Sorok a Mariahilferstrassen az üzletek előtt, hétfőn, 2021. 02. 08. Foto: ©APA/ROLAND SCHLAGER

Nemcsak a kommunikációt illetően volt a kormány magatartása az utóbbi hetekben számos szempontból katasztrofális^[1]. Az egészségügyi misztérium által kiadott rendeletek tartalmi minősége még mindig ugyanannyira hiányos, mint a járvány első hónapjaiban. Az állandó „huzavona“ az intézkedések bejelentésénél teljes káoszhoz^[2] vezetett a lakosság körében. És a kormány kissé skizofrén kommunikációs stílusa nem teszi a dolgokat egyszerűbbé. Azért, hogy erről a káoszról a kormány elterelje a figyelmet, deportáltak Ausztriában született iskolásokat^[3] az éjszaka közepén a rendőrség harci egységei közreműködésével. Egy olyan akcióval, amelyhez még a politika jobboldali konzervatív szárnyának nagy részét sem sikerült megnyerni. Ezen tények alapján teljesen nyilvánvaló, hogy a lakosság széles rétegei egyes intézkedéseket egyáltalán nem támogatnak. Talán tudatosan, talán nem tudatosan.

Minderre reakcióként kezd kialakulni a konzervatívak és a liberálisok között egy szövetség, amelynek véleménye szerint: Az emberek egyszerűen túl buták ahhoz, hogy a korona szabályokat betartsák. Ők a felelősek a fertőzések magas számáért és a „saját felelősség” projekt sikertelenségéért. Fotók tucatjai láthatók, amelyeken az emberek rosszul viselt maszkokat viselnek, vagy éppen híradások tucatjai mutatják be a lock down vége után kialakult hosszú sorokat a bevásárló központok előtt. Felháborodott hangok: „Nézzétek milyen, buták ezek az emberek, megmondtam nektek, túl buták ahhoz, hogy leküzdjük a járványt!“

A tagadás^[4] mint egyetlen alternatíva

Mintha ez a társadalmi nihilizmus nem lenne elég rossz, ezzel szemben viszont az egyetlen nagyobb vélemény-alternatíva a korona-tagadók jobboldali narratívája, akik összeesküvési elméletekkel flörtölnek és hibás magatartásukat a kormányzattal szemben összefantáziált új totalitarizmus elleni ellenállásként magyarázzák. Ez a kép a kormányzat önbeteljesítő jóslatának tűnik, amikor január végén olyan új rendelkezéseket vezet be, mint a „demo-tilalom“ (tüntetési tilalom).

Feloszthatjuk a lakosságot ezek szerint ebbe a két csoportba? Egy tendenciáiban liberális polgárságra, aki megnyilatkozásaival látszólagos morális felsőbbrendűségében fürdik? És egy anti-korona szektára, amely a járvánnyal szemben minden realitásérzékét elvesztette? Túl könnyű lenne ezt a felosztást mint adottságot elfogadnunk. Ez a megközelítés teljesen vak a probléma össztársadalmi dimenziói tekintetében. Megfeledkezik az emberek legnagyobb részéről, akik a felelősségtudat és egy szociális normalitás iránti vágy között pozícionálják magukat. Megfeledkezik azokról, akik a kormány katasztrofális kommunikációja miatt egyre zavartabbak és egyre dühösebbek.

Tönnies^[5] saját felelőssége

A politikai korona-vitát a saját felelősség fogalma dominálja. “Mindenki részt vehet a küzdelemben”, „ez mindnyájunkon múlik“, „csak személyes óvatosságunk tudja a vírus elterjedését lefékezni”. Ezeket a mondatokat imamalomszerűen ismételgetik, pedig nagyon személyesnek tűnnek.

Stefan Lessenich német szociológus felhívta a figyelmet arra, hogy a saját felelősség már a járvány előtt a neoliberális erkölcs egyik alapfogalma volt. Arra hívnak fel bennünket, hogy “egyedül legyünk szociálisak”. És arra kérnek minket, hogy kontrolláljuk magunkat és fogjuk vissza magunkat. Mindenkinek a saját kezében van, hogy hős vagy veszélyt hordozó lesz –e. Ez talán bizonyos szempontból találó is. Hiszen mindenki maga dönti el, hogy elmegy-e egy olyan találkozóra, ahol sokan vesznek részt.

Ha mindenki problémamentesen lustálkodhat, akkor ki hozza ki nekem a pizzát?

De ez a logika nem ismeri fel a cselekvési döntések, fejlemények és végül a fertőzések mögött meghúzódó strukturális okok logikáját. Például abszurd lenne, ha a Tönnies Húsfeldolgozó konszern^[6] munkatársainak – az üzemben 2020 júniusában masszív fertőzési hullám tört ki, - szemére hánynák hiányos saját felelősséget. Az okok ugyanis a gazdasági struktúrában találhatók. A rosszul fizetett munkatársak a hiányos higiénés standard áldozatai lettek, amelyet a konszern a járvány ellenére sem volt hajlandó betartani.

