„Elvesztettem az eszemet, vagy ez tényleg megtörténik?”

Mert ez nem normális.

Donald Trump most nyíltan azzal fenyegetőzik, hogy annektál egy NATO-tagot. Gondoljuk át ezt. Nem valami ellenséges diktatúrát. Nem valami gazfickó államot. Egy NATO-szövetségest. Egy országot, amely vállvetve harcolt az amerikai csapatokkal, amikor igazán szükség volt rá.

Dánia ott volt 9/11 után.

Dánia ott volt Afganisztánban.

Dánia ott volt akkor is, amikor a saját lakossága gyűlölte az iraki háborút.

Mégis ott voltak. Mégis bíztak Amerikában. Mégis azt mondták: „Rendben, mellettetek állunk.”

Ez az, ami a szövetségeket jellemzi. Nem hangulat, nem szlogenek. Hanem vérrel, pénzzel és közös áldozatokkal kiépített bizalom.

És tizenkét hónap alatt Trumpnak sikerült ezt a bizalmat felégetnie, mintha egy eldobható kávéscsésze lenne.

Gondoljatok bele, milyen őrültség ez. Azzal fenyegetőztök, hogy elraboljátok egy ország területét, amely mellettetek harcolt. Arról beszéltek, hogy megtámadjátok azokat az embereket, akik ugyanazt az egyenruhát viselték, megosztották veletek az információikat, és a halottaikat a tiétek mellé temették.

Ez nem erő. Ez nem keménység. Így változtatjátok a szövetségeseket ellenségekké, az ellenségeket pedig opportunistákká.

A világ többi része ezt nézi, és azt gondolja: „Jó, akkor Amerika legközelebb talán ránk támad.”

Amerika hírneve, a nagy testvér hírneve, az ország, amelyre számítani lehetett, az ország, amely többnyire betartotta a szabályokat, amely szembeszállt a diktátorokkal, amely szövetségeseivel együttműködve megakadályozta a háborúkat, ahelyett, hogy újakat indított volna, ez a hírnév évtizedek alatt épült fel.

Trump valós időben törli ki vele a hátsóját.

Ki támogatja ezt józan ésszel?

Komolyan. Ki hallja azt, hogy „Fenyegessük meg a NATO szövetségesét”, és azt mondja: „Igen, ez remek, végre valaki kimondja, ami van”?

Ez nem háborúellenesség. Ez káoszpárti magatartás. Ez nem Amerika elsőként. Ez Amerika egyedül.

És MAGA, ez a rész neked szól. Te nem erre szavaztál.

Te a határellenőrzésre szavaztál.

Te az alacsonyabb élelmiszerárakra szavaztál.

A bűnözés csökkentésére szavaztatok.

A munkahelyekre, a stabilitásra és a jobb életre szavaztatok.

Nem arra szavaztatok, hogy felrobbantsátok a nyolcvan éves globális szövetségeket.

Nem arra szavaztatok, hogy megfenyegessétek Dániát.

Nem arra szavaztatok, hogy Amerika úgy nézzen ki, mint egy elmebeteg földesúr, aki megpróbálja ellopni a szomszéd házát.

Ez a fickó elszabadult.

Nem védi Amerikát. Elszigeteli. Nem teszi biztonságosabbá. Kevésbé megbízhatóvá, kevésbé tiszteletre méltóvá és sokkal veszélyesebbé teszi.

Mert ha a szövetségesek egyszer elveszítik a bizalmukat, akkor nem osztják meg többé az információikat. Nem támogatnak többé válságok idején. Kezdenek óvatosabbá válni. Kezdenek saját hatalmi blokkokat építeni. És így válik a világ egyre instabilabbá, nem pedig stabilabbá.

Ennek semmi értelme. Ennek semmi értelme.

A NATO fenyegetése nem erő. Ez stratégiai önkárosítás. Ez olyan, mintha a szövetségek sírjára pisilnének, amelyek közel egy évszázadon át megóvták a világot a pusztulástól.

És a történelem kegyetlen ezekben a dolgokban. Azok az országok, amelyek elfordulnak barátaiktól, nem lesznek erősek. Egyedül maradnak, dühösek lesznek, és végül megdöbbennek, amikor senki sem áll ki mellettük.

Ez az út végállomása.

És mélyen legbelül mindenki tudja ezt.

Fordította: Naetar-Bakcsi Ildikó

(Aki korpa közé keveredik ...és jöhet a síràs-rívás anyám, én nem ilyen lovat akartam  – Balmix szerk.)