Donald Trump, az USA elnöke azt ígérte: kitakarítja az országból az „illegális bevándorlókat”, és az ígéret teljesítése egyre agresszívabb hatósági fellépésekkel jár. A demokrata vezetésű nagyvárosokba kirendelte a szövetségi kormány az idegenrendészeti hatóságot (ICE) és a határőrséget, amelyek embervadászata ellen a helyiek nagyszabású és nagyon feszült tüntetéseket tartanak, elsősorban az érintett területeken. A hatóságok idén már két embert gyilkoltak meg, Minneapolisban pedig a kormányzó kivezényelte a Nemzeti Gárdát a hatóság és akciói ellen tüntetők védelmében, magyarán két felfegyverzett testület néz egymással farkasszemet. De nemcsak állami eszközökkel ellenállnak a szövetségi kormány által a népre zúdított erőszakhullámnak – a közösségi megoldások, amellyel a nép meg tudja védeni magát, legalább ilyen fontosnak bizonyulnak.
Donald Trump egy éve megkezdett második ciklusának központi politikájává tette a tartózkodási engedéllyel nem rendelkező emberek kitoloncolását. A Belbiztonsági Minisztérium októberi közlése szerint 9 hónap alatt mintegy kétmillió embert toloncoltak ki az Egyesült Államokból, avagy vettek rá önkéntes távozásra. A bevándorló közösségek elleni fellépés egyik eszköze az ICE (Bevándorlási és Vámügyi Hivatal), amelynek egységei az elmúlt évtizedek legagresszívebb bevándorlásellenes akcióit hajtják végre: az USA nagyvárosaiban gyűjtik be a megfelelő papírokkal nem bíró, színes bőrű embereket.
Az elfogottakat aztán emberhez méltatlan körülményeket fenntartó börtönökbe szállítják, majd nagy részüket kitoloncolják.
Az USA több városában a helyi beszámolók szerint félnek az utcára menni a színesbőrű emberek, vannak, akik a gyerekeiket sem merik iskolába vinni. Erre meg is van az alapjuk, az ICE ugyanis rasszalapon von eljárás alá embereket, és rendszeresen előfordul hogy USA állampolgárokat tartóztat le.
A helyzet abszurditását élesen világítja meg, hogy őslakos indiánt is vegzáltak már, mert „migránsnak nézték” a fehér felsőbbrendűséget hirdető csoportok tagjai köréből verbuvált hatóság tagjai.
A migráns immáron csak azt jelenti: nem fehér. Vagy nem eléggé.
A hatósági brutalitás elhozta az önszerveződő, társadalmi önvédelmi csoportok reneszánszát. A Crimethinc nevű anarchista irányultságú oldal már tavaly februárban, a jelenlegi eszkalációs spirált megelőzően összeszedett nyolc módszert, amit a közösségek az ICE ellen alkalmazhatnak.
A kollektíva arra hívja fel a figyelmet, hogy az ICE fellépésével szemben kulcsfontosságú a jogszabályok ismerete és a hiteles információk megosztása: ez csökkentheti a megfélemlítés és a félretájékoztatás negatív hatásait. Az oldal szerint a bevándorlásiak elleni fellépésben leginkább gyorsreagálású közösségi hálózatok lehetnek hatékonyak, amelyek megjelennek az őrizetbe vételi akcióknál, dokumentálják az eseményeket, és ahol lehet, megpróbálják megakadályozni az intézkedéseket.
A kölcsönös segítségnyújtás – például az ICE-tól való félelmükben otthon maradni kényszerülők támogatása – szintén alapvető. Fontos továbbá a bebörtönzöttekkel való szolidaritás, illetve a börtönépítések és az ICE-hoz kötődő vállalatok elleni fellépés. Mindez szerveződést, látható jelenlétet és következetes ellenállást igényel az állami elnyomással szemben.
A Trump-kormány mostanra erősen eszkalálta a helyzetet. Bejárták az internetet a Minneapolisban készült vérfagyasztó felvételek, amelyeken az ICE maszkos munkatársai nyílt utcán lőnek le embereket vagy brutálisan vernek szét tüntetéseket könnygázgránátokkal, gumilövedékekkel.
Az erőszakkal szembeni társadalmi ellenállás azonban nem maradt el.
A fenti módszereket rendszeresen alkalmazzák, maguk az atrocitások is azért kerülhettek fel az internetre, mert volt, aki videóra vegye őket. Az emberek azóta konzekvensen figyelmeztetik egymást a bevándorlási-ügynökök közeledésére – az autósok dudálnak, a gyalogosok sípokat hordanak maguknál. Az ICE-ellenes aktivisták segítséget nyújtanak a színesbőrűeknek és migránsoknak napi ügyek intézésében, mint a bevásárlás vagy a gyerekek elhozatala az iskolából – tanítás végén ugyanis az ikervárosoknak is nevezett Minneapolisban és a közeli St. Paulban az ICE-intézkedések jegyében rendszeresen ólálkodnak maszkos emberek furgonokkal az iskolák közelében. Január 15-től számos iskola ajánl online oktatást azoknak, akiket a szüleik nem mernek bevinni az iskolába.
