Az USA jövendő elnöke, Joe Biden (a kép bal szélső szélén) és a védelmi minisztérium élére választott jelöltje Llyod Austin (jobb oldalt) Wilmington-i bemutatkozásukon, Delaware-ben. © Chip Somodevilla/Getty Images
Aki ezekben a napokban a médiák híradásait követi, óriási lelkesedéssel találkozik a jövendő USA elnök, Joe Biden személyi döntései kapcsán. Az első latino (latin-amerikai származású) belügyminiszter, az első titkosszolgálati koordinátornő, és az első fekete (afro-amerikai)[1] védelmi miniszter. Végre, így a kommentárok, az ország sokszínűsége tükröződik a legmagasabb kormányzati pozíciókat betöltő személyek kiválasztásában.
A külsőségek miatti ilyen óriási lelkesedés nem hagy időt arra, hogy közelebbi pillantást vessünk a jelöltek politikai meggyőződésére és kapcsolataikra. Azt, hogy a Biden által kijelölt védelmi miniszter, Lloyd Austin például a fegyvereket előállító Raytheon[2] konszern felügyelő bizottságában ül, az NBC nem tartotta említésre érdemesnek. A CNN, a New York Times, a Washington Post híradásaikban[3] csupán pár sorban foglalkoztak evvel a ténnyel. Miközben lenne elég ok, kritikus kérdéseket feltenni. Raytheon fegyverrendszereket szállít többek között Szaúd-Arábiának Jemen elleni háborújába, és szorosan együttműködik az US-hadsereggel és a Pentagon-al. Az a tény, hogy az, aki legjobb kapcsolatokkal rendelkezik a fegyveripar nagy konszernjeihez[4], egyúttal az egyik legnagyobb megrendelője lesz a jövedelmező fegyverüzleteknek – amelyekben a Raytheon is részt vesz – az USA médiák túlnyomó részét úgy tűnik, alig érdekli.
Ehelyett a szerkesztőségek azzal foglalkoztak alaposan, hogy milyen társadalompolitikai hatása van Biden választásainak a nőkre és a kisebbségekre. A szín számít, nem a tartalom. Jellemző módon Austin jelöltsége ellen az ellenállás elsősorban a védelmi politika női érdekcsoportjaitól[5] érkezett. Ez is csak azért, mert egy másik favorit, Michéle Flournoy, aki szintén a lehető legjobb kapcsolatokkal rendelkezik a fegyvergyárosokhoz, és a magas katonai kiadások élharcosaként ismert, „mellőzésre” került egy férfi javára.
Az ilyen prioritások jól mutatják a politika- és a média rögeszmés ragaszkodását a diversity témához, valamit figyelemreméltó lelkesedését a lényeg- és következmények nélküli szimbolikus politizálás iránt. Ez elsősorban azért nagyon elgondolkodtató, mert az identitáspolitikai kérdésfeltevéseket egyre inkább arra használják fel, hogy legitim társadalompolitikai vitákat lehetetlenítsenek el és progresszív politikai követeléseket háttérbe szorítsanak.
A progresszív követeléseket többé-kevésbé finoman elfojtják
Erre egy példa a Sunrise-Movement[6] Joe Biden fekete jelöltjére, Cedric Richmond-ra vonatkozó kritikája, akit a közvéleménnyel való kapcsolattartásért felelős iroda vezetésével bíznának meg. Richmond kongresszusi képviselőként a legmagasabb levegőszennyezést produkáló tagországot képviseli, a parlamentben többször kelt az olaj-és gázipar védelmére, akiktől Richmod nagyvonalú támogatásokat is kapott választási kampányához –a Sunrise ezt a tényt kritizálta.
A New York Times riportere, Jonathan Martin erre a twitteren[7] az írta, hogy ez már a jövő évet vetíti előre, amikor is „már rögtön, kezdettől fogva támadni fogják a Fehér Ház befolyásos fekete munkatársait” – jóllehet Sunrise kritikájában semmilyen utalást nem tett Richmond bőrszínére, és a Sunrise mozgalom maga is etnikailag sokszínű.
