Walden Bello a Bankok-i székhelyü non profit szervezet, a Focus on the Global Southist alapítóinak egyike és vezető elemzője, valamint a Binghamton-i State University of New York nemzetközi szociológiai professzora. 2003-ban elnyerte a Right Livelihood Award kitüntetést, amely Alternatív Nobel díj néven ismert. 2008-ban az International Studies Association-tól megkapta az Outstanding Public Scholar Award kitüntetést. Az alábbi beszédet 2021. Március 11-én tartotta a transform!Danemark által szervezett konferencián: How to Combat Climate Warming (Hogyan lehet a klímafelmelegedést legyözni – Zöld kapitalizmus vagy rendszerváltás?

A korona járvány már a globalizáció második legnagyobb válsága egy évtizeden belül. Az első a globális pénzügyi válság volt 2008-2009-ben, amely után évekig tartott, ameddig a gazdaság akárcsak részben ki tudott lábolni.

A 2008-as válságban a papírvagyon több billió dollár értékben elégett, mégsem folyt egyetlen csepp könny sem az ellenőrzés alól kicsúszott a pénzügyi szereplők miatt, akik a válságot kirobbantották. De a reálgazdaságra kifejtett hatásuk annál súlyosabb volt. Több millió ember elvesztette munkahelyét - egyedül Kínában 2008 második felében 25 millió embert vált munkanélkülivé.  A légi teherszállítás egy éven belül 20 %-al visszaesett (ami nagyon jó volt a klíma szempontjából). Globális ellátó láncok, amelyek tagjai Kínában működtek, súlyos megszakításokat szenvedtek el. Az Economist így lamentált: „A világgazdaság integrációja szinte minden fronton visszaesik.”

De az Economist elvárásai ellenére és mindazok sajnálatára, akik a globalizáció válságát üdvözölték, a lehetséges reformokat mégis félretolták és a recesszió mélypontja után 2009-ben azonnal visszatértek a „business as usual”-hoz.

Még akkor is, amikor a világ belépett egy olyan szakaszba, amelyet az ortodox közgazdászok a "világi stagnálásnak"(secular stagnation) neveznek, amely lassú növekedést jelent tartósan magas munkanélküliséggel, az exportorientált termelés és a világkereskedelem az éghajlat-károsító globális ellátási láncokon keresztül folytatta fejlődését.

Kapcsolódás (Konnektivität): az új hívó szó

Míg a szén-dioxid-kibocsátás a legmélyebb válság idején csökkent, mostanra beindult újra a tendencia emelkedése. A légi teherforgalom ismét növekedett, és a légi közlekedés száma még nagyobbra nőtt. A 2009-es 1,2 százalékos csökkenést követően 2010 és 2019 között évente 6,5 százalékkal nőtt a légi utazás. A közlekedés és különösen a légi közlekedés "összekapcsolhatóságát" tekintették a sikeres globalizáció kulcsának. Mint ahogy az IATA Nemzetközi Légiközlekedési Szövetségének nagyhatalmú főigazgatója fogalmazott:"A repülési műveletek kapcsolódási igényének csökkenése veszélyezteti a minőségi munkahelyeket és a globális mobilitástól függő gazdasági tevékenységet. [...] A kormányoknak meg kell érteniük, hogy a globalizáció társadalmilag és gazdaságilag virágzóvá tette világunkat. Ha a globalizációt protekcionizmussal akadályozzák meg, a lehetőségek elvesznek. "

