Jól megy a feminizmusnak. A feminizmus szimbólumai jegyzetfüzeteken és trikókon tűnnek fel aranyozott betűkkel, jelszavai szupersztárok dalszövegében kerülnek elő. A médiák felfedezik a feminista vitákban rejlő lehetőségeket, amelyekkel álomszerű olvasottságot érnek el.

Divat- és kozmetikai konszernek minden korábbinál sikeresebben értékesítik termékeiket az „Empowerment” (önerősítés) címkéjével, zenei megosztó portálok dal-listákat kínálnak „Top-feminista dalok” címszó alatt, és tényleg mindenki a középszintű vezetőktől a felső szintű menedzsmentig nagyon jól tudja, hogy „diversity” nélkül már alig van üzlet.

A szakmai kapcsolatok építése is tökéletes a „feminizmus” név alatt: egyszerűen lemásolják az „old boys” (öregfiúk) klubjainak mintáit és hálózatok épülnek ki a nemi határok mentén az előrejutás gyorsabb, könnyebb, sikeresebb útjának elősegítésére. Miért is ne?

A populáris kultúrában, a médiákban, a reklámokban és minden kapcsolati hálóban erőtejesen eluralkodott feminizmus a szakmailag ambicionált nőkhöz már valamilyen úton-módon eljutott, úgyhogy mi is, még a való életben is érzékelünk belőle. Érzékelünk valamit, ami messze túlmegy a feminista szimbólumokon és feminista esztétikán. De eddig semmi sem hasznosult – és pontosan ez a probléma.

Miért pont most?

Miért pont most? Miért ajnározzák a feminizmust évek óta pont azok, akikkel szemben a feminizmus ellenállást hirdetett: a szépségipar, a bulvár médiák, a kultúra iparágai és az elit? Hogyan lehetett a feminizmust egy ennyire működőképes termékké átalakítani?

A „feminizmus” név alatt számos feminizmus létezik, mindegyik különböző súlyponttal. Ez azonban nem tetszőlegességet jelent, hanem bemutatja a feminista identitás-és érdekpolitikák sokszínűségét – emlékeztet Christa Wichterich szociológus.

Feminizmus azoknak az oldalán kell álljon, akik kiszolgáltatottak a diszkrimináció különböző, egymást keresztező formáinak. Fekete nők hangján ugyanúgy meg kell szólalnia, mint a munkásnők, az interszexuális emberek, a migrációs háttérrel rendelkezők, a menekültek, a gyermeküket egyedül nevelők, a leszbikusak vagy a transznemű nők hangján. A szexizmus ellen ugyanúgy fel kell lépnie, mint a rasszizmussal, a gazdasági egyenlőtlenségekkel vagy éppen a homo-és transgender ellenességgel szemben.

Ez a többszörös diszkrimináció (interszekcionalitás) a feminizmus alapelve, ahogy azt az US-amerikai jogásznő, Kimberle Crenshaw megfogalmazta. És nem, ez nem komplikált. Egyszerűen le lehet arra a kérdésre redukálni, hogy melyik oldalon állunk.

Ígéretes követelések

De hogyan lehet ebből egy profitot hozó terméket előállítani? A nőmozgalom néhány nagyon egyértelmű jelszót dolgozott ki: „Our Bodies, Ourselfs” – „A testünk a miénk”, azt a követelést, hogy a saját testéről mindenki saját maga dönthessen és hogy a „Private politisch”: a privátszférát is befolyásolja a politika. Autonómia, önrendelkezés, empowerment (önerősítés), szabadság. A feminizmus központi fogalmai a fogyasztó kapitalizmus nagy ígéreti lettek, ráadásul még kilátásba is helyezik e követelések gyors teljesítését.

