„Kísérlet és forradalom”. A 20. század hajnalán brit politikusok e két metaforával azonosították a minimálbér ideáját, melynek bevezetéséről épp heves viták bontakoztak ki. A 34 éves Winston Churchill „nemzeti gonosznak” nevezte azt az elkeserítő helyzetet, amikor „egy brit minden tőle telhető erőfeszítést megtesz, ám ennek ellenére mégis a létminimum alatt keres”. Habár hivatalosan a britek csak 1998-ban vezették be az országos szintű minimálbért, ezzel szemben az Amerikai Egyesült Államok – Franklin Delano Roosevelt vezetésével – már 1938-ban megvalósította azt.
2019-ben az Egyesült Államokban egy négytagú család számára 16,54 dolláros órabér volt szükséges az alapvető szükségletek kielégítéséhez. Ezzel szemben a szövetségi szintű minimálbér 2009 óta az óránkénti 7,25 dolláron stagnál. Ami ennél is meghökkentőbb, hogy egy heti 40 órát minimálbéren alkalmazott egyedülálló személy miután végez az áprilisi adóbevallásával, a szövetségi szintű mélyszegénységi küszöböt jelentő 12 880 dollárnál csupán 793 dollárral marad több a zsebében. Mindez abban az országban történik meg, amely tavaly a globális GDP 15,98 százalékát adta és ahol a felső 10% a nettó összvagyon csaknem 69,2 százalékát birtokolja.
Nem is csoda, hogy egy január végén készített közvéleménykutatásban a megkérdezettek 83 százaléka fejezte ki elégedetlenségét a jelenlegi 7,25 dolláros szövetségi minimálbérrel szemben, tükrözve ezzel az amerikai társadalom álláspontját, mely szerint ez az összeg nem elegendő a mindennapi megélhetés biztosításához.
Állami és városi szintű minimálbérek
A Department of Labor szerint jelenleg öt állam nem rendelkezik minimálbért szabályozó törvénnyel, két állam esetén az állami minimálbér a szövetségi szint alatt van, 14 állam esetén megegyezik a szövetségi szintű 7,25 dolláros órabérrel, amíg 29 államban és Washington DC-ben az állami minimálbér a szövetségi szint fölött van. Ez utóbbi rendkívül markáns változás az 1980-as viszonyokhoz képest, amikor csupán két állam és Washington DC alkalmazott magasabb minimálbért a szövetségi szinten elrendeltnél. (A minimálbérek szintjét jelző térkép itt érhető el.)
Szövetségi szintű minimálbéren 2019-ben 1,6 millió személyt alkalmaztak, ami jelentős csökkenést mutat 1980-hoz képest, amikor 7,7 millió ember volt a szövetségi minimálbéren foglalkoztatva, mely csökkenő tendencia főként a magasabb állami, városi és vállalati minimálbérek implementálásának köszönhető. Néhány tehetősebb város már évek óta kísérletezik a szövetségi és állami minimálbérektől magasabb fizetések biztosításával, melyek közül Seattle volt az első olyan város, amely már 2014-ben elrendelte a 15 dolláros minimálbér fokozatos bevezetését.
Ismét lángra lobbant a vita
A 15 dolláros minimálbér-emelésért folytatott harc évek óta zajlik, ám idén csupán egy karnyújtásnyira voltunk attól, hogy a márciusi gazdaságélénkítő csomag végérvényesen tartalmazza a tervezetet.
Az Egyesült Államokban évről-évre visszatérő folyamatos vita tárgyát képezi a szövetségi szintű minimálbér sorsa. A tervezet legmarkánsabb képviselői a Demokrata Párt progresszív szárnyából származnak, ám Biden megválasztásával, immár a párt moderált oldala is hangoztatja a 15 dolláros minimálbér ötletét.
Annak ellenére, hogy Joe Biden mindvégig centristaként kampányolt, szakpolitikai javaslatai és a teljes politikai platformja rendkívül progresszív elemeket tartalmaz. Többek között egy olyan oktatásügyi tervezetet, amely mindenki számára lehetővé tenné az ingyenes óvodai oktatást, növelné a szövetségi kiadásokat az általános és középiskolák számára és biztosítana két évnyi tandíjmentes egyetemi oktatást az alacsony jövedelmű családok számára. A márciusi gazdaságélénkítő csomag és a két billió dolláros infrastrukturális tervezet számtalan progresszív javaslatot tartalmaz, így nem csoda, hogy Faiz Shakir (Bernie Sanders kampányfőnöke) szerint: „az amerikai dolgozók FDR óta nem láttak ekkora mértékű közvetlen infrastrukturális beruházást.”
