Az Engedetlen Franciaország és antifasiszta csoportok figyelmeztetnek a lejáratókampányra, amely egy szélsőjobboldali aktivista lyoni halálát követően indult.
Antifasiszta csoportok és az Engedetlen Franciaország (La France Insoumise, LFI) nevű baloldali párt a jobboldali és konzervatív erők célkeresztjébe került, miután egy szélsőjobboldali aktivista belehalt a február 12-én Lyonban történt összecsapás során szerzett sérüléseibe. Az incidens nem messze attól a helyszíntől történt, ahol Rima Hassan, az LFI európai parlamenti képviselőjének megjelenését várták. Ezt az információt most a párt politikai ellenfelei és a mainstream média arra használják fel, hogy azt sugallják: az LFI és az azt támogató csoportok erőszakra buzdítanak.
A lejáratókampány következtében több tucat helyszínt – köztük az LFI országos és helyi központjait, valamint több, a közelgő önkormányzati választásokon induló jelölt irodáját – ért szélsőjobboldali támadás. A párt párizsi központját szerdán bombafenyegetés miatt ki kellett üríteni, más irodákat pedig festékkel rongáltak meg. Több LFI-tag nyílt fenyegetéseket jelentett a rendőrségen.
Az összecsapásra február 12-én került sor Lyonban szélsőjobboldali aktivisták, akik az idegengyűlölő Némésis női csoport tiltakozó akcióját „védték”, és feltételezések szerint antifasiszta aktivisták között. A dulakodás során Quentin Deranque, aki a neonáci Allobroges Bourgoin csoport aktivistája volt, súlyos fejsérülést szenvedett, és néhány nappal később meghalt. A hírt a jobboldal – Marion Maréchal politikustól a Némésishez hasonló csoportokig – gyorsan elferdítette, hogy megtorlásra szólítson fel a haladó erők ellen.
A Mediapart szerint az LFI-n kívül diákszervezeteket, a Jeune Garde csoportot és hasonló hálózatokat is megvádoltak szélsőjobboldali személyiségek Deranque halálának okozásával. Az incidens után nem sokkal jobboldali politikusok és aktivisták egy kártékony, nyilvános vádaskodási kampányt indítottak, még azoknak a nevét és személyes adatait is terjesztve, akikről azt állították, hogy részt vettek az esetben.
Ezek az állítások hamarosan nagyrészt hamisnak bizonyultak. Az egyik esetben a jobboldal által a támadásban való részvétellel vádolt diákról kiderült, hogy az incidens idején Latin-Amerikában tartózkodott. Az ilyen vádak cáfolata azonban nem állította meg a fenyegetéseket azokkal szemben, akiknek személyes adatait nyilvánosságra hozták.
Míg gyakorlatilag a teljes francia politikai spektrum elítélte a lyoni összecsapás halálos kimenetelét, a baloldali és progresszív személyiségek figyelmeztettek arra, hogy Deranque halálát egy hosszabb ideje tartó, az LFI gyengítésére irányuló kampányban használják fel eszközként. „A szélsőjobboldal, amely sietve akarja kihasználni a tragédiát, csak egy célt követ” – írta az LFI-s Paul Vannier a közösségi médiában. „Hogy igazolja az LFI, fő politikai ellenfele elleni erőszakot, azáltal, hogy botrányos összefüggést teremt egy LFI-képviselő lyoni jelenléte és Quentin halála között.”
Kísérletek történtek egy másik LFI-képviselő, Raphaël Arnault besározására is, aki korábban a tavaly feloszlatott Jeune Garde antifasiszta csoport tagja volt, mert állítólag erőszakra uszított szélsőjobboldali szervezetek ellen. Ezeket az állításokat többször is cáfolták. Számos helyi aktivista és társadalomkutató rámutatott, hogy Franciaországban – különösen Lyonban, ahol a szélsőjobboldali szervezetek 2010 és 2025 között több mint 100 erőszakos incidenshez kapcsolódtak – az antifasiszta önvédelmi csoportok a már meglévő fenyegetésekre válaszul jelentek meg.
Sébastien Bourdon újságíró a L’Humanitének nyilatkozva elmagyarázta, hogy „az olyan antifa csoportok, mint a Jeune Garde – amely 2018-ban alakult Lyonban, a találkozók, anarchista könyvtárak, tüntetések elleni többszörös támadásokat követően – elsősorban az önvédelem igényéből születtek.”
Bourdon arra is figyelmeztetett, hogy Deranque szélsőjobboldali körökben zajló folyamatos mártírrá avatása növelheti a csoportok lendületét és fokozottabb jelenlétükhöz vezethet a köztereken. A baloldali szervezeteket érő támadások és fenyegetések, valamint a szélsőjobboldali menetekről és gyűlésekről szóló jelentések Párizs történelmileg antifasiszta negyedeiben Deranque halálát követően alátámasztani látszanak ezt az aggodalmat.
A baloldal elleni támadások a nemzetgyűlést is elérték: kedden egyperces néma csenddel emlékeztek Deranque-ra, amelyet ismét az LFI elleni vádaskodás követett.
A támadásokra válaszul az LFI megerősítette elkötelezettségét az erőszakmentesség mellett. Számos pártvezető, köztük Jean-Luc Mélenchon és Manuel Bompard hangsúlyozta, hogy a végső felelősség Deranque haláláért az állami hatóságokat terheli, amelyeket ugyan értesítettek a szélsőjobboldali tiltakozásról, de nem vezényeltek ki erőket a lehetséges összecsapások megakadályozására. Ők és más baloldali személyiségek bírálták a jobb- és centrumoldalt is, amiért kényelmesen figyelmen kívül hagyják a szélsőjobboldali erőszak tágabb kontextusát.
„2022 óta 12 embert gyilkolt meg a szélsőjobb” – mondta Mélenchon egy közelmúltbeli szereplése során. „Federico Martín Aramburú, Mahmadou Cissé, Aboubakar Cissé, Hichem Miraoui, hogy csak néhányat említsek. Zaklatóink egy szót sem szóltak róluk.”
forrás: Peoples Dispatch
