Szakszervezeti aktivisták, békeaktivisták és baloldali politikusok figyelmeztetnek: Európa gyors újjáfegyverzése már most aláássa a dolgozók jogait, a jóléti rendszereket és a szociális biztonságot.

Európa militarizációja gyorsan halad előre, mindent egy háborús logika formál át, a közpénzügyektől kezdve a médianarratívákig. Ez volt az egyik fő figyelmeztetés, amelyet szakszervezeti aktivisták, baloldali politikusok és békeaktivisták hangoztattak a Nemzetközi Békeiroda és a Nem a háborúra – Nem a NATO-ra hálózat által szervezett vita során.

Az Európai Unió szintjén a belga EP-képviselő, Marc Botenga figyelmeztetett, hogy a meglévő szabályokat és garanciákat félretolják az új hadiipari stratégia felgyorsítása érdekében. Rámutatott a közelmúltbeli vitákra az úgynevezett omnibusz törvénycsomagokról, különösen azon javaslatokról, amelyek a munkaügyi jogok, a környezetvédelem és a szociális jóléti rendszerek rovására kívánják megkönnyíteni a fegyveripar működését. Botenga szerint minden, az általa „a szabályok militarizálása” napirendjeként leírt intézkedésnek egyértelmű társadalmi következményei vannak – mégis az EU vezetői hallgatnak a terveik ezen vonatkozásairól.

Nem csak a szabályozást alakítják át: az emberek elméjét is militarizálják – érvelt Ulrike Eifler német szakszervezeti aktivista. Kiemelte a Merz-kormány törekvését, hogy 2029-ig elérjék a NATO 2%-os, valójában már 5%-os kiadási célját, és ugyanerre az időpontra Németországot „háborúra kész” állapotba hozzák. E napirend keretében, tette hozzá, a militarista gondolkodásmód normalizálódik a társadalomban, még olyan mindennapi közterekre is, mint az uszodák és az iskolák. Eifler rámutatott, hogy Németország egyes régióiban már most arra ösztönzik a tanárokat, hogy katonákat hívjanak be óráikra, feltehetően hogy megismertessék a diákokat a katonai pályafutás kilátásaival.

Ugyanakkor Eifler és Botenga is rámutatott, hogy a szociális és jóléti rendszerek már most érzik a védelmi kiadások növelése érdekében elrendelt megszorítások hatását. „Minden euró, amit a hadseregnek adtak, már hiányzik a szociális igazságosságból” – mondta Eifler. Ha a kormány ezen az úton jár tovább, tette hozzá, A németországi közszférában dolgozók leggyorsabban növekvő szakszervezetétől, a ver.di-től származó elemzők szerint a szociális alapok jövőre gyakorlatilag már kiürülhetnek. A folyamatot hosszabb munkaidő és kevesebb szabadidő fogja kísérni a dolgozók számára – ami további bizonyíték arra, hogy minden háború és minden háborúra való felkészülés nem más, mint egy „intenzívebb osztályharc”.

A háború elleni ellenállás azonban erősödik. A diákok, a szakszervezetek és más csoportok egyre inkább vizsgálják, mit jelentene egy teljesen militarizált Európa az életük és megélhetésük szempontjából, és válaszul kezdenek szerveződni. Németországban több tízezer diák készül újabb sztrájkokkal a lehetséges katonai besorozás ellen. Eközben Nagy-Britanniában a szakszervezetek jelentős előrelépést értek el a militarizáció visszaszorításában a saját soraikban.

Alex Gordon, a CND (Campaign for Nuclear Disarmament) társelnöke és az „Alternatív Védelmi Felülvizsgálat” társszerzője leírta, hogyan próbálták megkérdőjelezni a brit szakszervezetek a Népi Ügyészség 2022-ben elfogadott „fegyver és vaj” („hadisarc”) határozatait. A katonai keynesianizmusban gyökerező narratívákkal szembeszállva az UCU (University and College Union) segített megállítani ezeket a terveket, biztosítva, hogy a szervezett munkásmozgalom egy jelentős része olyan politikát támogasson, amely a munkásosztályt, nem a fegyvergyártókat szolgálja.

Botenga arra figyelmeztetett, hogy Európában a militarizáció havi, nem éves időskálán zajlik, a résztvevők pedig hangsúlyozták, hogy az ilyen ellenállás kiterjesztése létfontosságú – nemcsak a jelenlegi pálya megállítása, hanem az EU és az egén régió céljának újradefiniálása érdekében is.

forrás: Peoples Dispatch