Kína, globalizáció és összekapcsolhatóság

 Lehet, hogy a globalizáció fellendülést mutat, bármennyire is törékeny is - de a pénzügyi válság és az azt követő globális stagnálás a legitimitás szempontjából sokba kerül, különösen az Egyesült Államokban és Európában, ahol a jobboldali mozgalmak a helyzetet kihasználva mindent megtettek egy nemzeti gazdasági program elindítása érdekében. Eközben a nyugati gazdasági nacionalizmus és elszigeteltség felé vonulva Kína megragadta az alkalmat, hogy a globalizáció új bajnokaként mutassa be magát. 2017 januárjában Xi Jinping elnök kijelentette Davosban, hogy "a világgazdaság a nagy óceán, amely elöl nem lehet elúszni ", és amelyben Kína "megtanult úszni". Felszólította a világ politikai és gazdasági vezetőit, hogy "alkalmazkodjanak a globalizációhoz és irányítsák azt, enyhítsék negatív hatásait, és érvényesítsék előnyeit minden ország és minden nemzet számára".Ezen felül Xi felajánlotta, hogy szavait egy billió USD-os megaprogrammal támasztja alá: ez a Belt and Road Initiative (BRI), amely felidézi Kína és Európa közötti kereskedelmet a kora újkorban kialakított mesés "Selyemutakat". Ennek az ambiciózus programnak, amely magában foglalja a gátak, utak és vasutak építését, a széntüzelésű erőművek használatát és a kitermelési projekteket, támogatnia kell azt, amit Peking "globális összeköttetésnek" nevez. Bár az eredeti elképzelés Ázsia "összekapcsolása" volt Európával, a BRI 2015-ben megnyílt a világ minden országa számára, így már nem övezetről és útról, hanem számos útvonalról, sőt "sarki selyemútról" is szó esett.De míg a globalizáció hívei tapsoltak, mások szkeptikusabbak voltak. Néhányan az egész kérdést egyszerűen a túlzott kapacitás exportmódszerének tekintették, amely a kínai nehézipart érinti, és nagy, tőkeigényes projektekhez csábította az országokat kölcsönökkel. A Focus on the Global South szervezet, amelyhez tartozom, a BRI-t így írta le:"A BRI a technokrata-kapitalista, államszocialista és fejlesztői mentalitás anakronisztikus átadása, amely az USA-ban a Hoover-gátat, a sztálinista Szovjetunióban hatalmas építési projekteket, Kínában a Három-szoros gátat, Indiában a Narmada-gátat és Laoszban a Nam Theun vízerőmű 2 megépítését hozta a 21. században. Mindezek a példák arról tanúskodnak, amit Arundhati Roy a modern kor "gigantizmus betegségének" nevezett. "Úgy tűnt 2019-ben - mielőtt a Korona járvány beütött volna, - hogy a globalizációnak nincs alternatívája, annak ellenére, hogy fokozódott a Kína és az USA közötti kereskedelmi háború és a globalizációnak semmilyen alternatívája nem alakult ki..

Az idő valóban megváltozott

A 2008-as pénzügyi válság nem tudott véget vetni a globalizációnak. Ehelyett a globalizáció új szakaszát hozta létre: a "csatlakozást". De ez a szakasz most véget ért. Mivel az országok most korlátozzák az emberek utazását, az áruszállítás és a globális ellátási láncok önként vagy tényszerűen szétestek, a nagy kérdés az, hogy mi fogja a globalizációt / összekapcsolhatóságot helyettesíteni, mint új "paradigma"?

https://www.transform-network.net/fileadmin/user_upload/icon-66-2.gif" width="94" height="86" />

A válságok nem mindig vezetnek nagy változásokhoz. Ez két elem, a rendszerszintű válság és az emberek pszichológiai reakciója közötti szinergia. A válságok nem mindig vezetnek nagy változásokhoz. Két elem, az objektív, vagyis a rendszerszintű válság és az erre adott szubjektív, azaz az emberek pszichológiai reakciója közötti kölcsönhatás vagy szinergia a meghatározó ebben. A 2008-as pénzügyi világválság a kapitalizmus mély válsága volt, de a szubjektív elem, az emberek elidegenedése a rendszertől, még nem érte el a kritikus tömeget. Az elmúlt két évtizedben az adósságfinanszírozású fogyasztói kiadások fellendülése miatt, - jóllehet a válság sokkolta az embereket,- az emberek mégsem idegenedtek el a rendszertől sem a folyamat alatt, sem közvetlenül utána.Ma más a helyzet. Az elégedetlenség és a neoliberalizmustól való elidegenedés a globális északon már magas volt, még mielőtt a koronavírus beütött volna. Ez annak köszönhető, hogy a mainstream elit képtelen volt megfékezni az életszínvonal csökkenését és az egekbe szökő egyenlőtlenséget a pénzügyi válságot követő nyomorúságos évtizedben. Az Egyesült Államokban ezt az időszakot a közvélemény úgy foglalta össze, hogy az elit a nagy bankok mentését részesítette előnybe a csődbe ment háztulajdonosok millióinak megmentése és a széles körű munkanélküliség megszüntetése helyett. Eközben az emberek tapasztalatait a világ nagy részén Európában, különösen Dél- és Kelet-Európában, egyetlen szóval lehetett összefoglalni: megszorítások. Röviden: a korona járvány bejutott egy már destabilizált globális gazdasági térbe, amely mély legitimációs válságban van. Így a változáshoz szükséges szubjektív elem, a pszichológiai kritikus tömeg már jelen van. Ez egy hurrikán, amely csak arra vár, hogy a versenytárs politikai erők felkapják. A kérdés az, hogy kinek fog ez sikerülni. A globális szervezet természetesen megpróbálja visszahozni a "régi normálisat". De mára túl sok harag, túl sok bizonytalanság szabadult fel. És a szellemet nem lehet visszakényszeríteni a palackba. Még ha nagyjából el is maradtak a várakozásoktól, a tőkés államok hatalmas adó- és monetáris beavatkozásai 2020-ban és 2021-ben megmutatták az embereknek, hogy milyen más intézkedések lehetségesek a rendszerben, más prioritásokkal és értékekkel.A neoliberalizmus haldoklik; az egyetlen kérdés, hogy halála gyorsan vagy "lassan" következik-e be, ahogy Dani Rodrik leírja. 

