Hiába a stratégia és az akcióterv, Londonban még mindig kiemelkedően sok fiatal hal meg késes támadásban. Sokan a bevándorlókat vagy az utcai bandákat hibáztatják, de a háttérben inkább szociális problémák bújnak meg.

Amikor a tinédzser Ben legjobb barátját halálra szúrták, a 12 éves fiú is elkezdett magával kést hordani, mert úgy gondolta, attól nagyobb biztonságban lesz. Hamar kiderült, hogy ez rossz döntés volt: két évvel később egy verekedésnél Ben előhúzta a kését, hogy megvédje magát, de ekkor többször is hátba szúrták.

„Feküdtem a földön, a barátnőm fogta a kezemet, és azt gondoltam, meg fogok halni” – emlékezett vissza a fiú.

Ben ma egyike azoknak a fiataloknak, akik arcukat adták a brit belügyminisztérium kampányának, amely a késes támadásokat próbálja visszaszorítani Londonban. A #knifefree, azaz késmentesen névre keresztelt akció lényege, hogy rávegye a tinédzsereket: ne hordjanak magukkal szúróeszközt és ne forduljanak tragédiába a verekedések.

Csakhogy a kampány egyelőre nem működik.

A brit fővárosban már idén áprilisban megkongatták a vészharangot, amikor kiderült, hogy februárban és márciusban több gyilkosság történt itt, mint New Yorkban. A londoni rendőrség adatai szerint idén februárban 11 New York-i gyilkosságra 15 londoni jutott, márciusban pedig eggyel több ember halt meg erőszakos körülmények között a szigetországban, mint az Egyesült Államok keleti partján.

Nagy-Britanniában 2008 óta külön csoport is létezik, mely a szúróeszközök eladásának szigorításáért is kampányol. Fotó: Getty Images/Alex Cavendish/NurPhoto

Több erőszak, kevesebb rendőr

Ha lehet ilyet mondani, az év eleje óta eltelt időszakban csak rosszabbodott a helyzet. Egy, a témában rendezett konferencián a résztvevők már arról beszéltek, hogy nemcsak a támadások száma, hanem kegyetlensége is növekszik.

„Egyre többen használnak machetéket, és sok támadást csoportosan követnek el” – figyelmeztetett Martin Hewitt londoni rendőrparancsnok-helyettes.

„Néhány köztéri kamera felvétele egyenesen sokkoló, és egészen állatias, amikor azt látjuk, hogyan támad rá valakire egy egész csoport” – tette hozzá.

A konferencia időzítése nem volt véletlen, Sadiq Khan londoni polgármester vezetésével éppen egy éve készült el egy akcióterv, amelynek célja, hogy visszaszorítsa a késes támadásokat. Ez azonban sok okból nem lesz egyszerű.

A polgármester az egyik legfontosabb problémának azt nevezte, hogy húsz éve nem volt ilyen kevés rendőr a brit fővárosban. Jelenleg

ezer londoni lakosra 3,3 rendőr jut,

ilyen alacsony számokra 1998 óta nem volt példa. Ráadásul a testület finanszírozására is kevesebb pénzt fordítanak: 2012-ben adófizetőnként 423 font (154 ezer forint) jutott a rendőrségnek, ez az összeg mára 337 fontra (122 ezer forintra) csökkent.

Fotó: AFP/Europress

Nem fekete vagy fehér

A támadásokat azonban nem kivédeni, hanem megelőzni kell, a briteknél is az a legfontosabb kérdés, mi áll az ijesztő statisztikák hátterében. Magyarországon valószínűleg erre sokan rávágnák, hogy a bevándorlás, pedig a valóság mást mutat, és ez a kérdés sem fekete vagy fehér.

A Guardian díjnyertes sorozatában idén arra mutatott rá, hogy sokszor már a statisztikákkal is probléma van, amiről sokszor a sajtó is tehet. A Londont és New Yorkot összehasonlító statisztikákkal – amiket ebben a cikkben szándékosan emeltünk ki az elején – például az a probléma, hogy mindössze két hónapot vesz figyelembe. Ezzel szemben ha az egész évet vizsgálnánk, hamar rájönnénk, hogy

az amerikai metropoliszban tavaly 290 embert gyilkoltak meg, míg a brit fővárosban ugyanez a szám 116 volt.

Nagy-Britannia bűnözési statisztikái pedig sok más európai országgal összehasonlítva is jobbak, itt kevesebb bűneset történik, mint Franciaországban, Svédországban vagy például Dániában.

Elég az adatokat nézni akkor is, ha valaki a sztereotípiákat akarja megcáfolni. Tavaly 39 gyereket és tinédzsert szúrtak halálra Nagy-Britanniában, közülük 22-en voltak afroamerikai származásúak, 14-en fehérek és hárman ázsiaiak. És mindez nemcsak Londonban történt, hanem szerte az országban, ami szintén enyhíti a képet. Fontos hozzátenni, hogy ha a fővárosról van szó, annak a külsőbb kerületeiben történnek a támadások, és itt valóban sokkal több fekete fiatal hal meg, mint fehér, vagy ázsiai.

