Hogyan mutatkozott be Krasnaja Poljanában a Fülöp-szigetek elnöke, Oroszország elnökének és a Valdaj Klubnak
Október harmadikán az orosz elnök négy más ország vezetőjével részt vett a Valdáj nemzetközi vitaklub tanácskozásán, amelyet, első nekifutásra az ázsiai problémáknak szántak.
Andrej Kolesznyikov a Kommerszánt különtudósítója egyébként elmondta, hogy Vlagyimir Putyin olyan szenzációs újdonságot is beharangozott, mint hogy Oroszország ténylegesen segít Kínának kiépíteni egy rakéta támadást előrejelző rendszert. A Valdáj Klub főhőse kétségen kívül Rodrigo Duterte, a Fülöp-szigetek elnök volt.
A plenáris ülés megnyitóját 17 órára tervezték. Vlagyimir Putyin már reggel kétoldalú találkozókon vett részt. Rajta kívül még 3 államfő érkezett Szocsiba – a kazahsztáni, az azeri és a fülöp-szigeteki, valamint Jordánia uralkodója. Mindegyikük részt kívánt venni az amúgy csodás, de hosszúra nyúló Valdáj Klub rendezvényen. Ebben az évben a témát így harangozták be: A kelet hajnala és a világ politikai rendje.
A 2019-es plenáris ülés rendezői az alábbi újdonságot vezették be, amelyek nyilvánvalóan új életet leheltek az évente tartott eseménybe: a kétoldalú találkozók színhelye a Gránátalma lobby bár lett, félhomályban, gránát-vörös színű lampionokkal és Amaretto likőr vagy Beluga vodka helyett a vázákban virággal.
Ilyen spirituális légkörben Vlagyimir Putyin egyenként fogadta kollégáit és kikérdezte őket a keleti helyzetről. Különösen érdekes volt ebben a tekintetben a Fülöp-szigeteki Rodrigo Duterte elnök, aki miatt például a Roszatom vezetője, Alekszej Lihacsov, az ülés előtt így aggódott: csak nem hagyta abba? Moszkvában ugyanis, az egyik legmagasabb szintű beszélgetőpartnere szerint, a Fülöp-szigetek elnöke 20 perc alatt csak egyszer hívta Trump kollégáját kutyának, míg korábban, nem kevesebb mint tíz esetben tette ezt meg.
Természetesen mindenki azt remélte, hogy Duterte úr hozza a korábbi formáját a Vlagyimir Putyinnal folytatott találkozón. Azonban a Fülöp-szigetek elnöke még itt sem volt meggyőző: csupán felhívta a figyelmet, hogy bármi történik is, a Fülöp-szigeteknek van hadihajója.
Érdekes, hogy a szűk összetételű tárgyalások után – azaz a delegációk olyan kiemelkedő tagjai részvételével tartott találkozókon, mint Szergej Lavrov, Dimitrij Peskov és társaik – Vlagyimir Putyinnak mindig sikerült valamennyi beszélgetőpartnerével egyedül maradnia is. Nyilvánvalóan volt mit megbeszélni, és ez nem a nagyközönség tájékoztatására elfogadott módon lett közzé téve. Az orosz energiahét előestéjén azonban Vlagyimir Putyin elismerte, hogy mindig pontosan figyelembe veszi az ilyen tárgyalások e tulajdonságát (tehát nyilvánvalóan ezért maradt a beszélgetés végén szemtől szembe fontos partnereivel, mert valóban akart valami lényegeset mondani).
A Valdáj Klub plenáris ülésén elsősorban az volt az ijesztő, hogy az öt vezető mindegyikének őszintén szólnia kellett számos kérdésről.
Félő volt, hogy a plenáris ülés iránti figyelem viszont ellanyhul. Vagyis ez egy kockázatos kísérlet volt, főleg azért, mert a találkozó előestéjén szó szerint vis major következett be: további két többé-kevésbé keleti vezető kifejezte azon kívánságát, hogy részt vehessen az ülésen – valószínűleg azért, mert ez a legegyszerűbb módja, hogy találkozhassanak az orosz elnökkel.
