Hat pontban gyűjtöttem össze Ukrajna semlegességének történetét. Azok számára is, akik úgy vélik - ukránbarát elfogultságból, vagy tájékozatlanságból - hogy Ukrajna szuverén joga, hogy belépjen a NATO-ba.

Ennek hat pontba szedett történelemnek az ismerete, valóban kulcs ahhoz, hogy megértsük, miért vált a térségből ütközőzóna.

A semlegesség nem természetes adottságként, hanem politikai kísérletként jött létre a Szovjetunió szétesésekor — és azután lépésről lépésre erodálódott, míg 2014-ben gyakorlatilag megszűnt.

Nézzük végig kronologikusan, röviden, de lényegre törően.

1. A semlegesség születése (1990–1991)

1990. július 16. – „Szuverenitási Nyilatkozat” (Verhovna Rada)

Ez az első dokumentum, amelyben Ukrajna kimondja:

„Ukrajna elkötelezi magát a permanens semlegesség mellett, nem csatlakozik katonai szövetségekhez, és célja, hogy területén ne állomásozzanak külföldi csapatok.”

Ez még a Szovjetunió fennállása alatt született — tehát nem volt klasszikus „semlegességi egyezmény”, hanem csak politikai deklaráció, amit a függetlenség alapjának szántak.

1991. augusztus 24. – Függetlenségi nyilatkozat

Ekkor már konkrétan rögzítik, hogy Ukrajna:

„semleges állam lesz, amely nukleáris fegyverekkel nem rendelkezik és területén nem engedélyezi más államok katonai bázisait.”

Ez a szöveg az osztrák típusú semlegességet idézte (Ausztria 1955-ös státuszához hasonlóan).

1991. december – az ország népszavazáson megerősíti függetlenségét, és az új állam de jure semlegesnek tekinthető. Ha ez így marad, ma nincs háború, és nem hal meg annyi ember ártatlanul.

2. A nukleáris lemondás és a „garantált semlegesség” -1994

Budapesti Memorandum (1994. december 5.)

– Aláírók: Ukrajna, Oroszország, USA, Egyesült Királyság.

– Tartalma: Ukrajna lemond a Szovjetuniótól örökölt ~1700 nukleáris robbanófejről, cserébe biztonsági garanciákért.

A garanciák lényege:

• tisztelet Ukrajna határai és szuverenitása iránt,
• tartózkodás az erőszaktól vagy gazdasági nyomástól,
• ENSZ Tanács előtti fellépés, ha Ukrajnát támadás éri.

Ez nem volt klasszikus „védelmi garancia”, inkább politikai biztosíték — Ukrajna semlegességét de facto nemzetközileg elismerték.

3. A semlegesség fokozatos eróziója (1997–2010)

1997 – NATO–Ukrajna Alapokmány

Egy partnerségi megállapodás, ami még nem tagsági szándék, de már katonai együttműködésre épít.

És itt kezdődnek a bajok.

A semlegesség ezzel „technikai értelemben” fellazul: Ukrajna NATO-programokban vesz részt, közös gyakorlatokon, és katonai doktrínája sem zárja ki a jövőbeni szövetséget. Ezt már Oroszország fenyegetésként érzékeli.

2004 – Narancsos forradalom

A nyugatbarát erők (Juscsenko, Timosenko) hatalomra kerülése után megjelenik a NATO-tagság mint politikai cél, de a társadalmi támogatottság gyenge (30% alatt).

2008 – Bukaresti NATO-csúcstalálkozó

Bush elnök kezdeményezi, hogy Ukrajna és Grúzia kapjon Membership Action Plan-t (MAP). Németország és Franciaország ezt blokkolja, de a zárónyilatkozatban benne marad:

„Ukrajna és Grúzia a jövőben NATO-tagok lesznek.”

Ez a mondat Moszkva számára vörös posztó volt — ettől a pillanattól kezdve a semlegesség már csak papíron létezett.