Progresszív szempontból a Biden platform közel sem tökéletes, de szemmel látható változást mutat úgy Clinton mint Obama szakpolitikai javaslataihoz képest, éppen ezért kerülhetett bele a fokozatos minimálbér-emelés ötlete, amely 2025-re érné el a 15 dolláros értéket szövetségi szinten.
Amint felmerült a minimálbéremelés Covid mentőcsomagba való implementálásának terve, hatalmas politikai harc tört ki Washington DC-ben, melyet végül a Szenátus parlamenti képviselője zárt le. A republikánusok támogatása hiányában – a szenátusi filibuster miatt – a márciusi csomagot 51 szavazattal is el lehet fogadni, amennyiben a csomag elemei átmennek a költségvetési egyeztetés procedúráján. A Szenátus parlamenti képviselője szerint a minimálbéremelés tervezete nem felel meg a szigorú költségvetési előírásoknak, így a márciusi gazdaságélénkítő csomag nem tartalmazhatja ezt az elemet. De miért nincs konszenzus a két párt között a minimálbéremelés terén sem?
Miért félnek a minimálbér emelésétől?
Közgazdászok és politikusok a minimálbér-emelés elleni legnagyobb kritikaként azt szokták felhozni, hogy hatására megnő a munkanélküliség. A munkaadóknak drágábbá válik a dolgozók foglalkoztatása, így elbocsátásokra kényszerül, elmaradnak új felvételek. A Congressional Budget Office februári jelentése szerint a 15 dolláros minimálbér ugyan 900 ezer fővel csökkenthetné a mélyszegénységben élők számát, de 1,4 millió munkahelyet szüntetne meg.
A másik, ezzel összefüggő ellenérv, hogy a vállalatokat nem egyenlő mértékben érintené a bérteher megnövekedése, a kisvállalkozóknak sokkal nagyobb fejtörést okozna előkeríteni a hiányzó összeget. A CNBC által végzett legfrissebb közvéleménykutatás szerint a kisvállalkozók 54 százaléka ellenzi a minimálbér 15 dollárra való emelését. A kérdés megítélése ugyanakkor erősen függ a politikai hovatartozástól. Míg a demokrata kisvállalkozók 89 százaléka támogatja a minimálbér emelését, addig a republikánus kisvállalkozók körében a támogatottsági mutató 20 százalék. A republikánus cégtulajdonosok 44 százaléka mondta azt, hogy elbocsátásokon keresztül gazdálkodná ki a megnövekedett költségeit, a demokrata vállalkozóknak mindössze 11 százaléka nyilatkozott így.
De nem csak a megnövekvő munkanélküliségtől, tömegesen bedőlő kisvállalkozásoktól tartanak a minimálbér-emelés ellenzői, hanem attól is, hogy hatására megnőnek az árak, a vállalatok ugyanis a növekvő költségeik egy részét valószínűleg áthárítanák a fogyasztókra. A chicagói FED egy 2013-as tanulmányában hasonló feltételezésekkel élt, megállapítva, hogy a gyorséttermek a potenciális minimálbér-emelés okozta bérköltséget valószínűleg 100 százalékban áthárítják majd a fogyasztókra.
A legkézenfekvőbb példa Oakland városának esete, ahol amint a városi szintű minimálbér 36 százalékkal növekedett (12,25 dollárra) egy csésze kávé ára 10 és 20 százalék között emelkedett. A minimálbéremelés a gazdaság különböző szektoraira más hatással lenne, így elsősorban a legkitettebb szektorokra érdemes fókuszálni.
Mely iparágak lennének a legérintettebbek?