Fennhéjázó tekintet a járványra

Pont a német kormány egyik humorosnak szánt reklámja leplezi le ezt az egész társadalomra vetett fennhéjázó tekintetet. A jövőben játszódó jelenet egy idős ember mutat, aki a 2020-as korona év tapasztalatairól számol be. Akkor 22 éves volt. Felturbózott pátosszal beszél a társadalmi összetartozásról és arról, hogy hirtelen mindenki azt tette, amit az országukért tenniük kellett – vagyis lustán otthon heverészni, az ételt megrendelni és tv-sorozatokat nézni. A viccnek azt kellene szuggerálnia, hogy más válságokkal összehasonlítva a jelenlegi semmilyen más erőfeszítést nem igényel, mint a saját négy fal között maradni, semmit sem tenni, csak lustálkodni. Azon túl, hogy a jelenet mindazokat becsméreli, akik szociális korlátok miatt komoly lelki és fizikai problémákkal konfrontálódnak, felteszi közvetlenül azt a kérdést is: Ha mindenki problémamentesen lustálkodhat, akkor ki hozza ki nekem az ételt?

Valószínűleg olyan valaki, aki rosszul fizetett foglalkoztatott. Valaki, akire nagyobb szükség van a járványban, mint korábban és mégis aggódnia kell munkahelye megtartásáért. Mi van azokkal, akik a válság alatt elveszítették munkájukat? Vagy azokkal, akik csökkentett munkában (Kurzarbeit) vannak és félnek a jövőtől? Ezek a társadalmi és gazdasági gondok persze nincsenek sem figyelem bevéve, sem elismerve. A reklám paradigmaszerűen a jólléttől eltelt polgárság fennhéjázó álláspontját mutatja. Ez a polgárság elítéli mindazokat, akik iránt már korábban sem érdeklődött, azért, mert nem alkalmazkodnak az ö morális – járvány standardjához.

Saját felelősség mindenki számára

Ha tehát azzal kezdünk, hogy az individuum saját felelősségét tesszük a járvány elsőrendű morális elvévé, anélkül, hogy a gazdasági, szociális vagy társadalmi viszonyokat figyelembe vennénk, akkor kinyitjuk Pandora politikai szelencéjét. A politika ebben az estben azt tehet vagy nem tehet, amit akar. A kormánnyal szembeni minden bírálat a saját felelősség puszta megemlítésére és a rendelkezések be nem tartására korlátozódna. Fatális lenne, mert a politikának világos intézkedéseket kell hoznia, mind higiéniai, mind szociálpolitikai területeken.

Ez azért fontos, hogy lehetséges legyen egy társadalmi cselekvési tér létrehozása, amelyben az olyasmi, mint az egyéni felelősség, mindenki számára lehetséges. Nemcsak egy önelégült polgári réteg számára, akik örömet lelnek morális felsőbbrendűségükben. Ha ez a politika slampos vagy egyáltalán nem is létezik, és még hozzá nem mindenki számára elérhető módon kommunikálódik, akkor eltűnik a saját felelősség mindazok részéről, akik a járvány terheit nehezen viselik. És akkor a szociális médiákban megint fel lehet háborodni.

Fordította: Naetar-Bakcsi Ildikó

^[1] https://mosaik-blog.at/neujahrs-rede-2021-oesterreich/ tegyük fel, hogy Ausztria kormányát egy baloldali kancellárnő vezeti. Az ö újévi köszöntője olvasható az alábbiban, sílift-császárokról, és a valódi teljesítményeket nyújtókról, a hamis normalitásról és tisztességről.

^[2] https://www.bpb.de/mediathek/317001/oesterreich-verwirrung-um-corona-regeln

^[3] https://mosaik-blog.at/abschiebungen-links-demo-zinnergasse/ „Alle, die hier sind, sind von hier” (Mindneki aki itt van, idevalósi)

^[4] https://www.youtube.com/watch?v=cmPwf1RA944, https://toennies.de/ A Tönnies húsfeldolgozó üzemében (Nordrhein-Westfalen) jelent meg először a korona vírus járvány. Az üzemet 14 napra bezárták, mivel ebben az időpontban már 1029 munkatárs fertőzött volt. A többnyire Kelet-Európából ingázó munkások lakcímet a vállalat először „adatvédelemre” hivatkozással nem akarta kiadni. Később kiderült, hogy a munkaközvetítők által kikölcsönzött” munkatársak túlnyomórészt feketén működő tömegszállásokon, minimális higiéniás körülmények között laktak.

 https://www.deutschlandfunk.de/coronaausbruch-bei-toennies-das-war-ein-superspreading-event.676.de.html?dram:article_id=481206 : Supersreading Tönnies

^[6] https://www.deutschlandfunk.de/coronaausbruch-bei-toennies-das-war-ein-superspreading-event.676.de.html?dram:article_id=481206 : Supersreading Tönnies