/ A Sunrise Movement aktivistái a Green New Deal mellett tüntetnek Chicagóban 2019-ben.
https://upload.wikimedia.org/wikipedia/commons/thumb/7/75/Chicago_Sunrise_Movement_Rallies_for_a_Green_New_Deal_Chicago_Illinois_2-27-19_6317_%2846321495615%29.jpg/330px-
Hasonló logikával bírálta a fekete újságíró és szerző, Ta-Nehisi Coates[8] pár évvel ezelőtt Bernie Sanders[9]- baloldali amerikai szenátort azokért a terveiért, amelyekben a minimálbér megemelését, és az ingyenes egyetemi tanulmányok lehetőségét. követelte. Mivel – így érvelt Coates, az ingyenes oktatás nem változtatná meg a fekete és fehér egyetemet végzettek közötti bérkülönbségeket és a minimálbér növelése sem javítaná a feketék foglalkoztatási lehetőségeit az alacsony bérszínvonalú ágazatokban. Ezzel szemben jelenleg különböző tanulmányok azt mutatják, hogy fekete US-amerikaiak a különböző ingyenes képzési lehetőségekből[10] és az minimálbérnövelésekből[11] lakossági részarányukon messze túlmenően profitálnak. Coates érvelési mintái parádés példája a whataboutismus[12]-nak (mellébeszélésnek), amelynek segítségével progresszív társadalompolitikai követeléseket többé-kevésbé finoman el lehet fojtani.
A termék másodlagos, mindaddig, amíg a címke megfelelő
Hasonló módon érvelt Hillary Clinton[13] is 2016-ban Bernie Sanders ellen, amikor Sanders azoknak a nagy bankoknak feldarabolását követelte, akik 2008-as pénzügyi válság okozói között voltak. Egy ilyen feldarabolás nem változtatna a rasszizmuson, az LGBT személyek diszkriminációján, nem változtatná meg a külföldiekkel szembeni ellenségességet, mondta Clinton akkor egy választási rendezvényen. A fekete politológus, Adolf Reed találóan megjegyezte[14] erre, hogy ez az intézkedés valószínűleg Bahrain-nak sem segítene a foci világbajnokság megnyerésében. Majd hozzáfűzte, hogy szerinte miért teljesen félrevezető a liberális Amerika identitásának külső jegyekre való redukálása: „Az egyenlőtlenséget leválasztják a politikai gazdaságtantól, és a csoportok közötti különbségek szférájába tolják át”, mondta egy interjúban 2016-ban.
A klasszikus újraelosztás politikája, mely a vagyonosabbakra magasabb adókat terhel, az alacsonybérű ágazatokban felemeli a minimálbért és bevezeti az általános betegbiztosítási rendszert, a kisebbségeket lakossági arányuknál messze túlmenően segítené, mivel ők felülreprezentáltak az alsó jövedelmi csoportokban és alsó vagyoni osztályokban. Számos fekete, hatalmi elithez tartozó politikus, mint például a harmadik legnagyobb hatalommal rendelkező kongresszusi képviselő, Jim Clyburn, South Carolina-ból, elutasítják az olyan intézkedések bevezetését, mint az általános betegbiztosítás.
Identitáspolitikai témákhoz való ragaszkodás (fixáció) nemcsak hamis prioritásokhoz vezet, hanem hamis feltételezésekhez is. Matt Buening politikai elemző például nemrég kiszámolta[15], hogy a vagyon azonos mértékű megosztása a fehér és fekete US amerikaiak között elsősorban a fekete szuper gazdagoknak kedvezne, mivel az alsóbb vagyoni csoportokban egyetlen etnikum sem rendelkezik vagyonnal. Az anyagi egyenlőtlenségek elsősorban rétegtől függnek és csak másodsorban[16] az etnikai hovatartozástól.
„A teljesítmény győzelme a férfiasság őrülete felett?