Az intézkedésnek leginkább kitett szektor a vendéglátás, arányaiban itt alkalmazzák a legtöbb óradíjban fizetett dolgozót, azon belül is itt a legtöbb a minimálbéres. Az Egyesült Államokban 10,3 millió ember dolgozik a vendéglátásban, amelyből 977 ezer minimálbéren végzi munkáját (a teljes foglalkoztatottak 9,5 százaléka). A sorban a vendéglátást követő iparágak esetén ez az arány jelentősen alacsonyabb: egyéb szolgáltatások (1,8%), információ (1,5%), nagy- és kiskereskedelem (1,1%).
Papíron azonban bármennyire is kézenfekvőek a minimálbér-emelés negatív gazdasági hatásai, a gyakorlatban mindez egyrészt nehezen mérhető, másrészt sok esetben nehezen ítélhető meg, hogy a pozitív hatásai nem erősebbek-e. A legutóbbi minimálbér-emelés munkanélküliségre ható következményét is nehéz pontosan megállapítani, hiszen egy időben zajlott le a 2008-2009-es pénzügyi válság utóhatásaival. Az alábbi ábra a legkitettebb szektorok munkanélküliségi rátáit kívánja szemléltetni, a legutóbbi 20 évben.
Az ingatlanpiaci buborék kipukkanása nem kímélte a vendéglátóipar foglalkoztatottsági szintjét, ugyanis a munkanélküliség 2010. januárjára elérte a 14,2 százalékot, mellyel egy időben a teljes munkanélküliségi ráta 9,8 százalék volt.
A gazdasági aktivitás növekedésével és a konjunktúra kezdetével a foglalkoztatottság hosszú évek után végül helyreállt, ám nem lehet egyértelműen megállapítani, hogy a magasabb minimálbér milyen mértékben késleltette (ha késleltette) a felépülést.
Ebből kifolyólag sokkal érdemesebb egy olyan esetet megvizsgálni, ahol habár városi szinten, de a 15 dolláros árcímke áll a rivaldafényben.
Nem egyértelmű a kép
New York City 2016-ban szavazott a 15 dolláros minimálbér lépcsőzetes bevezetéséről, mely külön ütemben szabályozza a minimálbér-emelést a kis (10 vagy kevesebb alkalmazott) és nagy munkáltatók számára. A törvénytervezet 2019. decemberében lépett univerzálisan érvénybe, ám a nagy munkáltatók számára a 15 dolláros minimálbérköltség 2018. decemberében vált realitássá, így egy év empirikus megfigyelései vonhatók le. Sajnos a koronavírus-járvány ellehetetlenítette a 2020-as évet illető hatások kielemzését, hiszen rendkívül nehéz a munkanélküliségi adatokat úgy megvizsgálni, hogy kizárólag a minimálbér-emelés negatív hatásaira kontrollálunk.
A NYC Hospitality Alliance 2017 végén 486 helyi étteremmel készített felmérést, amelyek összesen 14 ezer embert alkalmaznak. A felmérés alapján 2019-re a megkérdezettek 87,3 százaléka tervez emelni a menüárakon, illetve 74,5 százalékuk gondolkodik az alkalmazottak munkaóráinak csökkentésén.
A Center for NYC Affairs 2019. augusztusában publikált tanulmánya ellentétes következtetéseket von le, ugyanis eredményeik alapján a minimálbér-emelésnek nem voltak jelentős negatív foglalkoztatási hatásai. Továbbá megállapították, hogy a 2013-2018 közötti időszakban 15-23 százalékos átlagos bérnövekedés ment végbe az éttermi alkalmazottak számára, mely főként a minimálbér emelésének tulajdonítható; hiszen a minimálbér magasabb szintje miatt a magasabb bérű alkalmazottak még magasabb béreket alkudozhatnak ki, amely láncreakcióként fokozza az átlagos bérnövekedést.
NYC munkanélküliségi rátája a 2019. januári 4,3 százalékról 2020. januárjára 3,5 százalékra csökkent. E csökkenő tendencia nem erősíti meg azokat az előzetes feltételezéseket, miszerint a minimálbér-emelés hatalmas munkanélküliségi rátához vezetne. Számos iparágban a megnövekedett bérköltségekkel szemben a vállalatok az amerikai munkavállalók elbocsátásával reagálnak, majd a tengerentúlra költöztetik a tevékenységüket. Ugyanakkor a vendéglátóipar esetében ez a reakció nem túl életképes, hiszen a munka jelentős része a helyszínen történik.
