2018.06.19.

Február 22-én az egyesült államokbeli Nyugat-Virginiában teljesen leállt a közoktatás, több mint 20 ezren, tanárok és az iskolai személyzet kezdett vadsztrájkba. Kilenc munkanapon keresztül, egészen március 6-ig az 1,8 millió lakosú állam összes közoktatási intézményének kapui zárva maradtak, a sztrájkoló tanárok elfoglalták az állami törvényhozás épületét, és csak akkor szüntették be a tiltakozást, amikor a republikánus ellenőrzés alatt álló képviselőház, szenátus és kormányzói hivatal közösen tett 5 százalékos béremelési ígéretet.

A nyugat-virginiai tanárok fizetése az egyik legalacsonyabb az USA-ban, az ötven államból csak négyben kevesebb a pedagógusok átlagfizetése. Nem a béremelés volt a sztrájkolók egyetlen követelése, az állam egészségbiztosítási rendszerének finanszírozási problémáira is megoldást kértek – és ezzel nem csupán saját, de az állam minden 7-ik lakójának harcát is a vállukra vették.

Az elmúlt években sorozatos megszorítások sújtották az egészségbiztosítási rendszert, egyre nagyobb anyagi terhek kerültek át az amúgy sem jól kereső emberek vállára, és erre a problémára gyors megoldás nem létezik. Mindenesetre a döntéshozók ígéretet tettek, hogy március közepén a tanárok bevonásával feláll egy válságtanács, amelynek majd a megoldást kell kidolgoznia.

A nyugat-virginiai iskolai dolgozók sztrájkja több fontos tanulságot is hordoz, melyek nem csupán az Egyesült Államokban, de itthon is hasznosak lehetnek.

Nincsen illegális sztrájk, csak sikertelen sztrájk

Az elmúlt évtizedekben a világ legkülönfélébb országaiban vált egyre nehezebbé sztrájkolni. A szakszervezetek hatalomhoz való édesgetésétől kezdve egészen a tiltó jellegű törvényekig, a politikai és gazdasági elitek rengeteg eszközt bevetettek a dolgozók önszerveződésének és kollektív érdekérvényesítésének megakadályozására.

A nyugat-virginiai tanárok sztrájkja sem volt törvényszerű, ugyanis az államban tilos a közalkalmazottaknak beszüntetniük a munkát. De a tanárok mégis belevágtak.

És nem ez volt az egyetlen újdonság a dologban. A dolgozók teljes szektorra kiterjedő összehangolt mozgósítása még a szakszervezeteket is meglepetésként érte. Az egész sztrájkot nem ők szervezték, sőt, nem is ők ellenőrizték. Február 27-én úgy tűnt, a republikánus politikai vezetés hajlandó tenni kevéske engedményt, mire a szakszervezetek felszólították a tanárokat a sztrájk beszüntetésére. Ám a tanárok nem engedelmeskedtek.

A megmozdulás magjait tavaly novemberben és decemberben vetette el az állam vezetése, amikor bejelentette, újabb megszorításokkal terheli az egészségbiztosítás évente csökkenő költségvetését. Ekkor kezdett el szerveződni egy maroknyi közalkalmazott, akiknek törekvései pozitív visszhangra leltek kollégáik között. Február közepére a párszáz emberrel induló titkos Facebook-csoport tagsága 24 ezerre növekedett, és február első napjaiban már az állam legszegényebb megyéiben található több iskola dolgozói be-beszüntették a munkát egy-egy napra.

Február 17-re a két legnagyobb oktatási szakszervezet tüntetés hirdetett, de mire ez a nap eljött, már 10 megyében sor került rövid sztrájkokra. Ezt látva, a szakszervezeti vezetők február 22-ére teljes Nyugat-Virginiára kiterjedő munkabeszüntetést hirdettek.

A megmozdulás jól bizonyította, hogy illegális sztrájk a gyakorlatban nem létezik: ha a dolgozók elsöprő többsége részt vesz a küzdelemben, a politikai vezetésnek igenis meg kell hátrálnia. A munkabeszüntetés elleni törvénykezés csak akkor hatásos, ha a dolgozók megosztottak.