Ki fogja meglovagolni a tigrist?

Véleményem szerint ebben a versenyben csak a baloldal és a szélsőjobboldal komoly versenyzők egy másik rendszer létrehozásában. A progresszív erők az elmúlt évtizedekben számos izgalmas ötletet és paradigmát hoztak létre a valódi rendszerváltozáshoz vezető út tekintetében, amelyek túlmutatnak a Joseph Stiglitznek és Paul Krugmannak tulajdonított bal keynesianizmuson. Ezen igazán radikális alternatívák közé tartozik a Green New Deal, a részvételen alapuló szocializmus, a degradáció, a deglobalizáció, az ökofeminizmus, az élelmiszer-szuverenitás és a "Buen Vivir", a "jó élet".A probléma azonban az, hogy ezeket a stratégiák még nem érték el a kritikus tömeget. Ennek oka általában az, hogy az emberek "nem állnak készen". Talán még ennél is fontosabb az a magyarázat, hogy a legtöbben mégis a baloldal e dinamikus áramlatait a balközéphez kapcsolják. A bázisban, ahol ez számít, a tömeg még nem látja a különbséget e stratégiák és szószólóik között az egyik oldalon, a másik oldalon pedig az európai szociáldemokraták és az Egyesült Államok demokratikus pártja között, akik részt vettek a hiteltelen neoliberális rendszerben, és megpróbáltak "progresszív" arcot adni neki. Sokan még mindig a baloldal arcát keresik a Németországi Szociáldemokrata Pártban (SPD), a francia Szocialista Pártban (SP) és az Egyesült Államok Demokratikus Pártjában, amelyek múltja enyhén szólva sem inspiráló. 

A neoliberális narratíva előtti kapituláció az önfeladás szomorú öröksége, amelyet határozottan el kell hagyni.Röviden: a neoliberalizmus alapvetően balközép kompromisszuma az egész progresszív spektrumot károsította, még akkor is, ha az 1990-es és 2000-es években a neoliberalizmus és a globalizáció kritikája eredetileg a nem mainstream, hanem a kormányzaton nem lévő baloldaltól származott. Mindez a neoliberális narratíva előtti kapituláció szomorú öröksége, amelyet határozottan el kell hagyni, ha a progresszív erők össze akarnak kapcsolódni a tömegek most már túláradó haragjával és idegenkedésével, és pozitív, felszabadító erővé akarják alakítani őket. 