Friss és jól vasalt: A populista feminizmus kipucolta magát és alkalmazkodott. Foto: Getty Images / iStock / knape - DC SUPER HEROES: MY FIRST BOOK OF GIRL POWER Book #8 of DC Super Heroes By Julie Merberg

Vagy mondjuk inkább így: egy trikó a „Girl Power” (női erő) vagy a „The future is femal” (a jövő a nőké) feliratokkal, segít. A haladás kellemes érzését kelti. És a bíztató követelések, mint autonómia, önrendelkezés, empowerment (önerősítés) és szabadság nemcsak új termékeket szállítanak, hanem csodás kereteket alkotnak a neoliberális praktikák számára, amelyekben az önmagunkért való felelősség áll az előtérben, miközben az állami szociális hálózatokban egyre nagyobb lyukak támadnak.

Már évekkel ezelőtt, szinte vállvonogatva mondta az izraeli szociológus Eva Illouz, hogy a feminizmust a kapitalizmus befonta, és ez a politikus-feminista, aktivista és akadémiai körökben már régóta közismert. Az US-amerikai politológus, Nancy Fraser ugyanúgy analitikusan és kompromisszumok nélkül írt, mint a brit kulturtudós Angela McRobbie. Az US-amerikai pop-kultúra szakértője, Andi Zeisle ugyanilyen részletesen foglalkozott a feminizmus kiárusításával. És ez a kiárusítás akadálytalanul folyik tovább.

Ezért nagyon alaposan meg kell figyelnünk, hogy ez a piac konform, populáris feminizmus hol mindenütt található meg, és hogyan jutott el idáig. És milyen mértékben hatunk mi is közre ebben. Feminizmust piaci márkaként felhasználni és ez által politikai erejétől megfosztani? Kapitalizmus és neoliberalizmus magukhoz ölelték a feminizmust. Ez a magához szorítás mostanra már olyan erős, hogy a feminizmusnak, mint szociális politikai mozgalomnak egyre kevesebb levegő jut. Olyan szoros ez az „ölelés”, hogy minden ellentmondást laposra nyom, és elfojt minden széles látókörűséget, amely a feminizmus lényegi alkotó eleme és amely a feminista kritikai szellemet életben tatja.

Furcsa feminizmus

Amilyen nyilvánvaló a feminizmus körüli fejhajtás mostanra, ugyanannyira világos az is, hogy a feminista nőpolitika reálpolitikai állapota nagy ellentmondásban áll a feminizmus új „Sexyness” – szexisségével. A kevéssé szembetűnő problémákra nincs hatásos politika, ugyanúgy, mint korábban. A politika nem foglalkozik az idősebb korú nők kiugróan magas szegénységével, nem foglalkozik azzal, hogy azokon a munkaterületeken, ahol magas a nők aránya, alacsonyabb béreket fizetnek. Nincs politikai program arra, hogy a nőknek még mindig sokkal nagyobb aránya végez olyan munkát, amely az élet fenntartásához elengedhetetlen, viszont senki nem fizet ezért nekik: ilyen a gondozás, az ellátás, takarítás és még sok más munka.

Mindezeken a területeken nem történt semmilyen előrehaladás. A korona- válság miatt a legtöbb országban a jogtalanságok még erősebbek lettek. Ez érvényes a klímaválság hatásaira is: szegényebb lakossági rétegeket ez is sokkal jobban érinti, mint másokat. 80 %-a nő azoknak, akiknek el kell hagyniuk otthonukat a klímaválság miatt.

Azokban az években, amikor a feminizmus a reklámokba, a médiákba, a filmekbe és sorozatokba bevonult, egyre inkább csupán önmagát reklámozta egy kis politikai színezettel, de nem csökkentette a férfiak és nők nyugdíja közötti 40 %-os szakadékot, és kevesebb nőt sem ölt meg partnere.

A reklámokban ugyan látható egy pár hónaljszőr a modelleken, instragramon fotókat látunk lepedőkről, menstruációs vérfoltokkal, „Period Pride” mottóval. A szociális médiákban zajló viták tele vannak radikális feminista szóhasználatokkal. Mindez nagyon politikusnak tűnik. Talán léteznek társadalmi változások ezekre való reakcióiként, csak mi nem látjuk ezt még mindig világosan. Azonban a nemen, a szexualitáson és a származáson alapuló diszkriminációk állandóan azonos számaiban nincsenek változások.

