BREXIT

Mint arról a délelőtt mi is beszámoltunk, Boris Johnson brit miniszterelnök bejelentette: megkéri II. Erzsébet királynőt, hogy szeptember közepétől öt hétre függessze fel a parlamentet. A királynő erre kora délután rá is bólintott.

Johnson szerint erre azért van szükség, hogy a kormány új törvényhozási csomagot állíthasson össze olyan fontos területeken, mint a közbiztonság vagy az egészségügy. Ám kritikusai szerint valójában azt akarja elérni, hogy a képviselők ne akadályozhassák meg Nagy-Britannia EU-ból való kilépését október 31-én.

A brit alsóház elnöke, a teljes ellenzék, illetve befolyásos kormánypárti képviselők, például Philip Hammond korábbi pénzügyminiszter is antidemokratikusnak minősítette Johnson lépését, többen közülük „államcsínyről”, illetve „alkotmányos merényletről” beszélve.

De vajon a királynőnek eleget kellett tennie a kérésnek?

A válasz egyszerű: a brit szokásjog alapján, a királynőnek igenis eleget kell tennie a kérésnek.

II. Erzsébet szerepe ebben a kérdésben, ahogy egyébként a teljes kortárs brit alkotmányos berendezkedésben, csupán formális, ceremoniális.

Ha nagyon le akarnánk egyszerűsíteni a dolgot, akkor azt mondhatnánk, hogy ezekben a kérdésekben a királynő csupán egy hangosbeszélő, amin keresztül a kormányfő elrendel bizonyos dolgokat. Olyan mintha a magyar jogrend elírná, hogy Orbán Viktor bizonyos rendelkezései csak akkor érvényesek jogi szempontból, ha azokat nem ő maga a saját hangján mondja el, hanem egy kezére felhúzott kesztyűbábon, hasbeszélve mímelné el ugyanazt.

Szóval bár elméletileg a királynő a kormányfő fölött áll, valójában kettejük viszonya fordított, és azt valószínűleg Johnson legelszántabb ellenfelei sem szeretnék, ha a királynő önálló tényezőként kezdene beavatkozni a hétköznapi politikai folyamatokba. Így nekik most másféle megoldások irányába kell nézniük.

Ahogy a brit alsóház könyvtárának honlapján közzétett jelentés is rámutat, az elmúlt 100 évben nem volt példa arra, hogy a király/királynő ne tett volna eleget a mindenkori kormány felfüggesztési kérelmének.

Ezen a ponton viszont felmerül az a kérdés is, hogy miért is akkora probléma a parlament felfüggesztése, hiszen ez rendszeres időközönként meg is történik.

A brit parlament felfüggesztése (az ún. prorogation) valóban egy bevett intézmény, általában egy-egy parlamenti ülésszak ezzel ér véget az Egyesült Királyságban. A felfüggesztés azt jelenti, hogy szünetel a mind az alsóház, mind a felsőház tevékenysége, a felfüggesztés előtt be nem fejezett ügyek pedig nemcsak, hogy abbamaradnak, de az új ülésszakban már nem is kell folytatni őket. Tehát, ha egy törvény vitáját vágja ketté, akkor fonalat az új ülésszakban már nem lehet felvenni, a meg nem válaszolt interpellációkat már nem kell megválaszolni, és így tovább.

Ez tehát érdemben tiszta lapot biztosít a mindenkori kormány számára, hogy kidolgozhassa új terveit, javaslatait, és megszabaduljon a múlt terheitől. Nem véletlen, hogy minden felfüggesztés utáni új ülésszak a Királynő Beszédével (Queen’s Speech) kezdődik, amely a fent már említett kesztyűbábos mímelés egy újabb esete. A Királynő Beszédéhez ugyanis a királynőnek csak annyi köze van, hogy ő olvassa fel a Lordok Házában, ám a szöveget a kormány írja, és azokat a legfontosabb javaslatokat, vállalásokat tartalmazza, amelyeket teljesíteni akar a kormány az új ülésszak idején. Hosszú regnálása és váltakozó politikai színezetű kormányok alatt a királynő tehát már rengeteg sok egymásnak ellentmondó beszédet mondott ilyen módon.

A felfüggesztés azt is jelenti, hogy ezekben az időszakokban, mivel az ország kormányzását nem kell a parlamentben intézni, jelentősen megnövekszik a végrehajtó hatalom, vagyis a kormány mozgástere.

Boris Johnson tehát egy teljesen normális procedúrát használ és hivatalos magyarázata is megfelel az ilyenkor szokásos indoklásoknak.

Csakhogy több szempontból is kilóg a lóláb.

Ahogy a már fent idézett jelentés is rámutat, a felfüggesztés általában nagyon rövid ideig tart, az 1980-as évek óta szinte alig fordult elő, hogy két hétnél hosszabb ideig, ráadásul az is inkább választások környékén. Egy-egy parlamenti ülésszak végén még ennyi ideig sem szokott tartani.

A dolog másik vetületet, hogy bár a brithez hasonló rendszerekben, például Kanadában és Ausztráliában is volt már rá példa, hogy a felfüggesztést egy-egy kormány aktuálpolitikai célokra használja, Nagy-Britanniában elég újszerű helyzetet teremt, hogy a brexithez fokható jelentőségű, sorsfordító esemény előtt pár héttel hazazavarják a képviselőket a parlamentből.

A brexit kapcsán már Theresa May is eljátszott a felfüggesztés gondolatával, miután több alkalommal sem sikerült elfogadtatnia a képviselők többségével azt a kilépési megállapodást, amelyet kormánya és az EU hozott tető alá. Mivel a brit parlamenti szokásjog tiltja, hogy ugyanarról vagy lényegében ugyanarról a javaslatról többször is szavazzanak egy ülésszakon belül, ezért May számára a felfüggesztés lehetővé tette volna, hogy újra felkínálja ugyanazt az alkut, amit már leszavazott a képviselők többsége.

May végül nem lépte meg ezt a lépést, ám Boris Johnson, aki azzal az ígérettel lett miniszterelnök, hogy ha törik, ha szakad, október 31-én kilépteti az országát az EU-ból, nem nagyon maradt más választás.

Bár az elmúlt hetekben rendre bepróbálkozott az EU vezetőinél, hogy tárgyalják újra a kilépési egyezményt, Donald Tusk, Emmanuel Macron és Angela Merkel is világossá tették, hogy ez nem lehetséges. Johnson viszont ellenzi ezt a megállapodást, korábban emiatt lépett ki May kormányából is, így az alku nélküli kilépés marad lehetőségként.

Ez utóbbit viszont a parlamenti képviselők többsége utasítja el. A brit ellenzéki pártok, Jeremy Corbyn munkáspárti vezér bábáskodása alatt épp a tegnap állapodtak meg arról, hogy a parlament kezébe venné az irányítást, és megakadályozná, hogy Nagy-Britannia október 31-én megállapodás nélkül lépjen ki az Unióból, és ezt Johnson pártjából is sokan támogatták volna.

A parlament felfüggesztésével viszont nem marad elég idő erre a forgatókönyvre. Ha a parlament tényleg elejét akarja venni a megállapodás nélküli kilépésnek, akkor nagyon gyorsan kell cselekednie, és még a rendelkezésére álló nagyon rövid időben, tehát jövő hét első napjaiban bizalmatlansági indítvánnyal kell megbuktatnia a kormányt.

Ezt a forgatókönyvet pár napja már felvetette Corbyn, ám akkor még többen ellenezték, ám az új helyzetben nem csak a szkeptikus liberális demokraták, de talán még a maradáspárti Toryk is elkötelezhetők mellette. (Emlékezzünk, Johnsonnak jelenleg egy embernyi többsége van, szóval két Tory dezertőr is elegendő a kormánybuktatáshoz.)

Amennyiben ez mégsem jönne össze, úgy szinte elkerülhetetlenné válik a megállapodás nélküli brexit, amely még a kormány belső jelentései szerint is élelmiszerhiánnyal, gyógyszerhiánnyal, a gazdaság zsugorodásával és hasonló súlyos következményekkel fog járni.