jelöl utunkon. Ma leírjuk gondolatainkat, hogy el tudd olvasni őket, és tanulhassunk egymástól.

YA-BASTA-NETZ  A neoliberalizmus által képviselt borzalom internacionáléjával szemben fel kell állítanunk a remény internacionáléját. A remény internacionáléja egységbe foglalja mindazokat a nyelvek, a bőrszín, a kultúrák, a nemek, a stratégiák és a gondolatok alapján, akik inkább az élő emberiséget választják. ”(La Realidad első nyilatkozatától, az EZLN CCRI, 1996)A Ya basta hálózat olyan emberek hálózata, akik közül sokakat a zapatista felkelés ösztönözött a lázadásra, vagy megerősödöttnek látják magukat, és akik szolidaritásban élnek a chiapas-i lázadó emberekkel. Ez egy olyan tanulási hálózat, amelyben a különféle emancipációs harcok és az ellenállás formái egymás mellett létezhetnek és (kritikusan) kapcsolódhatnak egymáshoz anélkül, hogy kizárnák egymást. Olyan hálózatot alakítunk ki, amelyben az emberek támogatják egymást a helyi küzdelmekben. Olyan hálózatot, amely sok embert szeretne ösztönözni a részvételre. Nemcsak a szükséges védelmi csatákat vívjuk meg, hanem időt is szánunk arra, hogy világos koncepciókat dolgozzunk ki egy másik világba való bejutáshoz. Ez egy olyan háló, amely „elkap” fiatalokat és idősebbeket, és meg is fogja őket, mert azt az érzést kelti bennük, hogy nem egyedül harcolnak. Egy hálózat vagyunk, amelyben átadjuk a tapasztalatokat és ösztönzést adunk. Olyan információs és cselekvési formákat keresünk, amelyek a baloldali színtéren túl is érthetők. Intézkedünk, szocializálódunk és megosztjuk a közvetlen szolidaritás megszervezésének munkáját. Nem vágyunk egy olyan avantgárd elitista baloldalra, amely "okosan" kommentálja de lesöpri az asztaláról az aznapi eseményeket, és nincs felkészülve a mindennapi életben arra, hogy más emberekkel folytatott saját kapcsolatain dolgozzon, ellenálljon az uralkodó körülményeknek, vagy saját fogyasztói magatartását reflektálja.És még: „Hay que reirse mucho para cambiar el mundo” (sokat kell nevetni a világ megváltoztatásához)

• – YA BASTA! – ELÉG VOLT! –Szerveződésünket Ya basta hálózatnak nevezzük, mert a „Ya basta” jelöli közös kiindulópontunkat. Az üvöltést, amellyel a világ uralkodói tudomására hozzuk:- Nem, nem, nem akarjuk a világotokat, nem akarjuk a hatalmatokat és a pénzeteket sem. Nem akarunk semmit hallani a hazugságaitokból, a hazugságokat akarjuk elpusztítani”(Quetschenpaua).- POLITIKA -„Nem szükséges meghódítani a világot. Elég újra létrehozni. Általunk. Ma. "(Subcomandante Marcos)

•  A társadalom megváltoztatása saját mindennapi gyakorlatunk megváltoztatását jelenti. Ellenállásunk mindazokkal szemben irányul, akik inkább csak a saját kis világuk saját megelégedésükre történő szervezésével foglalkoznak, legyen szó az országról, a vállalatról, a családról, vagy a csoportról, és ez által megakadályozzák mások álmainak és reményeinek megvalósulását. A mi politikánk egy hosszú távú folyamat, gyakran ellentmondásos és lassan halad. De ebben rejlik a siker esélye. A politikát olyan folyamatként értelmezzük, amelyben minden ember együtt és önállóan vállalja saját ügyeit, tiszteletben tartva nézeteltéréseiket. Elutasítjuk saját érdekeink állandó képviseletét más emberek vagy intézmények részéről, mivel bebizonyítható, hogy ez nem járul hozzá minden ember jólétéhez. Harcolunk egy olyan világért, amelyben minden ember szabadon és saját elképzelései szerint élhet. Meggyőződésünk, hogy az emancipációs változások csak alulról jövő mozgalom révén valósíthatók meg, és hogy az állami politika végül nem változtatja meg a hatalmi viszonyokat.

  PREGUNTANDO CAMINAMOS - KÉRDEZVE MEGYÜNK ELŐRE!