A szélsőjobboldaliak előnye

Sajnos jelenleg a szélsőjobboldal a legalkalmasabb a globális elégedetlenség kihasználására, mert a szélsőjobboldali pártok már a járványt megelőzően megalkuvóan választották le az anti-neoliberális attitűdök és programok elemeit a független baloldalról - például a globalizáció kritikáját, a "jóléti állam" terjeszkedését és a gazdaságba való szélesebb körű állami beavatkozást – hogy mindezt egy jobboldali rendszerbe helyezzék.Európának meg kellett tapasztalnia, hogy a radikális jobboldali pártok - köztük Marine Le Pen franciaországi Rassemblement National, a Dán Néppárt, az Osztrák Szabadságpárt vagy Orbán Viktor Fidesze - legalábbis retorikailag elfordultak régi neoliberális programjaik részeitől, amelyekben liberalizációról és alacsonyabb adózásról volt szó. Ezeket korábban ők is támogatták, de utóbb bejelentették, hogy a jóléti állam és a gazdaság nagyobb mértékű védelme mellett állnak a nemzetközi kötelezettségekkel szemben, bár kizárólag a "megfelelő bőrszínű emberek", a "helyes kultúra ", a "helyes etnikai származás",  a "helyes vallás" javát szolgálják. Alapvetően ez az a régi "nemzetiszocialista" képlet, amely (retorikailag) osztálybefogadó, de rasszista és kulturális exkluzivitásra támaszkodik - sajnos ami nehéz napjainkban is működik, amint azt a szélsőjobb váratlan sikereinek sorozata mutatja, a szociáldemokrácia proletár bázisának nagy szektoraiban.És természetesen a jobboldali pártok és a kormányzási formák sem ígérnek semmi jót az éghajlatnak - ez megmutatkozott Donald Trump négy éves klímapolitika tagadásának globális hatásaiban is. Előfordulhat, hogy az európai szélsőjobboldali pártoknak kissé óvatosabbnak kell lenniük az éghajlati kérdésekben, mert a lakosság körében nagyobb az egyetértés az éghajlattal kapcsolatban, de nyugodtan kijelenthető, hogy a klímavédelem nem a prioritásuk. Mivel az Egyesült Államok a globális politika "1000 £ gorillája", az úgynevezett "a szabad világ vezetője", szeretnék néhány szót szólni az ottani közelmúlt fejleményeiről. Az Egyesült Államokban a Capitolium elfoglalásának január 6-i vihara aláhúzta a szélsőjobb által jelentett hatalmas veszélyt, amely most a republikánus pártot uralja - egykori jobbközép pártot.Ami különösen szembetűnő ezeken a választásokon, hogy a választók 47,2 százaléka Trump-ra szavazott - annak ellenére, hogy a járványt rosszul kezelte; hazugságai, tudományellenes hozzáállása, megosztottsági politikája ellenére és hogy nyilvánvaló közelsége volt olyan fehér nacionalista csoportokhoz, mint a Ku Klux Klan és a Proud Boys. 2020-ban Trump több mint 11 millió szavazattal kapott többet, mint 2016-ban.A fehér szavazók 57 százaléka (a nők 56 százaléka, a férfiak 58 százaléka) támogatta szavazatával Trump-ot. A fehérek közötti szolidaritás folyamatosan növekszik, és a Republikánus Párt meghatározó ideológiájává vált - még inkább az adókkal szembeni ellenállás, az abortusz-ellenesség és a piac minősíthetetlen védelme mellett.Valóban, már Trump előtt is a republikánus párt támogatása elsöprően fehér volt.Ami Trump-nak az elmúlt években elnökként sikerült, az kevésbé az etnikailag polarizált választók átalakítása volt, inkább a rasszista és fasiszta bázis mozgósítása a Republikánus Párt szinte teljes átvétele érdekében. És pontosan ebben rejlik a veszély: egy fehér, rasszista párt által a fehér lakosság neofasiszta mozgósításban, amely - ha a számokat nézzük - arányosan csökken, és további választási vereségekkel szembesül saját demográfiai vesztesége miatt.Annak ellenére, hogy az Egyesült Államokban a politikai hatalom átkerült Joe Biden elnökhöz és a Demokrata Párthoz, a valóság az, hogy ez az ország most be nem jelentett polgárháborúban van, az ellenzéki Republikánus Párt ma a fehér felsőbbrendűség pártja és a Demokratikus pártot a Színes Nép pártjának tekintik. Az USA-ban zajló fejlemények előrevetítik Európa jövőjét?

…nem szabad a balodalt leírni

Butaság lenne azonban a baloldalt leírni. A történelmet összetett dialektikus mozgalmak formálják, és gyakran váratlan fejleményeket tapasztalunk, amelyek lehetőségeket nyitnak meg azok előtt, akik elég bátrak megragadni őket, gondolkodnak a konvenciókon túl is és készek arra, hogy meglovagolják a tigrist a hatalomhoz vezető kiszámíthatatlan úton - közéjük számítom a sok baloldalit, különösen a fiatalabb generációt. Ebben az összefüggésben szeretném befejezni előadásomat Antonio Gramsci felejthetetlen szavaival: "Az elme pesszimizmusa. Az akarat optimizmusa".Nagyon köszönöm! Fordította: Naetar-Bakcsi Ildikó 

Forrás: https://www.transform-network.net/de/blog/article/nach-dem-neoliberalismus-was/ Rosa Luxemburg Stiftung. Walden Bello