A populista szövetség keményen bírálja Brüsszelt, kitoloncolna félmillió menedékkérőt és szövetségesnek tartja Putyint. Ami viszont ennél is fontosabb: valóságos pénzszórásba kezd az unió egyik legeladósodottabb államában.

Ha Jean-Claude Junckernek eddig nem voltak rémálmai, nem kizárt, hogy az új olasz kormány megalakulása után majd lesznek. Azt még az Európai Bizottság vezetője sem látta előre, hogy egy uniós tagállamban valaha is olyan populista kormánykoalíció alakul, amelynek mindkét tagja élesen bírálja Brüsszel politikáját. Márpedig sem az Öt Csillag Mozgalom (M5S), sem pedig a jobboldali Liga nem arról híres, hogy egyetért az unió jelenlegi vezetésével, a menekültellenességről és a populista szólamokról nem is beszélve.

Az olasz kormány megalakulását persze úgy is fel lehetne fogni, hogy legalább végre sikerült valamilyen megállapodást tető alá hozni. A választások márciusban voltak, az elmúlt két hónapban pedig többször úgy tűnt, hogy összeomlanak a koalíciós tárgyalások és új választásokat kell kiírni. Ez még a múlt héten is valós forgatókönyv volt, mert hiába készült el végre a közös kormányszerződés, Sergio Mattarella olasz államfő nem volt hajlandó elfogadni azt.

Sergio Mattarella köztársasági elnök a kisebbik rosszat már elfogadta és megbizatást adott Giuseppe Conte kormányának. Fotó: MTI/EPA/Quirinale-palota sajtóirodája/Giandotti

A köztársasági elnök nem szórakozásból döntött így, Paolo Savona pénzügyminiszteri jelölése verte ki nála a biztosítékot. Savona ugyanis nemcsak euroszkeptikus nézeteket vall, hanem az euró bevezetésével sem ért egyet, így kinevezésére negatívan reagáltak volna a piacok, ami a sérülékeny olasz gazdaság számára akár katasztrofális is lehetett volna.

Végül Luigi Di Maio, az Öt Csillag Vezetője javasolta, hogy Savona kapjon másik pozíciót, amibe a Liga is belement. Ez sem volt teljesen ok nélküli: a Liga támogatottsága a kormányalakítás heteiben a választásokon szerzett 17,4 százalékról már 27 százalékra ugrott. Az M5S népszerűsége ezzel szemben a három hónappal ezelőtti 32 százalékról 29-re csökkent. Ezt használta ki a Liga vezetője, Matteo Salvini: beleegyezett Savona áthelyezésébe, de

új pozíciókat szerzett a kormányban, amelyben már nem kisebbik pártként vesz részt.

Savona cserébe – ironikus módon – éppen az EU-ügyekkel foglalkozó tárca nélküli miniszterséget kapja meg, ahol az államfő szerint „kevesebb kárt fog okozni”. Az olasz újságok más hasonlatot használnak, szerintük

Savona jelölése olyan, mintha Drakulát nevezték volna ki a véradók országos egyesületének élére.

Az új kormány élére a politikában teljesen tapasztalatlan firenzei jogászprofesszor, Giuseppe Conte kerül, amire szintén sokan felvonták a szemöldöküket. Más kérdés, hogy a kabinet tényleges irányítását valószínűleg a helyetteseinek kinevezett pártelnökök végzik majd. Luigi Di Maio ezen kívül a gazdasági fejlesztési, jóléti és munkaügyi tárcát veszi kézbe, Matteo Salvini a belügyminisztériumot kapja meg.

Kezdődhet a költekezés

A kormány tehát felállt, a kérdés már csak az, hogy meddig fog működni és milyen irányba viszi az Európai Unió negyedik legnagyobb gazdaságát.

Luigi Di Maio, az Öt Csillag Mozgalom elnöke az év elején még nem gondolta volna, hogy miniszter lesz. Fotó: MTI/EPA/Ciro Fusco

A La Stampa sem véletlenül nevezte a „populizmus laboratóriumának” az M5S-Liga koalíciót: bár a kampány óta sokat puhultak az ígéreteik, néhány kérdésben továbbra is radikális álláspontot képviselnek és szembemennek a realitásokkal – már ahol vannak konkrét elképzeléseik azon kívül, hogy „jobbá teszik Olaszországot”.

Az Európai Uniót és azon belül is a közös valutát a koalíció egyik tagja sem feltétlenül támogatja, de ma már nem beszélnek népszavazásról, mint korábban. Ehelyett inkább az EU belső reformját támogatják, amivel később még sok fejfájást okozhatnak Brüsszelnek.

Matteo Salvini, a Liga vezetője valószínűleg a tényleges hatalmat gyakorolja majd. Fotó: Michele Spatari/NurPhoto via Getty Images

A pénzügyi szakértőket nem nyugtatta meg, hogy a rossz gazdasági teljesítmény ellenére az olaszok hatalmas pénzszórást terveznek. Olaszországot különösen érzékenyen érintette a 2008-as gazdasági válság, amely hat százalékkal csökkentette a gazdaság teljesítményét és hárommillió embert taszított szegénységbe. Az tehát természetesnek tűnik, hogy ezen változtatni akar az új kormány, csakhogy ezt nem megszorításokkal tervezi, sokkal inkább pénzköltéssel. Eközben viszont Görögország után jelenleg Olaszországban a legmagasabb az államadósság az EU-ban.

A tervek szerint bevezetik az alapjövedelmet, a legszegényebbek havi 780 eurót fognak kapni, feltéve, ha aktívan keresnek állást. A családok ezen kívül 3000 eurós adóvisszatérítést is kaphatnak a jövedelmük alapján, a forgalmi és a jövedéki adókat csökkentik, a nyugdíjakat pedig emelik. A nyugdíjrendszeren alapból változtatnak, 41 éves munkaviszonnyal például már 59 évesen abba lehet hagyni a munkát.

Ez viszont több milliárd euróba fog kerülni.

Nem kevésbé radikális az új kormány menekültpolitikája sem, egyik első lépésként félmillió regisztrálatlan menedékkérőt akarnak kitoloncolni az ország területéről. Ehhez ideiglenes befogadó állomásokat hoznának létre, ahol az eljárás végéig tartanák őket. A populista koalíció támogatná a már elfogadott, de azóta szinte működésképtelen uniós kvótarendszert is. Ez nem meglepő, hiszen az uniós tagállamok közül Olaszországot érintette leginkább a Földközi-tengerről érkező menekülthullám, és joggal érzik úgy, hogy a tagállamok cserbenhagyták őket.

Líbiából idén már 80 ezren érkeztek az olasz partokhoz. Fotó: MTI

És van még valami, ami igencsak aggasztja az Európai Uniót, ez pedig az Oroszországgal való kapcsolat. A most kormányra került pártok ugyanis nemcsak a Moszkva elleni uniós szankciókat akarják eltörölni, katonai fenyegetésnek sem tartják az oroszokat, inkább lehetséges partnerként és szövetségesként számítanak rájuk, az Európai Uniós tagállamok legnagyobb rémületére. Kivéve persze Orbán Viktort.