Drámázik, taktikázik és mindent elkövet, hogy a jófiú imidzset elkerülje. Az amerikai csúcstalálkozó mégis elemi érdeke – állítja a szakértő.

Dramatizál és taktikázik Észak-Korea, amikor azzal fenyegetőzik, hogy lemondja az Egyesült Államokkal tervezett csúcstalálkozót– mondta a Zoom.hu-nak Csoma Mózes Korea-kutató.

A Nemzeti Közszolgálati Egyetem tudományos főmunkatársa emlékeztetett rá: ahhoz képest, hogy tavaly Washington és Phenjan többször is élesen kirohant egymás ellen, sőt sokan már háborús rémképekkel riogattak, az elmúlt hónapokban hihetetlenül felgyorsultak az események.

Nem kés a vajban

Tény: Kim Dzsongun már újévi beszédében is szokatlanul békülékeny hangot ütött meg, majd részt vett a dél-koreai téli olimpiai játékokon is.

Bizonsági személyzet kíséri vissza az észak-koreai oldalra a Kim Dzsong Un észak-koreai vezetőt szállító autót a panmindzsoni demilitarizált övezet déli oldalán levő Béke Házából (MTI/AP/Korea-közi csúcs sajtószolgálata/pool)

A következő történelmi lépésre április végén került sor, amikor Észak-Korea és Dél-Korea vezetői a két országot elválasztó demarkációs övezetben találkoztak. Kim Dzsongun át is lépte a vonalat, ezzel 1953 óta, azaz koreai háború befejezése óta ő az első észak-koreai vezető, aki Dél-Korea területére lépett. Ezt követte Mike Pompeo amerikai külügyminiszter (első látogatásán még a CIA vezetője) phenjani látogatása, ahonnan három amerikai túszt is hazahozott. Nem maradt más hátra, mint Donald Trump amerikai elnök és az észak-koreai vezető személyes találkozója, amelyet a tervek szerint június 12-én, Szingapúrban tartanak meg – már ha Phenjan addig nem mondja le az egészet.

A kezdeti optimizmus ellenére ugyanis Észak-Korea kedden bejelentette: nem vesz részt a tárgyalásokon, ha az Egyesült Államok továbbra is azt követeli, hogy teljesen mondjon le nukleáris fegyvereiről. Állítólag a most zajló amerikai–dél-koreai-hadgyakorlat akasztotta ki őket, Phenjan ugyanis azt gondolja, hogy

ez az Észak-Korea elleni invázió főpróbája.

Bár a fenyegetések komolynak tűnnek, ha Phenjanról van szó, azért nem eszik ilyen forrón a kását.

Szadedzsui

Csoma Mózes szerint nem szabad elfelejteni: Észak-Korea már harminc éve vágyik arra, hogy az Egyesült Államok regnáló elnökével találkozzon, ami szimbolikus jelentőséggel bírna. Ezért is valószínű, hogy a kétoldalú tárgyalások lemondásának belengetése csak egyfajta taktikázás, amivel lassítani akarják a hirtelen felgyorsult eseményeket.

„Rendkívül fontos számukra, hogy bebizonyítsák: nem Washington diktál, és attól még, hogy enyhülés mutatkozik, ők továbbra is nehezen kezelhetőek maradtak” – tette hozzá.

Kim Dzsong Un és Mun Dzse In dél-koreai elnök: gyors enyhülés (MTI/AP/Korea-közi csúcs sajtószolgálata/pool)

A kutató szerint az észak-koreai rendszer megértéséhez fontos megérteni a „szadedzsui” kifejezés jelentését, amely tükörfordításban hajbókolást, kiegészítve pedig nagyhatalmak előtti hajbókolást jelent. A phenjani vezetés egyik alaptétele, hogy erre nem hajlandóak – így volt ez már a Szovjetunióval és Kínával szemben is. Ezt akarják most demonstrálni az Egyesült Államoknak, és ezért döntöttek úgy, hogy a kezdeti gyors enyhülés után most

behúzták a kéziféket.

Phenjan igenis érdekelt a találkozó megszervezésében, sőt abban is, hogy még az idén aláírják a két Korea közötti békeszerződést.

„Idén mindkét ország 70 éves, és a koreaiak egyébként is szeretik a kerek évfordulókat” – mondta Csoma Mózes, aki szerint a szerződés aláírása azért is lenne hatalmas eredmény Kim Dzsongunnak, mert sem az édesapja, sem pedig a nagyapja nem voltak képesek azt elérni.

Fotó: Jean Chung/Bloomberg via Getty Images

„Észak-Koreában semmi nem történik véletlenül, mindent száz százalékig megterveznek és túlbiztosítanak, ami a szingapúri csúcstalálkozóra is igaz. Phenjan valószínűleg csak az utolsó pillanatban dramatizálni akarja egy kicsit a helyzetet, ezzel is el akarja kerülni, hogy hirtelen jófiúvá változzon a világ szemében. A közvélemény már így is biztosra veszi, hogy megoldáshoz közeledik az észak-koreai konfliktus, Kim Dzsongun viszont meg akarja mutatni, hogy azért még mindig az övéké a világ első számú megoldatlan politikai konfrontációja” – tette hozzá Csoma Mózes.