Az USA rezsimváltás céljával vette célba Nicaraguát, mert Daniel Ortega és Sandinista pártja megmutatta, hogy megvalósítható a valódi progresszív politika.
Az USA célja a rezsimváltás Nicaraguában. A nicaraguai elnök, Daniel Ortega és pártja néhány korábbi támogatója visszahangozta a USA főbb pontjait: “Ortega és teljes kormánya lényegében neoliberális. És most önkényuralmivá és elnyomóvá válik.”
Az ember azt gondolná, hogy egy neoliberális rezsim, főleg hogyha elnyomó és önkényuralmi, remekül megtalálná a közös hangot Washingtonnal.
A jó példa fenyegetése
Noam Chomsky szavaival, Nicaragua a jó példaként fenyegetés jelent az Amerikai Birodalom számára. Amióta Ortega visszatért a 2006-os választási győzelmével, Nicaragua, az NSCAG szerint, a következő eredményeket érte el, annak ellenére, hogy a félteke második legszegényebb országa:
- a második legmagasabb gazdasági növekedés és a legstabilabb gazdaság Latin-Amerikában.
- az egyetlen ország a régióban, ami az általa fogyasztott élelmiszerek 90%-át saját maga termeli meg.
- a szegénység és az mélyszegénység a felére csökkent; az országban csökkent legjelentősebben a mélyszegénység.
- elérte az ENSZ Ezredfordulói Célját az alultápláltság felére csökkentése terén.
- Ingyenes egészségügy és oktatás.
- az írástudatlanság gyakorlatilag megszűnt, 2006-ban 36% volt.
- az átlagos gazdasági növekedés 5,2% az elmúlt 5 évben (IMF, Világbank).
- a legbiztonságosabb ország Közép-Amerikában (UN Development Program) a legalacsonyabb bűnelkövetési rátával.
- a legmagasabb szintű a nemek közötti egyenlőség az egész kontinensen (World Economic Forum Global Gender Gap Report 2017)
- a szomszédaival ellentétben a drog-kartelleket felszámolta, és úttörő szerepet játszott a közösségi ellenőrzésben.
A Világban, az IMF és EU-tagországok igazolják, hogy Nicaragua hatékonyan használta fel a nemzetközi hiteleket és támogatásokat. A támogatásokat a célok megvalósítása során nem szívta el a korrupció.
Április 18-a előtt Nicaragua a régió legstabilabb és legbékésebb országai közé tartozott. Az az egyébként megmagyarázhatatlan erőszak, ami beárnyékolja Nicaraguát csak abban a kontextusban értelmezhetjük, hogy az USA célba vette Nicaraguát.
Amellett, hogy a nicaraguai jó példa “fenyegetést jelent”, Nicaragua tagja az antiimperialista ALBA szövetségnek Venezuelával, Bolíviával, Kubával és sok más országgal együtt. A Nicaragua elleni támadás része az Egyesült Államok egy átfogó stratégiájának, aminek a célja a birodalommal szembeni ellenállók letörése és a szövetségek szétszakítása.
Nicaragua rendszeresen az USA ellen szavaz nemzetközi fórumokon, olyan kérdésekben mint a klímaváltozás. Tervben van egy óceán-közi csatorna, ami versenytársa lesz a Panama-csatornának. Oroszország és Kína fektet be Nicaraguában, versengve az amerikai tőkével.
Az Egyesült Államok Képviselőháza, és most a Szenátusa előtt elfogadott NICA Act, gazdasági szankciók útján indít háborút, amelynek célja Nicaragua életkörülményeinek aláásása a szankciók révén, valamint az USA hírszerzési beavatkozásának erősítése. A végső cél a demokratikusan megválasztott Ortega-kormány elmozdítása.
Mindeközben a USAID bejelentette, hogy 1.5 millió dollárt szán a “demokrácia támogatására Nicaraguában” NGO-on keresztül, hogy elmozdíthassák a kormányt és “megvalósíthassák az igazi szabadságot a féltekén.” Ez a szabadság az Amerikai Birodalom szabadsága.
Ortega alternatívái rosszabbak
Azok a baloldaliak akik követelik Ortega eltávolítását felelősséget kell vállalniuk ennek a következményeiért. Ez Líbia leckéje, ahol a rezsimváltás borzalmas körülményeket hozott a líbiai emberek számára.
Ortega bármilyen alternatívája nem lenne kevesebb, mint neoliberális elnyomás és önkényuralom. Az USA-hátterű Contra-háború végén, a nicaraguai emberek Ortega helyett az amerikai hátterű Violeta Chamorronak szavaztak bizalmat 1990-ben. A Chamorro-kormány pedig neoliberális berendezkedést és haldokló gazdaságot hozott.
Ortega a 2006-os visszatérése során 38%-os népszerűséget tudott maga mögött, ami 2011-re 63%-ra, 2016-ra pedig 72%-r nőtt. Az Amerikai Államok Szervezete az összes választást hitelesítette.
A disszidens sandinisták, akik az eredeti pártból kiválva megalapították az MRS-t (Sandinista Renovation Movement) nem progresszív alternatíva. Ők egy USA által támogatott NGO, aminek a képviselői látogatást tettek Washingtonban, hogy támogatásukat fejezzék ki Iliana Ros-Lehtinen és Marco Rubio szenátorok felé, a NICA Act fő lobbistái számára. Otthon valódi erőt nem képviselnek, a parlamenti választásokon mindössze 2%-ot szereztek.
Amikor az MRS elhagyta a Sandinista pártot, szinte mindenkit magukkal vittek akik jól-iskolázottak voltak, privilegizált társadalmi háttérrel rendelkeztek és beszéltek angolul. Ezek az egykori baloldali disszidensek, akik most Ortega elleni gyűlöletükben jobbra fordultak, kiterjedt kapcsolatokkal rendelkeznek Észak-Amerikában, ami magyarázatot adhat a nicaraguai zavargásokkal.
Forrás: MintPress News
Fordította: Sakari
