Donald Trump amerikai elnök és Benjamin Netanjahu izraeli miniszterelnök delegációikkal találkoznak Trump Mar-a-Lago klubjában, Palm Beachen, Floridában, 2025.december29-én. Fotó:Jonathan Erns

Benjamin Netanjahu izraeli miniszterelnök befejezte amerikai látogatását, és hazatért, miután a hírek szerint újabb politikai támogatást kapott Donald Trumptól. A korábbi találkozókhoz hasonlóan a találkozó diplomáciai fedezetet és stratégiai megerősítést nyújtott Netanjahunak, megerősítve Izrael azon képességét, hogy korlátozott külső kényszer mellett fenntartsa katonai jelenlétét Gázában és az egész régióban.

A december 29. és január 1. között tartott tárgyalások nem jeleztek elmozdulást a deeszkaláció felé. Ehelyett Netanjahu központi célkitűzését hangsúlyozták: a háborús állapot fenntartását Közel-Keleten.

Ez nem feltétlenül a teljeskörű népirtás folyamatos fenntartásáról szól Gázában, hanem arról, hogy az övezetet állandó instabilitás csapdájában tartsuk– olyan állapotban, amely lehetővé teszi Izrael számára, hogy tetszés szerint megszegje az október 10-i tűzszüneti megállapodást, újrakalibrálja az erőszakot, miközben elkerüli a nyíltan elkövetett tömeggyilkosságokkal járó politikai következményeket.

Ez a megközelítés rávilágít egy központi ellentmondásra Izrael hivatalos narratívájában. Netanjahu és szélsőséges koalíciójának vezető személyiségei ismételten azt állították, hogy Izrael már„megnyerte”a háborút. Ha ez a helyzet, miért ragaszkodnak ahhoz, hogy a Gázai övezet ügye nyitva maradjon?

A válasz a politikai, ideológiai és stratégiai számítások konvergenciájában rejlik.

Előszöris, Netanjahu továbbra is arra a lehetőségre épít, hogy a nemzetközi és regionális közvélemény végül fogékonyabbá válhat a palesztinokat érő etnikai tisztogatására a Gázai övezetben – és ezt követően a megszállt Ciszjordániában is. A tartós hadviselés, a humanitárius összeomlás és a kényszerű elvándorlás nem a konfliktus szerencsétlen melléktermékei; ezek alapvető mechanizmusok ahhoz,hogy ez a lehetőség életben maradjon és politikailag elképzelhető maradjon.

Ez a logika magyarázza Izrael szisztematikus segély-manipulációját, beleértve az élelmiszer,a gyógyszer,az üzemanyag és a cement feletti alkudozást. Ezeknek a tételeknek kevés érdemi kapcsolatuk van a gázai ellenállás erősségével. Korlátozásuk célja, hogy a gázaiakat a túlélés és a halál között lebegve tartsák.

Ez azt is megmagyarázza, hogy Izrael a folyamatos nyomásgyakorlás után miért egyezett bele abba, hogy a rafahi határátkelőt csak az egyikoldalról – Gázából    nyissa meg. Ez is egy tágabb terv része, amelynek célja a palesztinok fokozatos kiűzése az övezetből, egy jólfinanszírozott politikai és logisztikai gépezettámogatásával, amely már hónapok óta működik.

Másodszor, a Gázában zajló népirtó háborút aktívan kihasználják a megszállt Ciszjordániában uralkodó körülmények eszkalálására. A regionális háború leple alatt Netanjahu és koalíciós partnerei felgyorsították a települések terjeszkedését, fokozták az elnyomást, és minimális nemzetközi ellenőrzés mellett egy hosszútávú gyarmati projektet, a de facto annektálást mozdították elő.

A népirtás során számos megfigyelő jogosan figyelmeztetett a ciszjordániai helyzet romlására – a fokozódó izraeli erőszakra, a tömeges letartóztatásokra és az egész közösségek etnikai tisztogatására. Miközben Gáza a megsemmisítést élte át, Ciszjordánia látszólag eltűnt a globális figyelem elől. Valójában a kettő a kezdetektől fogva összefüggött.