Anything you can do I can do bleeding. (Bármit megtehetsz, én vérezni tudok.) Forrás: Marke: GuDeKe. Chep Pins & Badges, Bay Quality Home & Garden Directly from China Suppliers AliExpress.

Kapitalista hálókba belekeveredve

Nem lenne tisztességes a legújabb politikai irányzatoknak szemére hányni, hogy ugyan igen aktívak és láthatóak, de alig hagytak eddig nyomot maguk után. Tíz vagy tizenöt év egy a korábbihoz képest sokkal nagyobb színpadon, nem elegendő ehhez. Azonban fel kell tennünk a kérdést magunknak, hogy az új irányzatok aktivizmusa nem keveredett-e bele neoliberalista és kapitalista hálókba. Még akkor is, ha a kérdés felvetése időnként fájdalmas.

A feminizmus új árucikk alakja benyomul a klasszikus és szociális médiákba, a szépségiparba és a kultúra iparába, eléri autonómia felfogásunkat is. Olyan politikai követelések bekebelezése, mint az „autonómia”, már korábban elkezdődött. Már 100 évvel ezelőtt is a reklámok a nőkhöz „mint nők” szóltak, hogy milyeneknek kell lenniük, hogyan kell viselkedniük.

„Segítünk neked, hogy megfelelő legyél”, „A te oldaladon állunk” így szólnak a mögöttes üzenetek: milyen az igazi feleség, az igazi háziasszony, az igazi anya. Ma a nemi szerepekkel szemben támasztott követelmények természetesen egészen mások, vagy pontosabban: ma további kihívások járulnak a korábbi szerepfelfogásokhoz. Vállalatok tucatjai akarnak segíteni bennünket abban, hogy az ő elvárásaiknak megfeleljünk, úgyhogy mára már alig lehet megkülönbözteti, hogy mi még egy termék és mi már egy mozgalom.

Body-Positivity?^[1] (Minden test értékes)

(Body Positivity azt jelenti, hogy minden testet tisztelettel kell elfogadni függetlenül külső jegyeitől. Ennek alapja az a felismerés, hogy minden test egyformán értékes. Testformák alapján nem lehet egy ember jellemét megítélni. Body Positivity két szinten hat: személyes (individuális) és társadalmi (rendszer) szinten. Ezek a szintek természetesen kapcsolatban állnak egymással. Ha meg akarjuk érteni, hogy a Body Positivity léte, illetve a hiánya mit jelent életünk mindennapjaiban, akkor célszerű ezeket a szinteket egymástól függetlenül elemezni. A fogalom értelmezésének fordítása a lábjegyzetben hivatkozott cikkből ered. Ford.)

Németországban számos vállalat jelentősen támogatta azt a petíciót, amely végül az un. tamponadó csökkentéséhez vezetett. Mit gondoljunk arról, hogyha cégek – közöttük a nagyon sikkes start-ups-ok (kezdő, innovatív vállalkozások) is – politizálnak? És mit gondoljunk az olyan aktivizmusról, amely további feladatokat és munkákat kényszerít ránk, az önképünk vonatkozásában?

A „Body Positivity” harcos kiáltásával azok a vállalatok, akik évtizedeken keresztül a női testtől teljesen idegen ideális elképzeléseket vertek belénk, most arra hívnak fel minket, hogy „Szeresd a testedet”! A tanácsadói ipar pedig már készre töltött fegyverrel a lábánál várakozik, hogy tanácsokkal lásson el bennünket arról, hogy hogyan jutunk el hirtelen az önszeretetnek erre a szintjére. Meditáció, figyeljünk magunkra, mélyeket lélegezzünk. Így vagy úgy: a munka ránk vár. Már nemcsak a karcsú testen, hanem akkor már az egész önmagunkon. És ennek a munkának nincsenek határai.