A „fehér munkásosztály” visszavág

Közvetlenül Donald Trump 2016-os megválasztása után rengeteg szó esett a „fehér munkásosztályról”, leginkább annak állítólagos rasszizmusáról, szexizmusáról és bigottságáról. A fosszilis energiahordozók (főként szén és földgáz) kitermelésére szakosodott Nyugat-Virginia az egyik ilyen echte fehér munkásosztálybeli állam:

2016 novemberében a választók 68,5 százaléka voksolt Trumpra, miközben demokrata ellenfele, Hillary Clinton csupán 26,4 százalékot kapott.

Clinton veresége itt csak betetőzése volt a hagyományosan a munkásosztály érdekeit (is) képviselő Demokrata Párt helyi összeomlásának. A vereséget az tette igazán megsemmisítővé, hogy a nyugat-virginiai törvényhozás mindkét házában nyolcvan évig (1932-2014) a demokraták rendelkeztek többséggel.

Baloldali elemzők már Trump győzelme után jelezték, hogy itt nem annyira a „fehérek” elemi rasszizmusáról és szexizmusáról van szó, mint inkább egy lázadásról a két nagypárt hagyományos elitjének gazdaság- és társadalompolitikai konszenzusa ellen, amely a nagyvállalatokat részesíti előnyben a hétköznapi dolgozókkal szemben. Az alacsony nagyvállalati adók és jóléti szolgáltatórendszerek (egészségügy, oktatás, szociális védőháló) leépítésének kombinációjával  fordult szembe a munkásosztály egy része, amikor Donald Trumpra szavazott. Ezt az elgondolást támasztja alá (és a rasszizmus-szexizmus érvet cáfolja) az a tény is, hogy Nyugat-Virginiában, a demokrata előválasztáson Bernie Sanders majd’ 40 ezer szavazattal többet kapott, mint az elitek kiválasztottja, Hillary Clinton.

A nyugat-virginiai „fülkeforradalomról” azonban hamar kiderült, hogy tévedésen alapult. Donald Trump – mint a hozzá hasonló (szélső)jobboldali demagógok világszerte – csak kihasználta az elveit feladó baloldal hiteltelenségét, de hatalomba kerülve csak még erősebbre kapcsolta a szegény- és dolgozóellenes, nagyvállalatoknak és gazdagoknak kedvező politikát. Ezt bizonyítja mind Trump adóreformja, mind az Obama-éra egészségbiztosítási reformja elleni véget nem érő harca is.

Márpedig ha nem működik a szavazati jog révén a politikai önrendelkezés, ha a választott képviselők nem hajlandók meghallgatni az állampolgárok szavát és követni akaratukat, akkor az embereknek más eszközökhöz kell folyamodniuk.

A nyugat-virginiai tanárok épp ezt tették. A sztrájk lehetőséget biztosított számukra, hogy legalább részmegoldásokat vívjanak ki olyan problémákra, amelyeket évtizedek óta hangoztatnak, és a politikai képviselőik évtizedek óta nem hallanak meg. Jött egy alak, aki azt ígérte, ő majd meghallgatja őket, sőt még be is mutat rendesen a hiteltelenné vált elitnek, de egy év bőven elég volt ahhoz, hogy minél többen belássák: kamu az egész.

A kedden véget ért, majdnem két hétig tartó tanársztrájk ennek a rádöbbenésnek az egyik erős jele. És nem ez lesz az egyetlen. A tanárok és közalkalmazottak elkezdtek más államokban is szervezkedni, eddig Oklahomában, Kentuckyban és Arizonában jelentették be, hogy követni fogják a nyugat-virginiaiak példáját.

A második tanulság tehát az, hogy az egyre agresszívabb és tekintélyelvűbb (szélső)jobboldallal szemben, és a hagyományos baloldali és szociálliberális pártok elsorvadása mellett csakis az alulról szerveződő dolgozói megmozdulások tudnak bármilyen eredményt elérni. A szervezett, széleskörű munkabeszüntetés az egyetlen dolog, ami képes ellentartani a világ Trumpjainak és Orbán Viktorainak.

A változás nem jön egyik napról a másikra

Az 5 százalékos béremeléssel a tanárok elérték az egyik céljukat. De a győzelem keserédes: a helyi republikánus vezetők már bejelentették, a forrásokat csak más fontos alrendszerek, például az egyetemi tandíjkompenzációk és idegenforgalmi támogatások költségvetésének megvágásával tudják előteremteni.