A vita során így heten voltak a színpadon – ez már nyilvánvalóan túlzás volt, és valószínű a szervezők felsóhajtottak, amikor a két váratlan résztvevő, akik persze számítottak arra, hogy nem utasítják vissza őket, saját lelkesedésük áradatában lendületet vettek és nem tudtak csak úgy eltűnni, mint a lezuhanó alpinista a hegycsúcsról.
Vlagyimir Putyin beszéde globálisnak bizonyult. A szövetségi televíziós csatornák újságírói azonnal, de már a rendezvényt megelőzően is, az orosz elnök müncheni beszédével hasonlították össze. És nem tévedtek. Vlagyimir Putyin azt mondta, hogy a világnak többpólusúnak kell lennie, és most óvatosan ragaszkodott ahhoz, hogy ezeknek a pólusoknak az egyike már a keleti féltekén van (hogy ez melyik állam azt Oroszországban senkinek sem kellett megmagyarázni).
Végül Vlagyimir Putyin elmondta, amit már hosszú ideje, az orosz csapatok a szíriai háborúba való bekapcsolódása óta, tervezett elmondani. Elismerte, hogy sokan visszatartották őt ettől a döntéstől, és azt kérdezték, érti-e „milyen darázsfészekbe mászunk bele”:
- Elmondhatjuk, hogy legyőztük a szíriai nemzetközi „terrorista internacionálét”.
Az ISIS-t (a szervezetet az Orosz Föderációban betiltották) Putyin úr terrorista hadsereggel rendelkező terrorista kvázi-államnak nevezte. És minél baljóslatúbbnak tűntek ezek a megnevezések, annál értékesebb, hogy Oroszország és szövetségesei legyőzték őket.
Putyin úr kollégái felszólalásaikban aktívan támogatták elképzeléseit (ez emberi szempontból érthető volt).
Mégiscsak igazuk volt azoknak, akik kockázatot láttak abban, hogy egyidejűleg túl sok beszéd, túl sok felszólalótól fog elhangozni. Az azerbajdzsáni elnök, Ilham Alijev, beszéde alatt meglehetősen mélyen alvó embereket láttam a teremben.
Úgy tűnik számomra, hogy Kaszim-Zsomart Tokajev beszédében kimerítően kommentálta ezt a helyzetet:
- Ázsiában ugyanabban az ágyban alszanak, de más álmokat álmodnak!
Kazahsztán elnöke egyébként javasolta (ha már itt van) a Valdaj Club átnevezését fórumról szervezetre, és további szavai alapján ítélve, egy harcos szervezetre.
Azt kell mondanom, hogy Kaszim-Zsomart Tokajev teljes beszéde harcias volt, ráadásul bizonyította, hogy energikus szónok, amit elnök elődjéről nem lehetett elmondani. És beszédének ez volt a fő mondanivalója.
A moderátor, a Keleti Tudományok Intézetének tudományos igazgatója, Vitalij Naumkin (ez a plenáris ülés újabb meglepetése volt) túlzás nélkül jó volt. Meggyőző és poliglot, vagyis többnyelvű (például ő a Szokotra-sziget nyelvtankönyvének valódi szerzője), aki minden előadót anyanyelvén szólított meg és így tett megjegyzéseket is a felszólalásaikhoz. Ez nagyban emelte a plenáris ülés hangulatát, nem csak a felszólalóknál, hanem a plenáris ülés minden résztvevőjénel is (kivéve azokat, akik már elaludtak). Véleményem szerint az emberek már várták, hogy mi lesz akkor, ha Duterte úr elkezdi a beszédét, Vitalij Naumkin őt is az anyanyelvén szólítja tán?
Nos, igen, felszólalt Rodrigo Duterte elnök is, aki most már teljes mértékben kihasználta a neki biztosított platform előnyeit, nem csupán annak megerősítésére, hogy a Fülöp-szigeteknek joga van a feltörekvő, többpólusú világ egyik pólusának birtoklására, hanem és ez a legfontosabb: megfosztja az Egyesült Államokat ettől a jogtól.