Putyin elnök, maga is részt vett a csúcson. Igen keményen fogalmazott, és három dolgot mondott el:

– Emlékeztetett arra, hogy Ukrajna mesterséges állam, és hogy „a Krím és Kelet-Ukrajna valójában orosz lakosságú területek”.

– Figyelmeztetett, hogy a NATO-bővítés „közvetlen fenyegetés Oroszország biztonságára”.

– Utalt arra is, hogy Ukrajna NATO-csatlakozása esetén Oroszország arra katonai választ ad.

2008 április 2-4 között zajló csúcson zárt körben elhangzott szavakat Nyugat nem veszi komolyan, üres fenyegetésnek tekinti.

Ezért a másik meghívott, Grúzia úgy dönt, hogy katonai eszközökkel oldja meg a Dél-Oszétiai válságot. Oroszország válasza gyors és kemény. Nyugat sajnálatát fejezi ki és hátralép, de verbálisan elítéli az orosz katonai választ. A Dél-Oszétiai válság egy teszt volt. Ha Nyugat tudni akarta, blöffölt-e Putyin Bukarestben, akkor megtudhatta, hogy nem. 2008-tól látható volt a világ számára, mit jelent, ha Ukrajna semlegességét megsértik!

4. A semlegesség formális visszaállítása (2010) és gyors bukása (2014)

2010 – Janukovics törvénye a „nem-blokkbeli státuszról”

– A parlament elfogadja, hogy Ukrajna „nem kíván sem NATO-, sem más katonai szövetséghez csatlakozni”.

– Ez volt az utolsó kísérlet a semlegesség megőrzésére.

2014 – Majdan, Krím, Donbász

– Janukovics elűzése után a Nyugat felé fordulás radikalizálódik.

– Oroszország annektálja a Krímet, majd beavatkozik a Donbászban.

– Ukrajna a támadás miatt gyakorlatilag elveszíti semleges státuszát: a semlegesség egyik garanciavállalója (Oroszország) maga lett az agresszor.

– 2014 decemberében a Verhovna Rada hivatalosan törli a nem-blokkbeli státuszt a katonai doktrínából, és a NATO-tagság lesz a stratégiai cél.

5. A semlegesség végleges lezárása (2019)

2019. február – Alkotmánymódosítás

A parlament beemeli az alkotmányba Ukrajna „európai és euroatlanti integrációs törekvését”.

Ez az utolsó jogi szög a semlegesség koporsójába.

Innentől Ukrajna alkotmányos célja lett a NATO- és EU-tagság.

6. A háború és a semlegesség „visszaidézésére” tett kísérlet (2022–)

Amikor 2022-ben Oroszország inváziót indított, Zelenszkij a háború első heteiben még nyitott volt a semlegesség újratárgyalására, ha biztonsági garanciákat kap. Ez szerepelt a 2022. márciusi isztambuli tárgyalásokon is:

Ukrajna semleges, nem csatlakozik katonai szövetséghez, cserébe nemzetközi garanciákat kap (Törökország, Németország, USA stb. részvételével).

Ezt a keretet Moszkva és Kijev is komolyan mérlegelte, de a tárgyalások megszakadtak. Itt súlyos politikai felelősség terheli azokat, akik a tárgyalást megszakították.

Azóta a „semlegesség” fogalma politikailag elhalt, de diplomáciailag újra előkerülhet — például tűzszüneti vagy békefeltételként.

Összegezzünk – mi borította fel Ukrajna semlegességét?

• A NATO-közeledés fokozatos beépülése (1997–2008)
• A 2014-es puccs és a Krím annektálása, ami megsemmisítette a Budapesti Memorandum hitelét
• Az alkotmányos NATO/EU orientáció (2019).
• Az orosz katonai hadművelet (2022), ami a semlegesség kérdését gyakorlatilag értelmetlenné tette.

Ez Ukrajna semlegességének rövid története. Felszámolása nagyon nagy kár. Elsősorban Ukrajnának, de Európának is, és az egész világnak.

A szerző, Izsák Balázs (Sepsiszentgyörgy, 1952. június 4. –) székely mérnök, politikus, a Székely Nemzeti Tanács elnöke.