Mateusz Piskorski politikus és politológus, akit e hónapban, Lengyelországban óvadék ellenében szabadlábra engedtek, nyilatkozatot adott az Ukraina.ru-nak. Ebben elmondja, hogy a lengyel hatóságok gátolják politikai és közéleti tevékenységében. Elmondta továbbá, hogy Lengyelországban, csakúgy, mint Ukrajnában, politikai és területi megosztottság létezik.
– Magas óvadékot kellett letennem, a per pedig folytatódik. Sokáig fog tartani – évekbe is telhet, mire pont kerül az ügy végére. A hatóságok meg akarják bénítani tevékenységemet. Megtiltották, hogy találkozzam a „Zmiana” pártbeli elvtársaimmal (a „Zmiana” egy parlamenten kívüli, oroszbarát lengyel párt – a szerk.). Nem dolgozhatom a saját magam által létrehozott civilszervezetekben sem. Egészében véve, gyakorlatilag eltiltottak a közéleti és politikai tevékenységtől. Az országot sem hagyhatom el. Egészében véve, semmilyen nyilvános tevékenységgel most nem foglalkozhatom.
– Mennyi időt töltött az előzetesben?
– Két nap híján három évet.
– Hogy’ áll az egészsége?
– Gondjaim vannak a szemeimmel: nagyot romlott a látásom. A helyzet az, hogy a lengyelországi börtönökben nagyon kevés a természetes fény – általában villannyal világítanak. Kénytelen vagyok most kezeltetni a szememet.
– Kinek a közbenjárására változtattak az előzetesen elrendelt szabadságvesztés mértékén?
– Ez, mindenekelőtt, a nemzetközi nyomásnak tudható be. Ügyemről szó esett az ENSZ Emberi Jogi Tanácsának jelentésében. „A Krím barátai” elnevezésű közösségben tömörülő európai politikusok és közéleti személyiségek, egyszersmind, nyílt levélben fordultak Putyinhoz, felkérve őt, hogy támogasson engem,
– Úgy rémlik, Önt az Oroszország és Kína javára végzett kémkedéssel vádolták?
– A vádiratban, valójában, egyáltalán nem szerepel a „kémkedés” szó. Azzal vádolnak, hogy – Oroszországgal, Ukrajnával, a Krímmel és a Donbasszal összefüggésben – megpróbáltam befolyásolni a lengyel közvéleményt, illetve hogy tevékenységem ellentétes Lengyelország érdekeivel.
Ez a vád olyannyira légből kapott, hogy ezzel még a lengyel nyomozó hatóságok is tisztában vannak. Általában véve, arra számítottak, hogy miután kiszabadulok az előzetes vizsgálati fogságból, elhagyom az országot. Így az ügyemmel nem kell többet foglalkozniuk.
Egyébként jogászaim kiderítették, hogy az ukrán hatóságoknak nincsenek velem kapcsolatban semmiféle kifogásaik. Ukrajnában nem indult ellenem semmiféle bűnvádi eljárás. A helyzet úgy áll, hogy az ukrán hatóságok helyett ügyemmel a lengyel hatóságok foglalkoznak.
– Mióta óvadék ellenében szabadlábra helyezték, hol él? Varsóban?
– Nem, szülővárosomban, Szczecinben. Ez Lengyelország északnyugati része, a Balti-tengeri partvidék. Varsóban én csak a bírósági tárgyalások alkalmával járok. Az ellenem indított büntetőeljárás miatt édesanyám egészségi állapota nagyban megromlott. Ápolnom kell őt.
Egy másik gondom a vagyontárgyaim lefoglalásából adódik. Két éve próbálom megfellebbezni ezt a döntést.
– Felesége, Marina Klebanovics – aki kénytelen volt odahagyni Varsót és Moszkvába költözni – el tud-e jönni Önhöz látogatóba?
– Még nem láttam a fiamat, aki akkor született – 2,5 éve –, amikor én már előzetes letartóztatásban voltam. Szeretnék az Orosz Föderáció vezetéséhez fordulni: segítsék elő, hogy biztonsággal találkozhassam a feleségemmel és a fiammal.
– A múlt héten voltak az Európai Parlamenti választások. Érdekes képet mutatnak Lengyelországban a szavazás eredményei. Ha ránézünk a térképre: Lengyelország nyugati vajdaságai és Varsó az „Európai Koalíció” liberálisaira szavazott – mely koalíciónak tagja Donald Tusk Pártja, az „Állampolgári Platform”. Lengyelország keleti része viszont a Jaroslaw Kaczynski „Jog és Igazságosság” nevű pártjából való tradicionalistákra és nacionalistákra voksolt. Ez a megosztottság egy kicsit Ukrajnára emlékeztet. Mi magyarázza a szavazás ilyen eredményeit?
Ezek a régiók – kultúrájukat, mentalitásukat tekintve – különböznek egymástól. Például szülővárosomban, Szczecinben, az emberek háromszor ritkábban járnak templomba, mint, például, a kelet-lengyelországi Lublinban. Keleten a katolikus egyház nagyon nagy szerepet játszik a lengyelek életében.
Hála istennek, azonban, ez a kulturális-politikai jellegű megosztottság nem vezet polgárháborúhoz. Nekem egyszerűen úgy tűnik, hogy Lengyelország nyugati és északi régióinak lakosai, ha autonómiát nem is, de az ország decentralizálását mindenképpen követelni fogják.
– Nem gondolja, hogy ha most Donald Tusk pártja, illetve maga, Tusk lenne hatalmon, akkor Önnek minden bizonnyal nem lennének ezek a mostani gondjai? Tusk ősszel távozik mostani, az Európai Tanács elnökének posztjáról. Ha jelöltetné magát a lengyel államfő posztjára, akkor konkurenciát tudna támasztani a „Jog és Igazságosság” jelöltjével szemben?
– Tusk az egyetlen olyan politikus, aki hatékonyan szembe tudna szállni a hatalom mostani akcióival. Ha nem tér vissza a lengyel politikába, akkor a „Jog és Igazságosság” hatalmon marad. Tusknak Lengyelországban jogi természetű problémái adódtak: a kormányrúdnál állók hazaárulással vádolják. Nem hiszem azonban, hogy ebből valami is lenne: a hatalom nem lesz képes őt jogi szempontból megsemmisíteni. Ez lehetetlenség.
Ősszel nálunk parlamenti választások lesznek. Tusknak már aligha lesz módja részt venni ezeken a választásokon. Az elnökválasztást azonban megnyerheti.
Ám a Tusk és Kaczynski közötti konfliktus dacára, mindig szem előtt kell tartani: mindketten egy és ugyanazon helyről,a 80-as évek, a „Szolidaritás” időszakának az antikommunista bulijaiból kerültek elő. Ezért konfliktusuk: belső konfliktus.
Ami az ügyemet illeti: igen, Tusk idejében ilyesmi aligha fordulhatott volna elő velem. Például Radoslaw Sikorski, Tusk kormányának volt külügyminisztere, az „Állampolgári Platform” képviselője bűnügyemmel kapcsolatban kijelentette: esetemben a „Jog és Igazságosság” áthág mindenféle európai szabályt. És ezt a russzofób Sikorski mondja.
Igen, Tusk idejében bűnvádi eljárás nem indult volna ellenem. Ám nem felejtem, hogy az ő idejükben az állami tömegtájékoztatás feketelistáján voltam – elképzelhetetlen volt bármiféle együttműködés velem.
2019.06. 01.