A ciszjordániai eszkaláció célja a Gázában tapasztaltakhoz hasonló eredmények elérése volt–széttagoltság, kisajátítás és ellenőrzés –, bár eltérő taktikák révén. Gázával ellentétben a ciszjordániai ellenállást nagyrészt az izraeli-palesztin Hatóság közös „biztonsági koordinációjának” köszönhetően sikerült leverni.

Harmadszor, a háború folytatása kritikus belpolitikai funkciót tölt be. A tartós szükségállapot fenntartásával Netanjahu – és tágabb értelemben az izraeli szélsőjobboldal–megőrizheti politikai jelentőségét, miközben elhalasztja az október 7-i kudarcok és az azt követő katasztrofális háború komolyabb elszámolását. A háború felfüggeszti az elszámoltathatóságot,megtöri az ellenzéket, és a politikaitúlélést nemzetbiztonsági kérdésként kezeli.

Ez a minta 2023. október 7. óta ismétlődik. Minden alkalommal, amikor Netanjahu egyre növekvő belpolitikai nyomással szembesült a háborúhoz vezetőesemények kivizsgálásával kapcsolatban, destabilizálta a belpolitikai frontot az által, hogy fokozta a konfliktust az általa szándékosan aktívan tartott frontok egyikén.

Negyedszer, a gázai vita lezárása elkerülhetetlenül fokozná a nyomást Izraelre, hogy politikai megoldást keressen Palesztina megszállására –pontosan ezt akarja elkerülni Netanjahu. Bármilyen érdemi politikai folyamat korlátozná a kormányzási képességét erőszak, válságkezelés és folyamatos eszkaláció révén.

Ez magyarázza Netanjahu azon vonakodását, hogy komolyan foglalkozzon a Trump-adminisztráció szélesebb körű regionális rendezésre irányuló törekvéseivel, annak ellenére, hogy a kezdeményezést Washington szándékosan úgy alkotta meg, hogy túlnyomó részt Izrael javát szolgálja. Netanjahu számára mára határozatok megvitatása is egy hosszabb, fenntarthatóbb „békefolyamat” iránti elkötelezettséget jelent – ami szöges ellentéte az 1996-os miniszterelnöksége óta folytatott kormányzati stratégiájának.

Ötödször, a Gázában „befejezetlenügyek” narratíváját szándékosan használják fel egy tágabb regionális terv igazolására. Gáza ürügyként és kísérleti terepként is szolgál Izrael katonai és politikai ambícióinak Libanonra, Szíriára és azontúlra való kiterjesztésére.

Ezt az értékelést Netanjahu saját nyelvezete is megerősíti, beleértve az ismételt utalásokat a régió „újKözel-Keletté”alakítására, valamint a„Nagy-Izrael” ideológiai koncepciójával összhangban lévő retorikát – amely régóta fennálló törekvés Izrael szélsőjobboldali politikai képzeletében. Valójában Netanjahu nagyon világosan kimondta,hogy ez utóbb i a pontos célja, amikor tavaly augusztusban kijelentette, hogy „történelmi és spirituális küldetése”van, hogy megvalósítsa Nagy-Izrael„vízióját”.

Végül, a normalitáshoz való bármilyen visszatérés Netanjahut ismét Izrael megoldatlan jogi és politikai válságainak középpontjába helyezné. A háború befejezése lerázná a szükségállapot pajzsát, és újramegnyitná a korrupciós ügyek és intézményi kudarcok vizsgálatát. Itt Netanjahu jogi csapata döntő szerepet játszott, és ismételten„ nemzetbiztonsági” aggályokra hivatkozva késleltette a bírósági megjelenéseket és elhúzta az eljárásokat.

Ebben az értelemben a gázai háború nem pusztán katonai hadjárat. Ez Netanja hupolitikai túlélésének, ideológiai projektjének és regionális ambícióinak összetartó kapcsa –amelyet láthatóan eltökélt szándéka fenntartani.

Iratkozzon fel a Savage Minds csatornára

Szerkesztő által

Oknyomozó riportok és társadalmi kommentárok a közkultúráról, a művészetekről, a tudományról és a politikáról.

Forrás: https://substack.com/home/post/p-184074073 2026.január 10.

Fordította: Naetar-Bakcsi Ildikó