Emögött nyilván ott van a rövidtávú politikai taktikázás, melyek célja, hogy a társadalom más szegmenseit szembe fordítsák a tanárokkal, de a gyökerek mélyebbre nyúlnak. A jobboldal ugyanis továbbra sem hajlandó engedni abból a milliószor megcáfolt tévképzetéből, hogy az alacsony vállalati adók jót tesznek az egész társadalomnak.

Nyugat-Virginában, mely jelentősen megszenvedte mind a technológiai átalakulásokat, mind pedig a globális piaci liberalizációt, az USA átlagánál 13 százalékkal alacsonyabbak egy vállalkozás működtetésének költségei, alacsonyak a vállalati terhek, ám az átlagember életszínvonalán mindez egyáltalán nem látszik meg. Az elmúlt harminc évben az itt élők jövedelme csak harmadannyival növekedett, mint az országos átlag, a legszegényebb egy százalék jövedelme pedig nemhogy nem nőtt, de egyenesen csökkent.

A jövedelmi nehézségekkel pedig egy rakás más probléma is együtt jár: a kábítószer-fogyasztás miatti elhalálozások számában élen járó öt amerikai megyéből négy Nyugat-Virginiában található. Az állam minden más egészségügyi mutatóban az utolsó vagy az utolsóelőtti helyen áll.

Tehát a kedvező üzleti környezettől még nem lett automatikusan jobb az itt élők élete, bármeddig is szajkózták ezt a republikánusok és a demokrata fősodor politikusai. Ennek a tévhitnek/ferdítésnek a politikából való kiirtása és az újraelosztó politika legitimitásának a visszaszerzése egyetlen sztrájk alatt nem fog megtörténni. Azzal pedig egyetlen dolgozó sem lesz beljebb, ha egyik létfontosságú alrendszerből lecsippentenek, hogy a másikhoz rakjanak.

Radikális politikai szemléletváltásra van tehát szükség, amely csak hosszabb távon is fenntartható mozgósítás, önszerveződés által valósítható meg. Ennek a mozgósításnak kell kitermelnie új politikai vezetőket, egy egész új politikai generációt. A mostani sztrájk már elindított lépéseket ebbe az irányba, megmutatta például, hogy a mérsékeltebb szakszervezetek megkerülésével is lehet kiterjedt dolgozói mozgalmat szervezni, és előtérbe helyezett néhány új politikust is.

A leghangosabban talán az állami szenátus demokrata tagja, Richard Ojeda állt ki a sztrájkolók mellett. Ojeda, aki egyébként a szövetségi kongresszusba készül, jó ideje radikális baloldali politikusnak számít, és nemcsak a tanárok melletti kiállásával jeleníti meg a nyugat-virginiaiak politikai karakterét is, de azzal is, hogy 2016-ban maga is Trumpra szavazott, bár azóta bevallottan megbánta ezt a döntését.

Az Egyesült Államok és Európa is komoly politikai képviseleti válságban szenved: a hagyományos elitek sok helyen teljesen elszakadtak saját választóiktól. Ebbe a képviseleti vákuumba nyomulnak be a különböző demagóg, tekintélyelvű jobboldaliak. Ahol már volt idő felszusszanni az ilyen újszerű jobboldali erők győzelme után (Trump USA-ja, Brexit Nagy-Britanniája, a Fidesz Magyarországa), ott világossá vált, hogy

a változatos gyűlöleten alapuló politika a dolgozó- és szegényellenes intézkedések álarca csupán.

Amiatt nem vonhatók felelősségre az állampolgárok, hogy adott kontextusban bedőltek ezeknek a politikai vállalkozóknak. A kérdés az, hogy ugyanezek az állampolgárok képesek lesznek-e a nyugat-virginiai tanárok mintájára szembe is szállni velük.

(Címlapkép: Twitter / Jacobin)

Submit to FacebookSubmit to Google PlusSubmit to Twitter

PAP SZILÁRD ISTVÁN 2018-03-11  Mérce

transform eu 2018

captcha 

 Adatkezelési leírás                    Impresszum                  (c)2016 Copyright BALMIX    

                                                         

      Admin






A rendszer használata közben bizonyos esetekben Önnel kapcsolatos adatokat kezelünk és adatokat (cookie -kat) tárolunk az Ön gépén.   Erről itt olvashat részletesebben.   A vonatkozó rendelkezések értemében   (lásd itt)   mindehez az Ön hozzájárulása szükséges.    Hozzájárulok