Nem az első alkalom, akikor egy szövetségi kancellár bizonyítottan nem mondott igazat. Ez a bíróság előtti megítélésben terhelően hathat rá, hasonlóan ahhoz a tényhez, hogy Kurz hivatali esküt tett, mondja Walter Neumayer jogász és polgárjogi szakértő.

Prof. Dr. Walter Neumayer gazdasági jogászként évtizedeken keresztül egy nemzetközi konszernben dolgozott és 25 éve áll ki a polgárok jogaiért. Legfontosabb követeléseik közé tartozik az a jog, hogy köztársaság hivatali tisztségviselői ne hazudjanak a polgároknak. A jogász fontos jogi ügynek minősíti azt, hogy pont a szövetségi kancellár ellen folyik most egy eljárás hamis állításai miatt.

Miért nem mondott volna a szövetségi kancellár igazat?

Látjuk, ahogy a különböző frontok bekeményítenek. Az egyik oldalán állnak a szövetségi kancellár védői, akik elfogadják a kancellár érvelését, aki szerint nem belátható, „hogy miért ne mondott volna igazat”. A másik oldalon vannak azok, akik szerint a jogállam veszélyben van. Be kell vallanom, hogy én a második csoporthoz tartozom, amikor visszaemlékszem mindazokra a szemrehányásokra, amelyeket a múltban az igazságszolgáltatással szemben emeltek. Nemcsak Friedrich Forsthuber, a bécsi büntetőbíróság elnöke, de Sabine Matejka, a bírói egyesület elnöknője is többször figyelmezettek a jogállam elleni támadásokra.

Sabine Matekja, a bírói egyesület (Richtervereinigung) elnöknője szerint értelmetlen lenne, ha a parlamenti vizsgálóbizottságokban nem érvényesülne az igazmondás kötelezettsége. Fotó: Regine Hendrich. Forrás: https://www.derstandard.at/story/2000126782135/richterpraesidentin-matejka-justiz-wird-zum-spielball-eines-politischen-konflikts

Matejka bírónő a Standard^[1]–ban nyugtalanítónak tartja, hogy „az igazságszolgáltatással szembeni támadások túllépik a határokat”. A Der Standard szerint Kurz szó szerint a következőket mondta: „Mindenki, aki meghallgatott, szerintem kihallotta, hogy kit bíráltam: az ellenzéki pártokat, akik állandó feljelentésekkel megkísérlik, hogy valahol nyomozási eljárásokat indítsanak el. A jelszó szerint szabadon: „Valami majd csak kiderül”. Az, hogy a nyomozati eljárást vele szemben nem az ellenzéki pártok, hanem az ügyészség indította el, nyilvánvalóan nem akarja tudomásul venni.

Sebastian Kurz zavaros viszonya a jogállamhoz

Hogy a szövetségi kancellárnak a hatalmi ágak szétválasztását meghatározó jogállami elvvel nyilvánvalóan zavaros viszonya van, azt a múltban ismét és újból megmutatta, amikor ítéleteket hibás ítéleteknek minősített, vagy amikor a szexuális bűncselekmények büntetőjogi szigorításáról folytatott vitákban azt a benyomást keltette, hogy ö személyesen fog gondoskodni arról, hogy a jövőben szigorúbb büntetéseket szabjanak ki a bíróságok. Kurz nyilvánvalóan nem hajlandó lemondani az igazságszolgáltatás munkájának bírálatáról. Hogy nem tudja abbahagyni azt, hogy az igazságszolgáltatást nevetségessé tegye és lekezelje, kiderül ebből a kijelentéséből is: „abszurd lenne, ha egyetlen bíró ítélete elegendő lenne”. És felháborodva utasít vissza minden szemrehányást azzal az érvvel, hogy „hogy belátható, miért nem volt szabad neki az igazságot kimondani”.

Minden egyes gyilkos – akik állítólag jobb elbánásban részesülnek, mint Kurz szövetségi kancellár – tudja nagyon jól, hogy büntetendő cselekményt követ el, és mégis megteszi. Kurz szövetségi kancellár biztos tudta, már a múltban is, hogy igazat kell mondania és senki mást nem vádolhat meg – mégis megtette.

Kurz szövetségi kancellár a nyilvánosság előtt többször nem mondott igazat. Ez talán azért volt, mert pontosan tudta, hogy az ilyen kijelentések esetében (interjúk során, viszont nem a parlamenti vizsgálóbizottság előtt, ahol – még - igazmondási kötelezettség van. Megj.) nem terheli törvényes igazmondási kötelezettség. Az ÖVP eddig mindig elutasította azt a követelést, hogy az információk szabadságát szabályozó törvénybe bekerüljön a polgároknak az a joga, hogy állami szervektől valós és az igazságnak megfelelő felvilágosítást kapjanak. Mindez megkérdőjelezi Kurz szövetségi kancellár szavahihetőségét.