Az etnikai és más különbségekre való fixálódás, amely az új identitáspolitika fő jellemzője, elsősorban privilégizált érdekcsoportoknak segít, akik nem érdekeltek az alapvető társadalmi változásokban és a gazdasági egyenlőtlenségek felszámolásában. Számos jel mutat arra, hogy ez az érdekcsoport az identitáspolitikai viták jelenlegi dominanciáját már most kihasználja saját érdekében. A pénzügyi szektorban a feketék egy lobbista csoportja például nemrég hevesen bírálta[17] a Demokrata párt baloldali csoportjának azt a követelését, hogy Biden egyetlen személyt se hívjon meg kormányzati csapatába, akik a Wall Street-el kapcsolatban állnak, merthogy szerintük e a követelés teljesítése a kabinet sokszínűségét csökkentené. Ezzel egyidejűleg a diversity a vállalatok világában szociális tőkévé vált, amelynek segítségével szuggerálni lehet a haladás melletti elkötelezettséget. Nem véletlen, hogy az elmúlt években pont a pénzügyi szektor és a fegyverkezési szektor fedezte fel a maga számára a diversity témáját: Az 5 legnagyobb US-amerikai fegyverkezési konszern közül négynek már női elnöke van. A Politico-ban megjelent jelentés[18] szerint ezt a fejlődést a tavalyi évben „A teljesítmény győzelmeként ünnepelték a férfiasság őrülete felett”. A termék másodlagos, mindaddig, amíg a címke vonzó.
Ilyen háttér mellett nem meglepő, hogy a liberális körökben csak ritkán jelenik meg a sikeres nők és kisebbségek képviselői felemelkedésének elemzésében a személyek réteg- és az osztály hovatartozása. Így Kamala Harris elnökhelyettessé való jelölését nagy általánosságban mint a fekete nők sikerének tudták be – és a szokásos pátosszal – inspiráló példaképként állították lányok és nők számára. Eközben Harris egy jómódú egyetemet végzett intellektuális családból származik, karrierjének kezdete óta szorosan kapcsolódik a Demokrata párt politikai hatalmi elitjéhez. A hatalmi eliten kívülről érkezők tipikus felemelkedési karrierjét – hasonlóan Barack Obama-hoz– nem tudja maga mögött. Ironikus, hogy pont a balliberális körök, akik nem hisznek a Trickle-down-Effekt-ben, vagyis abban, hogy a csúcson elért sikerek eljutnak a gazdaságilag és szociálisan alacsonyabb szintekhez - mégis hisznek a szimbolikus reprezentáció tényleges hatásaiban.
Miközben ez a feltételezés empirikusan alig tartható: a politikai reprezentáció évtizedei és a 8 éves Obama kormányzás után a feketék az USA-ban számos területen szociálökonómiai elemzések szerint a 60-as évek óta csak lassan jutottak előbbre a fehérekhez képest. Sem a börtönbe kerültek, sem a munkanélküliek vagy a lakás-és a háztulajdonosok kvótáiban nem figyelhető meg javulás. A meglévő viszonyok anyagi javítása helyett a demokraták máig is a status quo-t támogatják, aminek csak egy kicsit kell színesebbnek lennie.
Politikai zsákutca
Ebből a szempontból is Kamala Harris egy jellemző példája a jelenlegi helyzetnek. Jóllehet politikai munkáját szívesen összekapcsolja a polgárjogi mozgalom hagyományaival[19], mégis, ügyészként és később Kalifornia igazságügy minisztereként inkább a jog és rend (law and order) politikusaként vált ismertté, akinek szigorú eljárásai a bagatell bűnözés területén is arányaiban főleg feketéket sújtott. A fekete (és a legtöbb) választók körében Harris opportunista stílusa nem aratott elismerést. Tavalyi sikertelen tartományi elnöki választási kampánya idején Harris az elnökjelöltek között eléggé hátul szerepelt és közvélemény elemzések [20]szerint a fekete választók körében sokkal rosszabb eredményei voltak, mint Bernie Sanders-nek vagy Joe Biden-nek. Elsősorban a liberális médiák voltak Harris-től lelkesek és azok még most is.