„Levágják a szárnyunkat, ezzel gyengítve bennünket! ... Ez milyen univerzumban igazolható! - Fáradtak vagyunk a keresztes hadjáratuktól. Ideje kesztyűt dobni nekik! ... Nem vagyok az Egyesült Államok ellen ... Az Egyesült Államok a Fülöp-szigetek közeli barátja! Nem vagyok a politikában és a gazdaságban a liberalizmus ellen! ... A liberalizmus a legjobb módja az igazságos társadalom kialakulásának! ... De a nemzetközi jog egyes alanyainak bizonyos cselekedetei ellen vagyunk! …
Amikor a beszédek után megkezdődött a vita, Vitalij Naumkin moderátorként kezdett működni, és számomra úgy tűnt, nem olyan kifogástalan módon, mint korábban. Egy darab papírról olvasta az egyes vezetőknek feltett kérdéseit, akik ugyanoly módon válaszoltak, mintha ők is papírról olvasnák a válaszokat.
Mindez addig folytatódott, amíg Rodrigo Duterte újból szót nem kapott. Elkezdett – és nem akart megállni. „Egyesek azzal érvelnek - mondta -, hogy néhány állításom arra készteti az embereket, hogy a kábítószereseket megöljék.” Őszintén szólva, örülnék, ha ez megtörténne!
Mindenekelőtt az Egyesült Államokat figyelmeztette:
- Ne alázzák meg az országomat, mert különben elpusztítom önöket!
A Fülöp-szigetek elnöke elmondta, hogy amikor ország elnöke lett rájött, hogy tíz filippínó tábornok vesz részt a kábítószer-kereskedelemben.
- És másnap, amikor ide utaztam, rájöttem, hogy még két másik tábornok is részt vesz ebben!
Duterte úr nagy igyekezettel belevitte a hallgatóságot a saját világába, amely súlyos, irtózatos és még őrült is. A mi világunkban senki sem hallott a tíz tábornokról, és nem fog hallani másik a kettőről sem.
- Ha meg kell ölnöd valakit - akkor meg kell tenni! - ismételte meg a Fülöp-szigetek elnöke. És ha fel kell akasztani engem, akkor még én teszek magamra egy hurkot. ... De én mindig azt mondom: te lőjél először, mielőtt téged megölnek! Ha látom, hogy halott vagy egy bűncselekmény helyén, én beléd is rúgok: hogyan tehetted ezt?!”
Rodrigo Duterte most elkomorult, és úgy tűnt, elkomorult az összes többi újságíró is, sőt Vlagyimir Putyin is. Azon vettem észre magam, hogy hallgatni akarom és hallgatok rá, sőt még hinni is szeretnék neki. Igen, a teremben csak ő volt ilyen szenvedélyes!
„Polgármester akartam lenni - folytatta a Fülöp-szigetek elnöke -, hogy vegyek 24 M16-ost az USA-ban a kábítószer bárók ellen, de az Egyesült Államok egyik kongresszusi képviselője azt mondta: „Ne adjanak el nekem, mert gyilkossághoz fogom használni! ... Te, mondtam nekik, itt van a CIA, először próbáld meg kinyomozni, hogy mi történik a Fülöp-szigeteken. Még itt is vannak CIA ügynökök és hallgatnak minket! - mondta váratlanul Rodrigo Duterte.
Vlagyimir Putyin elmosolyodott, és úgy tűnt, kedveli ezeket a szavakat. Egyébként számomra úgy tűnik, hogy nem ő volt az egyetlen ember itt, aki nem akarta, hogy Rodrigo Duterte abbahagyja: szórakoztató volt hallgatni.