  Sok olyan dolgot találunk, amely igazságtalannak tűnik számunkra és feldühít bennünket. Azok a dolgok érintenek meg minket, akik nemcsak a fejünkhöz, hanem a szívünkhöz is szólnak. Megpróbáljuk leírni, mi az, ami miatt dühösek leszünk. Ebben a leírásban sok minden nyitva marad, mert nem tudjuk szavakkal kifejezni világunk összetettségét. Ennek ellenére nem akarjuk megvárni, amíg mindent megértünk. Elindulunk. Sok kérdéssel. Ahogy haladunk, megtaláljuk az egyik vagy a másik választ és újabb kérdéseket is találunk. Csak akkor találjuk meg a válaszokat, ha elindulunk megkeresni őket.A kérdezve elindulás azt jelenti, hogy kérdéseinket attól való félelem nélkül fogalmazzuk meg, hogy azokat mások butaságnak tartják. Ez azt jelenti, hogy szabad hibázni. Ez azt is jelenti, hogy mások kérdéseit komolyan vesszük, ugyanúgy, mint a sajátjainkat, bármilyen abszurdnak is látszanak. De azt is jelenti, hogy válaszainkat magabiztosan képviseljük, mert válaszaink állomásokat jelölnek utunkon, ugyanakkor felfogjuk állomásainkat úgy is, mint hozzájárulást a közös válaszkereséshez.

• MINDENT MINDENKINEK - NEKÜNK SEMMIT^[1]  

• ^[1] Eredetiben: TODO PARA TODOS – NADA PARA NOSOTROS Mindenkinek mindent, nekünk semmit. Ezt mondják a zapatisták. Ez azt jelenti, hogy mi mindennek csak egy kis része vagyunk, és hogy nem akarunk magunknak külön státuszt.  Hogy nem az álmaink megvalósításához akarjuk a hatalmat, mert álmaink a szabadságról szólnak. Nem a hatalomért küzdünk, sem hálózatként, sem csoportként, sem emberekként. Szeretnénk mindenki mással egyenjogúan élni és valóra váltani álmainkat. Minden embernek meg kell adni a lehetőséget arra, hogy méltó életet élhessen, és hozzáférhessen minden alapvető jószághoz, származástól, nemtől, életkortól vagy anyagi lehetőségétől függetlenül.

•  OLYAN VILÁGOT AKARUNK; AMELYBEN SOK VILÁG ELFÉR  Van egy elképzelésünk arról a világról, amelyben élni akarunk. Ilyen elképzelés mindannyiunkban létezik, és mégis sok különbség van közöttük. Ami fontosnak tűnik az egyik számára, az csak mellékes a másik számára. Még egy kis csoportban is találunk mindenféle álmot, és ha ezen túl is tesszük magunkat, az álmok száma végtelenül nagy lesz. Ugyanolyan eltérőek a remények, mint az életkörülmények, amelyek között a világunkban élő embereknek élniük kell. A világ, amelyről álmodunk, egy olyan világ, amelyben mindezek a különböző elképzelések helyet találnak. A sok világ világa. Ez a világ számos kisebb vagy nagyobb közösségből áll, akik közös utat és közös perspektívát alakítanak ki. Hogy ez a közösség hogyan alakul, azt kizárólag a benne résztvevő emberek dönthetik el. Alapvető feltétel, amelyet teljesíteni kellene, hogy egyik közösség se éljen más költségén, és hogy minden ember szabadon választhassa meg, melyik közösségben akar élni. Minden közösség kényszer nélkül eldönti, hogy kapcsolatba kíván-e lépni a többiekkel, a közös, mindenkit érintő dolgok szabályozása érdekében.

• Ezt a világot nem lehet meghódítani, ezt a világot újra kell alkotnunk. És ma már el is kezdhetjük. Úgy szervezzük az életünket, hogy ez hozzájáruljon a világ felé vezető úton, és ma már a gyakorlatban is alkalmazzuk elveit, autonómiáját, méltóságát és szolidaritását. És mindenkit meghívunk, hogy induljon velünk ezen az úton.

  – REMÉNY –A zapatista lázadás a világ számtalan emberének reménye. Mivel a zapatisták minden nap megmutatják, hogy lehetséges a természeti törvényként meghirdetett "neoliberális világnak való alárendeltség”-el szembeni ellenállás. Hogy a politikai pártokon és a lobbi egyesületeken kívüli politika megvalósítható; olyan politika, amelynek nem célja egy ideológiailag rögzített program alapján a hatalom megragadása. Ez a remény a lázadásra és az elvekre épül. Elhatároztuk, hogy ezt soha nem hagyjuk, hogy bárki elvegye tőlünk. A zapatisták különlegessége, hogy nemcsak egy másik világról álmodoznak, hanem valójában létrehozzák is azt. Számunkra világos, hogy a zapatisták - mint mi - nem mindig felelnek meg saját követelményeiknek. Ellenállásukkal demonstrálják a világ minden táján az uralkodók előtt, hogy a kapitalista globalizáció diadalmas előrelépése megállítható, és hihetetlen bátorságot ad nekünk, hogy a disznó rendszerrel a "ya basta" –t (Álljon meg!) szembeállítsuk.