Elmúlt pénteken, egy nappal az ICE második januári gyilkossága előtt a nagyszabású tüntetések mellett közösségi elöljárók, ICE-ellenes aktivisták, szakszervezeti és vallási vezetők felszólítására általános sztrájkot is hirdettek Minnesota államban, valamint több mint 700 üzlet és vendéglátóhely zárva maradt a hatóság és akciói elleni tiltakozásul. Ebben főleg „fehér” üzletek érintettek, a színesbőrűek joggal félhetnek akár az ilyen jellegű ellenállással szemben alkalmazott retorzióktól, hatósági vegzálástól. (Ahogyan a tüntetéseken is biztonságosabb fehérként részt venni.) A legtöbb embert megmozgató tömegdemonstráción, melyet mínusz 9 fokos hőmérsékletben tartottak, legalább 50 ezer ember vett részt a félmilliós városban. Az egyik szónok kiemelte, azok nevében beszél, akik nincsenek jelen, „akik bújkálnak, és minden csengőszóra megáll bennük az ütő”.
Nem Minneapolis volt az első város, ahol gyilkosságot követett el a megszállása során az ICE. Trump elnök számos demokrata vezetésű várost fenyegetett meg, közülük Chicago lakosainak már volt alkalmuk megtapasztalni, mikor arctalan, katonai felszerelést hordó szövetségi ügynököktől kell tartaniuk. A Reuters decemberi riportja szerint a város jellemzően munkásosztálybeli mexikóiak által lakott negyede teljesen kihalttá vált azután, hogy szeptemberben megöltek egy papírok nélküli mexikói bevándorlót. A razziák még hónapokig folytatódtak, három hónap alatt mintegy 4200 embert tartóztattak le. A gyilkosság után valamint a deportálások ellen tüntetéseket szerveztek Chicagóban is. A város szerint az ICE illegálisan terrorizálta a város lakóit, ezért perre viszik az ügyet a szövetségi kormány ellenében.
Míg a Trump-kormány és támogatói a színesek, baloldaliak és a demokrata államok vezetői ellen hergelnek a direkt eszkalációval, a demokrata politikusok sorra fogalmazzák meg kritikáikat. Barack Obama és Bill Clinton, az Egyesült Államok volt demokrata elnökei egyaránt elítélték az ICE működését. Itt azonban azt is érdemes megjegyezni, hogy a maguk korában éves szinten mindketten megdöntötték az egy elnökre jutó deportálások rekordját, még ha nem is tették politikájuk elsődleges céljává a megfelelő dokumentumok nélküli bevándorlók kitoloncolását.
Mindazonáltal Donald Trump és az ICE intézkedései ajándékot jelentenek a demokrata politikusoknak, akik élnek is a lehetőséggel, hogy emlékeztessék a társadalmat, hogy ők nem olyan brutális zsarnokok mint az elnök. Az eszkaláció tehát egyrészt megfelel az elnök stratégiájának azzal, hogy az etnikumot tartja a politikai küzdelmek középpontjában, és egyben tarthatja táborát, talán új fehér szavazókat szólíthat meg. Az érintett – demokrata vezetésű, tehát Trump-ellenes szavazók által lakott – városok polgárai valamint általánosságban a Demokrata Párt támogatói és a bizonytalan, a hatósági erőszakot elítélő választók szemében viszont még inkább ellenszenvessé teszik a republikánusokat. Minneapolis vezetése is támogatásáról biztosította az ellenállókat. Magyarán a társadalom további polarizációjához vezetnek a brutális hatósági akciók és városok, esetünkben épp Minneapolis konkrét megszállása.
Az eszkaláció további iránya kérdéses, többek között azért is, mert Trump és a szövetségi kormányzat is látja, hogy bizonyos ponton túl az agresszív hatósági fellépés kontraproduktív lehet az elnök és a Republikánus Párt számára, ami a közelgő őszi félidős választások idején kellemetlen következményekkel járhat. Az azonban beszédes, hogy Minnesota kormányzója az ICE akciói miatt behívta a Nemzeti Gárdát, hogy segítsen a tüntetések biztosításában és védje meg a tüntetőket az ügynököktől. Bár a gárda célja a békés tüntetések védelme, könnyen kifuthat oda a helyzet, hogy a szövetségi paramilitáris egységek kerülnek szembe a demokrata vezetésű állam kvázi-hadseregével.
A milliárdosoknak 4000-szer nagyobb esélyük van elfoglalni egy politikai pozíciót, mint az átlagos polgároknak – állítja az Oxfam új jelentése.
Sosem volt nagyobb szükség arra, hogy felszámoljuk az egyenlőtlenségeket.
Támogasd a társadalmi igazságosság mellett elkötelezett újságírást!
