Nyomtatás

Egy férfi pihen egy fatűz fölött lógó fazék előtt Havanna utcáján, Kubában, 2026. február 23-án. Fotó: Yamil Lage

Az Egyesült Államok több mint hat évtizede fojtogatja a kubai népet anakronisztikus és embertelen gazdasági szankciókkal. Ezek az intézkedések a sziget lakosságának legkiszolgáltatottabb rétegeit érintik, különösen a betegeket, a gyermekeket, az időseket és a terhes nőket, és drámai hatással vannak a kubai társadalom minden rétegére. Az intétkedések visszamenőlegesek és területen kívüli jellegűek, sértik a nemzetközi jog legalapvetőbb elveit. 1992 óta az Egyesült Nemzetek Szervezetének Közgyűlése minden évben egyhangúlag elítéli őket.

Az 1960-ban bevezetett szankciókat Fidel Castro kormányának megdöntése céljából az egymást követő amerikai kormányzatok, különösen Donald Trump elnöksége alatt, folyamatosan megerősítették. Első ciklusa alatt Trump 243 új egyoldalú kényszerítő intézkedést vezetett be – ezek közül 50-et a Covid-19 világjárvány közepette – a kubai néppel szemben, a sziget fő bevételi forrásait, nevezetesen az orvosi együttműködést, a diaszpórából érkező hazautalásokat és a turizmust célozva meg. Így 2017 és 2020 között a Fehér Ház átlagosan hetente egy új szankciót vezetett be négy egymást követő évben.

2025-ben a szankciók 7,5 milliárd dollárba fognak kerülni Kubának, ami átlagosan napi 20 millió dollár, percenként pedig 15 000 dollár. Ez az összeg Kuba 10 millió lakosának hat évre szóló áramfogyasztásával egyenértékű. Ugyanezzel az összeggel Kuba hat éven keresztül biztosíthatná az alapvető szükségleti cikkek ellátását a teljes lakosság számára. 1960-as bevezetése óta a szankciók összesen 170 milliárd dollárba kerültek Kubának, és a kubai lakosság több mint 80%-a ebben az ostromállapotban született.

2026. január 29-én a Trump-adminisztráció elnöki rendeletet adott ki, amelyben Kubát „az Egyesült Államok nemzetbiztonságára leselkedő rendkívüli és szokatlan fenyegetésnek” nyilvánította, és vámokat vetett ki minden olyan országra, amely olajat szállít Kubába. Ennek eredményeként a sziget – amelyet már súlyosan sújtott a gazdasági blokád és az ismételt természeti katasztrófák – rendkívül nehéz helyzetbe került, megfosztva a gazdasága és az alapvető szolgáltatásai számára létfontosságú üzemanyagtól. Kubában az ivóvíz-ellátó hálózat, a kórházakat és az iskolákat működtető elektromos rendszer nagymértékben függ az olajellátástól.

Kuba nem válságban van: az Egyesült Államok által évtizedek óta elkövetett gazdasági bűncselekmény áldozata. A nemzetközi közösségnek el kell utasítania ezt az illegális gazdasági és energetikai fojtogatást, amely fojtogatja a szigetet, és sürgős segítséget kell nyújtania a kubai lakosságnak, amely rendkívül súlyos humanitárius helyzettel néz szembe.

Iratkozzon fel a Savage Minds csatornára

Oknyomozó riportok és társadalmi kommentárok a közkultúráról, a művészetekről, a tudományról és a politikáról.

Forrás: https://substack.com/home/post/p-189057997 2026. február 24.

Fordította: Naetar-Bakcsi Ildikó

Submit to FacebookSubmit to Google PlusSubmit to Twitter

Salim Lamrani atya 2026-03-01  substack