  – SZOLIDARITÁS – Számunkra a szolidaritás azt jelenti, hogy közös utat járunk, tanulunk egymástól, támogatjuk egymást és harcolunk egy emberi világért egyszerre különböző helyeken, ahogy a Chiapas-i zapatisták^[1] , ahogy mi itt "a fenevad szívében ", és minket együtt egy globális mozgalom részeként kell érteni, mint" apró darabokat a forradalom nagyvilágának részeként".És mivel a zapatisták olyan fontosak számunkra, tevékenységünk egyik területe a Chiapas-i ellenállás közvetlen támogatása. Ez azt jelenti, hogy pénzt gyűjtünk különféle projektekhez, és kampányok, események és publikációk révén próbálunk újra és újra létrehozni egy kritikus közvéleményt az NSZK-ban folytatott legitim harcukért. Ezen kívül néhányan időnként Mexikóban vagyunk, hogy támogassuk az ottani projekteket, figyelemmel kísérjük és dokumentáljuk a politikai folyamatokat és az emberi jogok helyzetét, és további kapcsolatokat alakítsunk ki. Mindenekelőtt fontos számunkra, hogy támogassuk az önszerveződést Chiapas autonóm régióiban, amely megvalósul például egy Zapatista szövetkezet által eladott kávé révén.

  – AZ ELLENÁLLÁS GLOBALIZÁLÁSA –„A zapatizmus nem új ideológia vagy a régi ideológiák újrakiadása (…) Nincsenek receptek, vonalak, stratégiák, taktikák, törvények, szabályok vagy egyetemes jelszavak. Csak egy vágy van: egy jobb világot létrehozni, vagyis egy újat. Összefoglalva: A Zapatista nem tartozik senkihez, ezért mindenkihez tartozik. ”(Subcomandante Marcos, 1997)Ha Chiapas-ra nézünk, nem szabad megfeledkeznünk arról, hogy nekünk is megvan a saját baloldali történelmünk és jelenünk, amelyre anélkül építhetünk, hogy megtörnénk. Említésre méltó és fontos történet! Társadalmi küzdelmek tapasztalatai, amelyekből tanulhatunk és szeretnénk. Az NSZK-ban és más európai országokban is nagy hagyománya van a radikális ellenállásnak, és számos példa van a szolidaritáson alapuló sikeres önszerveződésre. Sok ember közösen és lázadóan szervezi életét kommunákban, házelfoglalásokban, szövetkezetekben, autonóm központokban és politikai csoportokban. Sok harc egymástól elzárva létezik, ezért sem mi, sem a közvélemény nem kezeli őket egy kontextusban. Mégis itt is vannak a kapitalizmusnak reális és létező alternatívái.Chiapas-ban az embereknek sikerült egy új valóságot teremteniük sok egyedi projektből származó tapasztalataik, megerősödött hálózatépítésük és közös politikai alapjaik révén. Mi is megtehetjük! Ötleteinket és tapasztalatainkat össze akarjuk kapcsolni a zapatistákkal, azzal a céllal, hogy világosan érzékelhető alternatívát építsünk ki a fennálló uralmi viszonyokkal szemben, és ezeket a hatalmi viszonyokat a sok világ világával helyettesítsük.

•  

  „A lázadás olyan, mint ez a pillangó, amely a tenger felé tart, sziget vagy szikla nélkül. Tudja, hogy nincs hova leszállnia, de nem habozik repülni. És nem, sem a pillangó, sem a lázadás nem butaság vagy öngyilkosság, csupán annyi, hogy tudják, hogy van hol leszállniuk, mert ebben az irányban van egy kis sziget, amelyet egyetlen műhold sem fedezett fel. Ez a sziget pedig egy testvérlázadás, amely biztonságosan kialszik, amint a pillangó, vagyis a repülő lázadása gyengülni kezd. Ezután a repülő lázadás, vagyis a tengeri pillangó ennek a kialakulóban lévő kis szigetnek a részévé válik, és ezáltal más pillangók támaszpontjává válik, amelyek már megkezdték határozott repülést a tenger felett. ”(Subcomandante Marcos novemberi leveléből 2002)

   

  YA-BASTA-HÁLÓZAT, 2004, május

  A YA-BASTA-HÁLÓZAT egyes személyek, szolidaritási-és akciócsoportok egyesülése. Nincsen központja és állandó transzformációs folyamatban van……

  **********************************************************

  A zapatista mozgalom fenti összefoglalójának külön aktualitását az adja, hogy „2021 nyarán egy zapatista küldöttség - többnyire compañeras - érkezik Európába. Azt még nem tudjuk, mikor, melyik útvonalon, milyen hajókkal és milyen pénzből. De tudjuk: ezen a kontinensen, ahonnan annyi pusztulás és a megsemmisítés indult ki - és még mindig folytatódik - üdvözöljük őket. Az üdvözlés formája megfelel a zapatisták egész életükre kiható lázadásának és annak, ahogy a zapatisták oly sokszor tanították újra és újra, hogy a lemondás nem lehetőség. Forrás:

  Fordította: Naetar-Bakcsi Ildikó

   

  ^[1] https://www.origo.hu/utazas/20130225-elmenybeszamolo-delmexikorol-a-zapatista-gerillak-foldjerol.html

• ^[1] https://www.youtube.com/watch?v=fdus0ttoACI Marcos kijelentései magyarra fordítva, mexikói zenébe beágyazva, megosztotta: Európai Baloldal