A gazdasági hangulat rosszabb, mint ahogy azt a tényleges mutatók indokolnák. Miért van ez így – és meddig marad még így Ausztriában?

Spórolási kedv és látszólagos jólét

A kérdés jogos: vajon az osztrákok tényleg spórolós kedvükben vannak? Aki a múlt év végén végigsétált a zsúfolt bevásárlóközpontokon vagy az ország százait számláló adventi vásárokon, nem feltétlenül ezt a benyomást kaphatta. A karácsonyi vásárlási kedv töretlennek tűnt, a kereskedők is elégedetten nyilatkoztak a forgalomról.

De a legfrissebb gazdasági adatok mást mutatnak. Bár a Budgetdienst tanulmánya szerint a reáljövedelmek 2019 és 2024 között kismértékben növekedtek, az emberek átlagosan mégis kevesebbet költenek. A Statistik Austria adatai alapján a megtakarítási ráta legutóbb 10,5 százalékon állt – ilyen magas szintet, a pandémiás évek kivételével, utoljára a pénzügyi válság idején, mintegy 15 évvel ezelőtt mértek.

A „félelemből való spórolás”

A bizonytalan világgazdasági helyzet, a konfliktusövezetek és az osztrák kormány takarékossági politikája miatt sokan félnek pénzt költeni. Bizonytalan időkben mindenki biztos pénzügyi párnát szeretne magának – ez az attitűd talán Ausztriában, a „spórolónépnél” még erősebben él, mint más országokban. A gazdasági motor szempontjából azonban mindez hátrányos: a WIFO (Österreichisches Institut für Wirtschaftsforschung) legfrissebb, 2027-ig szóló előrejelzése arra a következtetésre jut, hogy a magánfogyasztás az előrejelzési időszakban csak mérsékelten bővül majd.

A vállalatok sem mernek beruházni.A helyzet a cégeknél sem különb: a bruttó állótőke-beruházás – a befektetési aktivitás egyik fő mutatója – 2023-ban és 2024-ben is csökkent. 2025-ben ugyan kismértékű növekedést jegyeztek fel, ám a legtöbb vállalat továbbra is visszafogottan fektet be tartós javakba, például gépekbe, épületekbe vagy járművekbe. Ennek oka a múlt évek gazdasági bizonytalansága mellett az infláció miatt magas kamatszint is. A vállalati hitelkereslet három éven át csökkent, és csak 2025 végén sikerült megállítani a visszaesést.

A fogyasztói bizalmat mérő EU-barométer szerint Ausztria 2025 decemberében -16 pontot ért el, míg az uniós átlag -12,5 volt. Vagyis az osztrákok ma jóval pesszimistábbak, mint európai társaik.

A Bank Austria vezető közgazdásza, Stefan Bruckbauer, rámutat: bár a fogyasztói hangulat most lassan javulni kezdett, történelmi összehasonlításban még mindig negatív tartományban van. A visszafogott fogyasztásnak nemcsak pszichológiai, hanem gazdasági okai is vannak: reálértéken a bérek 2019 óta alig emelkedtek, sőt, nemrég ismét enyhén csökkentek. Az infláció továbbra is magas, miközben a munkanélküliség növekszik.

Bruckbauer szerint a fogyasztás szorosan összefügg a foglalkoztatással: ha többen dolgoznak, és nő a ledolgozott órák száma, az a kereslet és így a fogyasztás növekedését hozza magával. A foglalkoztatottság ezért az egyik legfontosabb „beállító csavarja” a gazdasági növekedésnek.

Az árak sokkoló hatása

„A hangulat rendkívül fontos tényező” – hangsúlyozza Marcus Scheiblecker, a WIFO közgazdásza. A háztartásoknál jól látható, hogy a fogyasztás 2025-ben, az inflációval korrigált jövedelemnövekedés ellenére, nem lendült fel. Az ok egyszerű: az emberek a boltban nem a reáljövedelmüket érzékelik, hanem az árakat. Sokakat sokkolnak a kiírt árak – és kevesen szeretnek drágán vásárolni. Ez magyarázza a jelenlegi vásárlási visszafogottságot.

A szakértő szerint a jelenség idővel enyhülhet: amint az emberek hozzászoknak az új árszínvonalhoz, „a fejekben lévő fék” is fokozatosan oldódni fog. „Ezt egyszerűen ki kell várni” – mondja Scheiblecker.

További gond, hogy sokakban erős a félelem a munkahely elvesztésétől. A 2023–2024-es, két évig tartó recesszió súlyosabb következményekkel járt, mint egy rövid, de mély válság: a cégek sok esetben csak elbocsátásokkal vagy beruházások elhalasztásával tudtak alkalmazkodni.

A média leginkább a leépítésekről tudósít, a fokozatos munkahely-teremtés kevésbé látványos, így a lakosság helyzetértékelése sokszor torz. Valójában a munkaerőpiac Ausztriában meglehetősen stabilan tartotta magát – mondja Scheiblecker.

Ennek ellenére a gazdasági hangulatot nem az elbocsátások száma, hanem az azoktól való félelem határozza meg. Aki aggódik a jövedelme miatt, nem vesz autót, nem beruház nagyobb háztartási cikkre. Ez a pszichológiai hatás sokkal erősebb, mint a ténylegesen elveszített munkahelyek hatása.

Scheiblecker szerint a fogyasztói bizalom helyreállításához a munkaerőpiaci intézkedések segíthetnének, ám ezt most a költségvetési megszorítások nehezítik. Az állam pénzügyi helyzete miatt a háztartások is visszafogottabbak – sokan tartanak a jövőbeni konszolidációs lépések következményeitől.

Mindezek mellett Scheiblecker felhívja a figyelmet: a fellendüléshez önmagában a fogyasztás nem lesz elég. A döntő impulzust inkább az ipari termelés adhatja. Az osztrák ipar – a gyógyszerágazatot nem számítva – nagyjából úgy teljesített, mint a svájci vagy a dán, és jobban, mint a német.

Az exportorientált vállalatok nyereségei azonban gyengébben alakultak, mivel a magas infláció a költségeiket is megemelte. Ez azért problémás, mert a beruházásokat elsősorban a vállalati profitokból finanszírozzák – vagyis a gyengébb eredmény hosszabb távon a növekedési potenciált is korlátozza.

A visszatérő növekedés reménye

Mindezek ellenére némi optimizmusra is van ok. Ausztria gazdasága 2025-ben két év recesszió után újra növekedni kezdett. Néhány kulcsindikátor pozitív irányt jelez: a WIFO decemberi előrejelzése szerint a gazdasági „jelzőlámpa” zöldre váltott, a tartós fogyasztási javak piacán pedig „határozott felfelé ívelő trend” látszik.

A kormányzati ösztönzőprogramok – a költségvetési korlátok miatt – jelenleg nem adnak mozgásteret az iparélénkítéshez. Scheiblecker szerint ezért Ausztria leginkább a világgazdaság javulásától remélheti a lendületet. Ez azonban „olyan dolog, amire csak várni lehet – mint a jó időre” – fogalmaz a közgazdász.