Londonban egyre kevesebb a rendőr. Fotó: AFP/ Europress/Chris J Ratcliffe

Ami biztos, hogy a támadások körülbelül fele az utcai bandákhoz köthető, de sok egyszerű iskolai vitákból születik. Szakértők éppen ezért figyelmeztettek rá, hogy a politikusok helytelenül cselekednek, amikor csak a rendőrség felelősségéről beszélnek. A valóságban a megelőzés egy összetett folyamat, hiszen az okok között az egészségügytől a családon át a szociális problémákig rengeteg minden szerepet játszik.

A londoni rendőrfőnök a Timesnak idén márciusban szintén a társadalmi problémák fontosságát hangsúlyozta, de a drogfogyasztást, sőt a közösségi médiát is felelőssé tette a bűnözés terjedéséért. Cressida Dick szerint gyakran egészen apró nézeteltérések is perceken belül tragédiába torkollhatnak, amikor például

rivális bandák tagjai a Youtube-on vagy az Instagramon kezdik el sértegetni egymást.

Az Index korábbi cikkében idézte a brit belügyi tárca összehasonlító elemzését, amelyben Mary Tuck kutató azt jósolta, hogy a New Yorkban elkövetett bűnesetek száma vissza fog esni, amikor a bevándorlók letelepednek, kilépnek az illegális munkaerőpiacról és a drogkereskedelemből. Jóslata bevált, éppen ezért sokan Londonban is azt tartanák jó stratégiának, ha a hatóságok minél előbb segítenének a felzárkóztatásban, hiszen a bűnözést főleg a rossz társadalmi körülmények segítik.

Általános vélemény, hogy a fiatalokért a közösségnek kell felelősséget vállalnia, csakhogy Londonban – mint ahogy a világ összes nagyvárosában – egyre kevesebb a közösségi tér, és ami van, ahhoz sincs elég anyagi forrás.

Fotó: AFP/Europress/Daniel Leal-Olivas

„Péntek este Wolverhamptonban autóztunk, hogy nyitva tartó ifjúsági klubot keressünk. Az egyik bezárt, a másikat teljesen megrongálták, pedig nem olyan régen hármat-négyet is találtunk volna” – írta meg tapasztalatait a Guardian tudósítója.

Ezt több Angliában élő magyar is megerősítette a Zoom.hu-nak. Ők is észrevették, hogy az elmúlt egy-két évben több hasonló incidenssel találkoznak a hírekben, amikor pedig azt kérdeztük, mi állhat ennek a hátterében, egyértelműen a rosszabb szociális körülményeket említették.

„Régen, ha a fiatalok értelmesen akarták eltölteni az idejüket, több lehetőségük volt, még a szegény kerületekben is. Klubok, helyi színházak működtek sok helyen, ahol valódi közösségi élet folyt. Ezek a helyek állami támogatásokból működtek, de már nehezebben tudnak fennmaradni, mert az állam csökkentette a szociális kiadásokat. Így nem marad más, mint az iskola utáni bandázás, ami tinédzserkorban gyakran vezethet problémákhoz” – mesélte a brit fővárosban élő Anna.

De nemcsak Anna gondolja azt, hogy a szociális helyzet nagyban hozzájárul ahhoz, kit veszélyeztet jobban az utcai erőszak. A Vice riportja felidézte a 15 éves Jermaine Goupall esetét, akit azért öltek meg, mert a CR7-es irányítószámú körzetben élt. A fiatal sétált az utcán, amikor a szomszéd – és más irányítószámmal jelzett – körzetből rátámadt egy banda és agyonszúrták.

„Londonban túl sok fiatal, társadalmilag kirekesztett fekete férfi él szegénységben, akik egyedül a bandákban és az erőszakban látják a kitörési lehetőséget” – mondta dr. Ebony Reid, a Brunel Egyetem munkatársa, aki részletes kutatást készített a témában.

Ő úgy látja, hogy ha valaki egyszer csapdába került – ez nemcsak a fizikai lakóhelyüket, hanem a mentális állapotukat is jelenti –, akkor onnan nagyon nehéz kitörni. Éppen ezért elengedhetetlen, hogy a veszélyeztetett csoportokkal már gyerekkorban elkezdjenek foglalkozni, és később se engedjék el a kezüket. Ehhez viszont nem elég a rendőrség, hanem az egész szociális ágazatnak tennie kell azért, hogy a későbbi generációk már békésebb körülmények között élhessenek.

Borítókép: AFP/Europress/Chris J Ratcliffe