A hivatali eskü súlyosbít

Ebben az összefüggésben még szeretném bevonni a vitába, hogy a szövetségi kancellár által letett hivatali eskü milyen szerepet játszik az ügy megítélésében. Különösen, ha arra gondolunk, hogy a Büntetőtörvénykönyv (STBG) 288 §. 2. bekezdése szerint a hamis állításra magasabb büntetést kell kiszabni, amennyiben azt eskü alatt tették.

2. bekezdés: „Aki a bíróság előtt eskü alatt hamis állításokat tesz, vagy a hamis állítást esküvel erősíti meg vagy az egyébként törvényileg előírt esküt a bíróság előtt hamisan teszi meg, azt 6 hónapról 5 évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő. Az esküvel egyenlő elbírálás alá esik egy korábban megtett esküre való hivatkozás.”

A „korábban megtett eskü” a szövetségi kancellár által hivatala elfoglalásakor tett esküre is vonatkozik. Konkrétan a BVG 72. cikkelye szerint Kurz kancellár felesküdött arra, hogy „az Osztrák Köztársaság minden törvényét hűen követi és a hivatalával összefüggő kötelezettségeit legjobb tudása és lelkiismerete szerint betölti. Érdekes ebben az összegfüggésben Kurz szövetségi kancellár vallásos meggyőződése, mert hozzáfűzte: „ Isten engem úgy segéljen”.

Nem ismert a jogtudományban, hogy egy ilyen kiegészítésnek milyen hatása van. Ezt a „vallásos kiegészítést” korlátozásként is lehetne értelmezni, a jelszó után szabadon: „Természetesen mindent megteszek a törvények betartása érdekében, de semmit sem tudok garantálni. De én bízom Istenben!” Legalábbis feltételezhetjük, hogy Kurz szövetségi kancellár vallásos meggyőződését akarta ezzel kifejezésre juttatni. A katolikus vallás alapelveihez tartozik a 10 parancsolat betartása. A 8. parancsolat így szól: „ne tegyél hamis tanúbizonyságot szomszédod ellen”.

Visszatérve a büntető törvénykönyvhöz, mindenesetre meg kell állapítanunk, hogy attól a hivatalnoktól, aki felesküdött a törvények betartására, magasabb szintű gondosságot kell elvárni az igazság kezelésében, mint a törvényekre fel nem esküdött személytől.

A büntetés kiszabásának alapja a tettes hibája

A büntetés mértékének kiszabásánál a bíróság súlyosbító és enyhítő körülményeket mérlegel. Ebben mindenekelőtt azt kell figyelembe venni, hogy a tettes cselekményének elkövetése milyen mértékben vezethető vissza jogilag védett értékek elutasítására vagy a velük szembeni közömbös hozzáállására. Enyhítő körülmény, ha a tettes eddig rendes életvitellel rendelkezett és cselekedete ellentmondásban áll szokásos magatartásával.

Hogy a feltételes szándék itt fennáll-e, annak megítéléséhez figyelembe kell venni Sebastian Kurz eddigi, nyilvánosan tett kijelentéseit. Különböző tények ellenőrzése azonban azt mutatja, hogy a szövetségi kancellár a múltban bizonyíthatóan és többször nem mondott igazat.[2]  

A bécsi Kereskedelmi Bíróság 2017-ben meghozott végzése szerint Kurz azt állította, hogy Hans Peter Haselsteiner az SPÖ-nek (Osztrák Szocialista Párt) 100.000 eurót adományozott. 2019-ben Thal Silberstein egykori SPÖ tanácsadót azzal gyanúsította, hogy ő volt az „Ibiza videók” értelmi szerzője. Mindkét hazug állítást (melyet megtiltott a bíróság, megj.), nem lehet enyhítő körülményként kezelni, sokkal inkább azt a következtetést erősítik meg, hogy Kurz szövetségi kancellár az igazság jogilag védett értékével szemben elutasító vagy közömbös beállítottsággal rendelkezik, a büntetőtörvénykönyv, az STGB 32. §-a szerint. Hogy ez a jelenleg szóban forgó szemrehányás megítélésére milyen kihatással lehet és egy büntetőjogi eljárásban figyelembe kell-e venni, ráhagyom természetesen az ügyészekre és a bírókra.

Szerző: Prof. Dr. Walter Neumayer

Fordította: Naetar-Bakcsi Ildikó

 Forrás: https://kontrast.at/sebastian-kurz-ibiza-balkanroute-faktencheck/      

^[1] https://www.derstandard.at/story/2000126684223/richterpraesidentin-matejka-angriffe-auf-justiz-sehr-oft-grenzueberschreitend

^[2] https://kontrast.at/sebastian-kurz-ibiza-balkanroute-faktencheck/               Sebastian Kurz hazugságainak tényösszefoglalója 32 pontban.