Nem egészen váratlanul ez a lelkesedés elsősorban Harris sikerére vonatkozott, jóllehet a novemberi választásokon többek között Black-Liver Matter aktivista Cori Bush és a fekete iskolaigazgató Jamaal Bowmann is bejutott a kongresszusba – a demokrata párt hatalmi elitje ellenére, a helyi Graswurzel („fűgyökér, grassroots) mozgalom[21] támogatásával. Bush gyermekét egyedül nevelő anya, ápolónő, a kriminalitás egyik jelentős városából, St. Louise-ből, és egy ideig hajléktalan volt. Az ő élettörténete sokkal inkább jellemzi számos fekete nő szociális realitását mint Kamale Harris, élettörténete, aki egy közgazdasági professzor és egy rákkutató lányaként nőtt fel.
Bush és Bowman is egyértelmű harcosai az újraelosztás intézkedéseinek, amelyek segítségével választóik anyagi biztonságát akarják növelni. Ehhez tartozik többek között az általános betegbiztosítás bevezetése. De ezek olyan követelések, amelyeket a Demokrata párt hatalmi elitje elutasít, ennek következében mindkét politikus a médiákban alig kerül említésre. Diversity csak akkor kap jelentőséget, amikor kisebbségek képviselni a politikai mainstream mellett lépnek fel.
„Abszolút képmutató”
Az identitáspolitika, amellyel a politikai és média hatalmi elitje liberális, urbánus választóik körében jelentős sikereket ért el, ironikus módon politikai ellenfeleinek – a republikánusoknak – is kedvez. Gina Haspel két és fél évvel ezelőtti CIA igazgatónak való kinevezésekor Donald Trumps mai szóvivője, Kayleigh McEnany ezt már megelőlegezte. Haspel –t – aki szintén az első nő ebben a pozícióban – azért bírálták, mert kinevezése előtt a CIA kínzóbörtönét vezette Thaiföldön[22]. McEnany twitteren írta[23]: „minden egyes demokrata, aki azt állítja, hogy a nők részvételének erősítése nemzeti biztonságunkat szolgálja, de ennek ellenére Haspel kinevezését megakadályozza, abszolút képmutató”.
Gina Haspel -t bírálják a CIA-nál betöltött korábbi szerepéért.
A konzervatív Amy Coney Barett legfelső bírósághoz való kinevezését – aki többek között teljesen elutasítja a terhesség megszakítás minden módját, a konzervatív körökben a nők óriási sikerének és a demokrata nők feletti stratégiai győzelemként ünnepelték, jóllehet a demokratáknak semmi kifogásuk nem volt az ellen, hogy nőt nevezzenek ki a legfelső bírósághoz. A novemberi kongresszusi választásokat követően a republikánusoknak többek között 17 új képviselőnője lett a kongresszusban. Így a republikánusok mellett az elkövetkező években számos képviselőnőjük kampányolhat, akik nemükre választási érveként hivatkozhatnak ugyanúgy, mint demokratikus képviselőnő társaik, még akkor is, ha ők, mint konzervatívak, a nők alapvető jogát a terhesség megszakításhoz[24] teljes mértékben elutasítják.
Az érintettekkel csak a periférián foglalkoznak
A rögeszmés ragaszkodás az identitás- és szimbolikus politizáláshoz végülis politikai zsákutcába vezet: amennyiben a tartalmat az identitástól elválasztjuk, és csak az utóbbi iránt érdeklődünk, akkor ez nem nagyobb sokszínűséghez, hanem a meglévő hatalmi- és társadalmi viszonyokba való beragadáshoz vezet. Nem véletlen, hogy a diversty- és az identitáspolitikát elsősorban a hatalmi elit gyakorolja médiájuk támogatásával. A ténylegesen érintettek, akikről, és akiknek nevében ezeket a vitákat lefolytatják, csupán periférikusan kerülnek szóba.
Társadalmi sokszínűség megjelenítéséről akkor beszélhetnénk, ha etnikai és nemi hovatartozásuktól függetlenül munkásképviselőket, aktivistákat és a szociális szövetségek képviselőit fontos pozíciókba juttatnánk. Olyan érdekképviseleti csoportokat támogatnánk tehát, akiknek céljuk a groteszk szociális egyenlőtlenségek és jogtalanságok leküzdése az országban. Ez lenne az a sokszínűség, amely valóban segítene az embereknek ebben az országban – feketéknek, fehéreknek, nőknek és férfiaknak egyaránt.
https://sites.duke.edu/dukecrmsummerinstitute/files/2020/04/duke-neh-facebook-Summer2021.jpg" width="605" height="318" />
Polgárjogi mozgalom és a grassroots (fűgyökér) mozgalom perspektívái. Nyári egyetem Duke University 2021.