Az 5 éves minimálbér-emelési folyamat alatt a vendéglátóipar foglalkoztatottsági szintje 20 százalékkal emelkedett, amíg a többi szektor esetében e növekedés 15 százalékra tehető.
Mi történt az áremelkedés terén? Ahogyan az a NYC Hospitality Alliance felmérésből is kiderül, a menüárak valóban emelkedtek, hiszen az 5 év folyamán a „házon kívüli étel” fogyasztói árindex éves szinten 2,9 százalékkal nőtt, mellyel szemben a teljes fogyasztói árindex csupán 1,3 százalékkal emelkedett. A moderált áremelés érthető költségkontrollálási stratégia, így összességében az éttermek bevételei éves szinten 6,6 százalékos ütemben nőttek.
Természetesen egy jelentősen szegényebb régióban nem várhatók el ugyanezek a hatások, ám mindenképpen érdekes kérdés, hogy egy szövetségi szintű emelés pozitívumai nem kerekednének-e felül a potenciális negatív következményeken.
Makró perspektíva: kiket érintene a szövetségi minimálbéremelés?
Az Economic Policy Institute kutatása alapján, ha lépcsőzetes emelés során a szövetségi minimálbér 2025-re elérné a 15 dolláros órabért, akkor országszerte 32 millió munkavállaló fizetése emelkedne meg, mely a teljes amerikai munkaerő csaknem 21 százaléka. A minimálbér-emelés következtében további 107 milliárd dollár kerülne az ország legalacsonyabb fizetéssel rendelkező munkavállalóinak zsebébe, átlagosan 3.300 dollárral növelve éves bevételeiket. Az alábbi térképen – 435 kongresszusi körzetre lebontva – azon dolgozók aránya van feltüntetve, akik béremelésben részesülnének, ha a szövetségi minimálbér végül elérné a 15 dollárt.
Természetesen a minimálbéren foglalkoztatottak aránya államonként eltérő, így azon dolgozók aránya akik béremelésben részesülnének szintén államonként rendkívül változó. Tagadhatatlanul azok a munkavállalók járnának a legjobban a szövetségi szintű minimálbér-emeléssel, ahol az állami szintű minimálbér 7,25 dolláron maradt, ennél fogva a béremelési hatás a hagyományos déli államokban bontakozhat ki leginkább. Az egészségügyi, oktatási és építkezési szektorokban összesen 10 millió munkavállaló részesülne béremelésben, nem beszélve a pincérek, szakácsok és étel-előkészítők 64 százalékáról, akiknek a bére átlagosan évi 5.800 dollárral emelkedne.
Ahogyan azt Aaronson (2013) és Sabia (2015) is vizsgálta, a minimálbér-emelésnek rendkívül erős hatása lehet a fogyasztói kiadásokra. Jellemzően az alacsonyabb jövedelmű munkavállalók nagyobb fogyasztási határhajlandósággal rendelkeznek, így valószínűsíthető, hogy a béremelés következtében a fizetésük jelentős részét további fogyasztásra költenék. Ebből kifolyólag a gazdaságban multiplikátorhatás jelenhet meg, amely direkt és indirekt módon egyaránt hozzájárulhat a gazdasági növekedés elősegítéséhez.
Aaronson eredményei alapján: a szövetségi minimálbér-emelés bevétel- és kiadásoldali hatása ellensúlyozná a béremelés negatív hatásait, így növelve az aggregált háztartási kiadásokat. Megállapítása szerint, habár hosszú távon a minimál-béremelésnek nincs jelentős hatása a GDP növekedésre, rövid távon 1,75 dollárnyi emelés 0,3 százalékos addicionális GDP növekedést eredményezhet.
A legutóbbi minimálbér-emelés megszavazása óta 14 év telt el, ám a márciusi gazdaságélénkítő csomagba ezúttal sem került be a béremelési tervezet. Az emelés körüli parázsló vita ismét lángra lobbant, ám a társadalmi konszenzus ellenére a politikai megvalósítás úgy tűnik, ismét elmarad.
Címfotó: Otto Yamamoto, CC
E cikk korábbi verziója a Concorde blogon jelent meg.