A legnagyobb befolyást a feminizmus popularizálására – mint más jelenségnél is – az úgynevezett új médiák gyakorolják. A nemi szerepekkel foglalkozó viták a szociális médiákon keresztül eddig nem látott jelentőséget nyertek el. De ez nem az esélyegyenlőség szükségszerűségének új tudatosulásával függ össze, ennyit elárulhatunk.

A médiákban az esélyegyenlőség pusztán a vita tárgyaként jelenik meg. A diszkriminációval szembeni intézkedések pusztán veszekedések apropói ezekben a vitákban. A feminizmus a médiákban gyakrabban jelenig meg, ez tény. De a feminizmus csupán lármás stílusban kerül elő, amelyet a szociális médiákban még fel is tüzelnek. Emellett a szociális médiák amúgyis egy veszélyes terep politikai tartalmak számára.

Ugyanis a szociális médiákban uralkodó, figyelemfelhívásra koncentráló „ökonómia” mind inkább tisztességtelen eszközök bevetésére ösztönöz. Kategorikus, dühös kijelentések több figyelmet és közeledést váltanak ki, az alapos megfontolás vagy habozás nem nyerő. Mi a következmény? Nagyon slamposan lefolytatott politikai viták és kevés új felismerés.

De a facebook, twitter vagy instagram nem is erről szól. Arról szólnak, hogy mi maximálisan sok időt töltsünk el ezeken a platformokon, mert akkor nagyon sok reklámot tudnak nekünk megmutatni. Ha feminizmus elsősorban ezeken a platformokon található meg, az ott folyó politikai vita is ezen platformok által uralt. A feminizmus kontextusaiban is önként követésre találnak a kommunikáció azon szabályai, amelyeket ezek a platformok előírnak.

Empowerment - önerősítés

Többet kell foglalkoznunk a nőknek azon hálózataival, amelyek a feminizmus árucikk alatt erőteljesebben fellépnek. Olyan hálózatok, amelyeknek tulajdonképpen csak az egyes tagok karrierjének elősegítése a céljuk. Hálózatok, amelyekben a tagok egyéni sikereit feminista sikerként ünneplik.

Ez pont az a formája az individualizációnak, amely minden olyan területen megtalálható, ahol a feminizmus manapság olyan sikeresen eladható. Nem sokak közös politikai céljáról van szó, hanem egyedül a sikerről, vagy legalábbis egyének közös megállapodásairól. Ebben az értelemben az autonómia és az önerősítés a neoliberális praktikák által eléggé átalakul.

A brit amerikanista Catherine Rottenberg szerint a neoliberalizmus nem csupán egy gazdasági rendszer, amely a privatizációt és a deregulációt forszírozza. Sokkal inkább egy mindenhova befurakodó neoliberális racionalitással van dolgunk, amely a feminizmussal foglakozó vitákat is elérte.

Ez egy olyan racionalitás, amely embereket vállalkozókká, profitgeneráló szereplőkké degradál, egy racionalitás, amely az individualizmus új formáit hozza létre, amely új formákat a populista feminizmus is meghirdet. Ez a populista feminizmus elrettentő összefüggésben áll önmagunk és teljesítményeink optimalizálásával, a saját és csak a saját életünkre korlátozva.

Beate Hausbichler: „Der verkaufte Feminismus. Wie aus einer politischen Bewegung ein profitables Label wurde. “Az eladott feminizmus. Ahogy egy politikai mozgalomból profitot hozó divatcikk lett“. 22,- Euro / 224 oldal, Residenz-Verlag 2021. Cover: Residenz Verlag. A könyv 2021. február 2-án jelent meg. A könyvbemutató 2021. 04.29-én lesz Bécsben a Hauptbücherei-ben (központi könyvtár) a Gürtel-en.

Fordította: Naetar-Bakcsi Ildikó

Kiemelt kép: Csing-csing: A nőmozgalom szimbólumai és jelszavai ma kedveltebbek, mint valaha. Foto: Getty Images / iStock / knape

^[1] https://marshmallow-maedchen.de/blog/was-ist-body-positivity-definition/