Végül Vitalij Naumkin egyszerűen csak arra kérte Fülöp-szigeteki elnököt, hogy legalább tartson szünetet, de ő hajthatatlan volt:
- Még egy perc, kérem! Szeretnék beszélni a vallásszabadságról is! ... Nem vagyok gyilkos, pedig néhányan ezt állítják! ... De ti mind azok vagytok - mondja a beszélgetőpartnereinek - ezt csináljátok: öltök! És én a szavaimmal itt még nem öltem meg senkit! ...
Végül a moderátoroknak titáni erőfeszítésekkel sikerült megállítaniuk, Vlagyimir Putyin pedig megszakította a Fülöp-szigeteki elnök beszédét azzal a hírrel, hogy Oroszország most egy olyan rakéta-előrejelző rendszer kiépítésében (ahogy ő nevezi) segíti Kínát, amelyet csak az Egyesült Államok és Oroszország birtokol.
Most bármit is mond Vlagyimir Putyin, állandóan úgy éreztem, hogy nagyon stresszes vagyok, mivel a Fülöp-szigetek elnöke bármikor hirtelen ismét felkelhet és megragadhatja a mikrofont. A moderátorok megpróbálták ezt a hangulatot feloldani.
„Boniface francia professzor - közölte Fjodor Lukjanov - azt kérdezi: Emmanuel Macron nemrégiben azt állapította meg, hogy Franciaország egyes, mélyre kiterjedt kormányzati hivatalaiban akadályozzák az Oroszországgal fenntartott kapcsolatokat. Mit gondol erről, Vladimir Vladimirovich?
- Szóval ki a francia elnök - én vagy Macron?
Igen, ez már nekem teljesen ködös volt…
Vlagyimir Putyin beszélt mind a 2016-os amerikai választásokról, mind a 2020-as választásokról (Jill Doherty korábbi híres CNN-műsorvezetőjének kérésére, sajnos nem annyira világosan, mint az orosz energiahét előestéjén), valamint a mesterséges intelligenciáról, és a Steinmeier-formula előnyeiről és arról, hogy ki kezdte először - Hitler vagy Sztálin, vagy mindkettő először - (Sztálin kirobbantotta a háborút ?! Ez a cinizmus teteje! ...), amíg végül Vitalij Naumkin partnere feltette a következő kérdést.
- Lehet-e egyenlőséget tenni Kelet és Nyugat között?
Vlagyimir Putyin (Fjodor Lukjanov korábban ugyanezt a kérdést tette fel, vajon nincs már itt az ideje, hogy abbahagyjuk a világ keleti és nyugati felosztását? – a cikk szerzője) visszakérdezett: Olyan ez, mint az öltözködésben az unisex ruha: férfiak és nők számára is! És kérdezzük csak meg a Fülöp-szigetek elnökét!
Vagyis Vlagyimir Putyin viccelődni akart. Azonban úgy tűnt Rodrigo Duterte-ből mintha minden szufla kijött volna. Ő már kibeszélte magát és most lecsendesedett.
Igen, nyilvánvalóan itt az ideje befejezni.
Bár nem, egy pillanatra hirtelen felélénkült:
- Mi mindig a morzsákat kapjuk a gazda asztaláról!
De ennek ellenére érdemes ezt a pillanatot gyötrődésnek felfogni.
Az utolsó Vlagyimir Putyinnak címzett kérdés nagyon egyszerű volt: - Hogyan látja a jövő világrendjét?
Vlagyimir Putyin dióhéjban válaszolt. Ahogy értem, az a lényeg, hogy nem érdemes előre szaladni, kapkodni, hanem a nemzetközi intézmények és struktúrák meglévő rendszerét fokozatosan kell változtatni a létező világ valóságának megfelelően. Úgy tűnt, Putyin úr egy kis idő után készen áll arra, hogy ezzel alaposan foglalkozzon.
Andrej Kolesznyikov, Szocsi
Fordította Péter János
Az eredeti, Kommerszánt cikk a következő honlapon található:
https://www.kommersant.ru/doc/4112407
A 444 honlapban megjelent tudósítás a Valdaj nemzetközi vitaklub 2019-es plenáris üléséről itt olvasható:
