Jelenleg zajlik a szeptember 8-ra kiírt helyhatósági választások kampánya. Azok a politikai szervezetek, amelyek ebben nagy erővel és támogatással nem tudnak részt venni megkísérlik megmutatni magukat. Ehhez jelentős külföldi támogatást kaptak.(Itt jegyzem meg, hogy az amerikai és a német nagykövetség ezt olyan amatőr módon tette, hogy lebuktak, és az orosz külügyminisztérium jegyzékére a Trump adminisztráció vissza is hívta a nagykövetet!). Mindenesetre érdemes kicsit alaposabban megnézni a hátteret.
Oroszországban 4 irányzatú ellenzék van, s mindegyiknek számos alváltozata. A szokásos felosztás - parlamenti és parlamenten kívüli - igazában nem mond semmit, mert itt alapvetően tartalmi különbségekről van szó.
Tehát a legerősebb ellenzék a "Szovjetunió visszaállításának akarói", vagyis a kommunisták, a parlamentben az Oroszországi Föderáció Kommunista Pártja ( KPRF) és még van vagy tíz féle. Megjegyzendő, hogy a KPRF jól elviseli a mai rendszert, csak nagyobb szociális érzékenységet szeretne. Ehhez az irányzathoz tartozónak lehet tekinteni az "Igazságos Oroszország" pártot, amely szintén parlamenti, és magát szocialistának, szociáldemokratának tekinti (az Európai Szocialisták Pártjában megfigyelői státusza van).
A másik fő irány a nacionalisták, amelyek parlamentben lévő fő ereje a Zsirinovszkij féle Liberális Demokrata Párt (LDPR). A neve csalóka, de a programja és a gyakorlati viselkedése hangsúlyozottan nacionalista, sőt soviniszta. Hasonló irányt követ még számos kisebb politikai formáció.
A harmadik irányzat a "royalisták", vagy pontosabban a "cárizmus iránt nosztalgiázók", amelyek parlamenten kívüliek, de jelentős hangjuk van, mert felerősíti őket a pravoszláv egyház. (Igaz a pravoszlávoknak nincs saját egyházi pártjuk, de igyekeznek "mindenütt jelen . .lenni, mint ország és nép egyház!)
A negyedik irány a liberálisok, amely pártok a Jelcint hatalomra juttatták, de az ország tönkretétele után kiestek a parlamentből. Ma a bejutás küszöbén van a Jabloko elnevezésű liberális politikai szervezet, és hasonlóan szerepelnek az orosz oligarchák szervezetei is, amelyek a választásokra beneveznek különböző nevekkel (Erő Pártja, stb.), de nem tudnak megfelelő támogatásra szert tenni a '90-s években folytatott tevékenységük miatt.
S végül vannak a "rendszeren kívüli politikai szervezetek", amelyek célja Oroszország ugyanolyan felosztása, mint az a Szovjetunióval történt. Tehát nem csupán a rendszerrel van bajuk, hanem magával az országgal. A Nyugat ezeket tekinti az "orosz ellenzéknek". Jelenleg a fő ideológusuk és finanszírozójuk Hodorkovszkij, aki 2000-ben nem volt hajlandó kiegyezni az amerikaiakat kiszolgáló liberálisokat leváltó rendszer vezetőjével, Putyinnal, gazdasági bűneiért elítélték, majd amnesztával szabadult és az USA-ba menekült. Jelenleg a főként Prágában és a balti államokban, valamint Szentpáterváron működő szervezetein - a Másik Oroszország, stb - keresztül szervezi, irányítja a Navalnij féle csoportokat, a tüntetéseket, egyéb megmozdulásokat. Ennek a szociológiában mérhető támogatása nagyon elenyésző, de felhangosítja őket a külföldi sajtó és szerves részét képezik az Oroszország ellen folytatódó idológiai, propaganda harcnak, a ruszofóbiának, s főként a Putyin-fóbiának.
(Kemény László, Közép-európai Elemző Központ)
