Irakiak lépnek egy Benjamin Netanjahu izraeli miniszterelnököt ábrázoló transzparensre, miközben részt vesznek az Al-Kudsz (Jeruzsálem) napi tüntetésen Basrában, 2026. március 13-án késő este.
Ez élete legnagyobb kudarca, sokkal súlyosabb, mint október 7-e. Benjamin Netanjahu korábbi kudarcának sok apja volt; de ezért a kudarcért ő, és csakis ő viseli a felelősséget. Ha Netanjahu életének célja az volt – és az volt –, hogy harcoljon Irán ellen, egyetlen ember megszállottsága, akkor ez a háború élete fiaskója. Izrael sebzettebben kerül ki ebből a háborúból, mint amilyennek látszik, gyengébben és kiközösítettebben, mint ahogy belejött. Irán megtépázottan, de megerősödve és hétszeresen megjutalmazva kerül ki.
Pontosan így néz ki egy kudarcba fulladt életfeladat. Netanjahu, aki bevonta Izraelt ebbe a háborúba, a miniszterelnök, akit kedden arra kényszerítettek, hogy megkérdezés nélkül vessen véget a háborúnak, az az ember, aki azt hitte, hogy ez a háború megmentőként írja be magát a történelemkönyvekbe, teljes mértékben és kizárólagosan felelős a kudarcért.
Szörnyű kudarc volt, amelynek árát még mindig nem fizették meg teljes mértékben. Azzal a megalomán elképzeléssel kezdődött, hogy Izrael képes megdönteni a rezsimeket, folytatódott azzal a tévhittel, hogy a háború minden problémára megoldást jelent – mindig mint az elsőként elfogadott, az egyetlen megpróbált megoldást –, és azzal végződött, hogy a háború egyetlen célkitűzését sem sikerült elérni, egyetlent sem. És még nem is beszéltünk az árairól. Másfél hónap terror Izrael 10 milliós lakossága számára, pusztítás és anyagi nehézségek, egy újabb tanév és az épelméjűség nyomai elvesztése, Izrael nemzetközi elszigeteltségének fokozódása.
Gyászolók vettek részt Lena Osztrovszkij Gersovitz, Vlagyimir Gersovitz és fiuk, Dimitrij Gersovitz temetésén, akiknek holttestét egy lakóépület roncsai közül emelték ki, miután azt iráni rakéta találta el az USA és Irán közötti konfliktus közepette, Haifában, Izraelben, 2026. április 7-én.
Október 7-én lehetetlen volt minden felelősséget Netanjahu vállára hárítani. Mellette és neki alárendelve ott volt a kudarcot vallott hadsereg és a nem létező hírszerző ügynökségek, a diplomáciai folyamatok meghiúsítására irányuló politika – amelyet a többség, beleértve az ellenzéket is, támogatott –, valamint egy brutális ostrom, amelyet nem Netanjahu vezetett be. Hasonlóképpen, Netanjahu nem vállal kizárólagos felelősséget az október 7-ét követő őrült bosszúháborúért, amelyet Izrael vívott.
A népirtásnak is sok atyja van. Netanjahu volt az első, de nem az egyetlen. A történelem, és talán a világ is, mindannyiukkal elszámol majd: a katonai parancsnokokkal, a légierő pilótáival, a katonákkal, a Sin Bét biztonsági szolgálat ügynökeivel, Gáza pusztítóival, a gyermekek gyilkosaival, az orvosok és újságírók lemészárlóival, az együttműködő izraeli médiumokkal és a gázai bűncselekmények minden más bűnrészesével, amelyeket nem lehet és soha nem is fognak megbocsátani.
Kapcsolódó cikkek
- Izraeli ellenzék nem bírálhatja Netanjahut, miközben hízeleg iráni háborújának – Gideon Levy
- Ölj vagy halj: Hogyan vívott háborút Netanjahu Izraelben évtizedek óta a diplomácia ellen? (Dahlia Scheindlin)
- Az október 7-e utáni iráni és libanoni háborúk Netanjahu vietnami háborújává válnak Joshua Leifer szerint
Netanjahu belekezdett ebbe a háborúba, úgy tüntetve fel a dolgokat, mintha az egész világ mögötte állna. A New York Times szerdán arról írt, hogyan bűvölte el Donald Trump amerikai elnököt, szokásához híven becsapva őt, és olyan hamis ígéreteket osztogatva, amelyeket Marco Rubio amerikai külügyminiszter „baromságnak” nevezett.
Netanjahu, egy különösen gátlástalan ügynök, ismét megnyerte a Trump-adminisztrációt ezzel a baromsággal. De ezúttal veszített. A kormányzat talán hamarosan felelősségre vonja majd.
Donald Trump elnök kezet fog Benjamin Netanjahu izraeli miniszterelnökkel a Mar-a-Lago-ban tartott sajtótájékoztató végén, 2025. december 29-én, Palm Beachen, Floridában.
Másrészt Izrael ellenzékének nincs joga kritizálni őt. Bárki, aki a háború kezdetén éltette, mindazok a Jáir Lapidák és Jáir Golánok, akik egyetlen negatív szót sem mertek szólni a háborúhoz való csatlakozásról, akik kiálltak annak igazolása mellett, elvesztették a jogukat a kritizálásra. Támogattátok? Maradjatok csendben most. Mindazok, akik tisztelegtek a háború előtt – némelyek gyávaságból, mások rövidlátásból, a legtöbben mindkettőből –, akik bombázást és pusztítást javasoltak, miközben groteszk „hasbara háborús szobákat” hoztak létre, most nem támadhatják Netanjahut a háború miatt.
Szerencsések vagyunk, hogy van egy világurunk. Trump nélkül Netanjahu Iránban is egy pusztítóbb kudarc felé tartott volna. Ahogy Gázában is megpróbálta, amíg Trump meg nem állította, ahogy most Libanonban is alig várja, hogy megtegye, egy újabb fiaskó felé haladva.
De ahogy a háború lecseng, egy dologra számíthatunk: Izrael semmit sem tanult. A Bibi-isták továbbra is támogatni fogják bálványaikat, a Bibi-t kivéve bárkik továbbra is támadni fogják a Sátánjukat (miközben imádják a terveit végrehajtó hadsereget), és Izrael ugyanazzal a vaksággal és lelkesedéssel fog rohanni a következő háborúba, mint amilyennel ebbe belevágott.
Szombaton lementem a nyilvános óvóhelyre, amely majdnem hat hétig olyan szépen elszállásolt minket, hogy lekapcsoljam a villanyt. Amikor ezt tettem, tudtam, hogy nem maradnak égve.
Forrás: https://www.haaretz.com/opinion/2026-04-08/ty-article-opinion/.premium/netanyahu-ordered-the-war-but-the-opposition-sold-it-israel-will-pay-the-price/0000019d-6e56-da4e-a5df-6e5e8a2b0000?utm_source=mailchimp&utm_medium=email&utm_content=author-alert&utm_campaign=Gideon+Levy&utm_term=20260409-00:07 2026. április 8.
Fordította: Naetar-Bakcsi Ildikó