Forrás: https://sites.duke.edu/dukecrmsummerinstitute/
Fordította: Naetar-Bakcsi Ildikó
* Eredeti szövegben: etablisment
[1] Az elemzés következetesen a „fekete“ megjelölést alkalmazza az inkább használt „afro-amerikai“ helyett és „latino“ megnevezést a latin-amerikai származású kifejezés helyett. Ezeket a megnevezéseket átvettem a fordításban. Megj. Fordító.
[2] https://de.wikipedia.org/wiki/Raytheon_Technologies
[3] https://www.nbcnews.com/politics/white-house/biden-nominate-retired-gen-lloyd-austin-defense-secretary-first-black-n1250311
[4] https://www.zeit.de/thema/ruestungsindustrie
[5] https://www.politico.com/news/2020/12/08/biden-picks-austin-defense-flournoy-443678
[6] https://de.wikipedia.org/wiki/Sunrise_Movement
[7] https://twitter.com/jmartNYT/status/1328776022469324803
[8] https://www.nytimes.com/politics/first-draft/2016/01/19/ta-nehisi-coates-criticizes-bernie-sanders-over-his-opposition-to-reparations/?mtrref=www.zeit.de&gwh=6DBFDCA8B4032DACD7B
[9] https://www.zeit.de/thema/bernie-sanders
[10] https://www.brookings.edu/blog/brown-center-chalkboard/2019/06/27/to-boost-black-students-we-should-give-free-college-to-students-who-dont-need-it/
[11] https://www.epi.org/publication/the-raise-the-wage-act-of-2019-would-give-black-workers-a-much-needed-boost-in-pay/
[12] https://de.wiktionary.org/wiki/Whataboutismus : témaváltás, kitérés a probléma elöl, figyelem elterelés
[13] https://www.washingtonpost.com/news/post-politics/wp/2016/02/13/clinton-in-nevada-not-everything-is-about-an-economic-theory/
[14] https://www.zeit.de/politik/ausland/2020-12/usa-joe-biden-kabinett-diversitaet-identitaetspolitik-republikaner/komplettansicht
[15] https://www.peoplespolicyproject.org/2020/06/29/the-racial-wealth-gap-is-about-the-upper-classes/
[16] https://www.nytimes.com/roomfordebate/2016/01/28/racial-reparations-and-the-limits-of-economic-policy/class-is-now-a-stronger-predictor-of-well-being-than-race
[17] https://www.nytimes.com/2020/11/20/business/dealbook/biden-administration-diversity.html
[18] https://www.politico.com/story/2019/01/02/how-women-took-over-the-military-industrial-complex-1049860
[19] https://m.facebook.com/KamalaHarris/photos/a.391094312922/10159384089682923/?type=3&source=48
[20] https://thehill.com/hilltv/rising/464419-biden-holds-24-point-lead-over-democratic-field-among-black-voters
[21] https://de.wikipedia.org/wiki/Graswurzelbewegung#:~:text=Graswurzelbewegung%20(englisch%20grassroots%20movement)%2C,der%20Bev%C3%B6lkerung%20entsteht%20(Basisdemokratie). Szó szerinti fordításban: Fűgyökér mozgalom (grassroots) bázisdemokratikus mozgalom, a helyi lakosság önszerveződése. Ld. még az US-amerikai mozgalmakról: https://sites.duke.edu/dukecrmsummerinstitute/summer-institute/
[22] https://www.bbc.com/news/world-asia-43496212
[23] https://twitter.com/PressSec/status/992861267005231104
[24] https://www.zeit.de/politik/ausland/2020-12/usa-joe-biden-kabinett-diversitaet-identitaetspolitik-republikaner/komplettansicht
