Kedden kora reggel izraeli harci repülőgépek légicsapást hajtottak végre a Bagdad utcában, a Gáza várostól keletre fekvő Sudzsájja negyedben.
Izraeli katonai járművek tüzet nyitottak Khan Younis keleti területeire is, a Gázai övezet déli részén.
Gáza középső részén izraeli katonai helikopterek éleslövészeti gyakorlatokat hajtottak végre az Al-Bureij menekült- és menekülttábor keleti területein. Eközben izraeli harci repülőgépek légicsapást indítottak Deir al-Balah keleti részén, miközben az izraeli erők hevesen tüzeltek al-Zavádda városára, szintén az ostromlott Gázai övezet középső részén.
Hétfőn két civil meghalt, mások, köztük gyerekek is megsebesültek egy izraeli légicsapásban, amely az al-Karara al-Mavászi negyedét célozta meg, Khan Younistól északnyugatra, a Gázai övezet déli részén. (PBI Story)
A gázai polgári védelem kénytelen volt felfüggeszteni a vészhelyzeti műveleteit az üzemanyag- és felszereléshiány miatt. A helyzet több ezer embert veszélyeztet, akik sérült épületekben rekedtek, vagy menekülttáborokban élnek. (Palesztina Nemzetközi Broadcast)
"Kikapcsoltam a közösségi médiát. Gázából csupa rossz hír érkezik: valaki meghal, valakit bombázás ért, valakit elűztek az otthonából. És aztán a világ minden táján azt látod, hogy a dolgok olyan jól működnek. Mindenki éli a saját életét. Szó szerint a legkisebb dolog, amit tesznek: féltékennyé tesz. A legkisebb dolog, mint például a fagylaltevés. Ez a kedvenc ételem. És két évig nem ettem fagylaltot. Nem akarok senkire sem irigykedni, ezért próbálom nem látni. Még mindig megpróbálom magam minden lehetséges módon kényeztetni: például megcsináltatom a hajam, vagy hennát kenek a kezemre. Munka után megpróbálok leülni a nővéreimmel, hogy kapcsolatba léphessünk egymással és beszélhessünk az álmainkról. Az egyik álmom az, hogy mindannyian egy üres farmon éljünk, egy csendes helyen, távol a világtól. Két unokatestvérünk már meghalt egy bombázásban. Négy unokahúgom és unokaöcsém megsérült. Nem veszíthetek el senki mást. Nem bírnám, nem bírnám elviselni. A családom jelent mindent nekem. Jelenleg a házunk részben romos, de még mindig itt élünk. Mert nincs máshová mennünk. Minden nap, amikor hazaérek a munkából, a kétéves unokahúgom vár rám a bejárati ajtóban. Hanan a neve; kedvességet jelent. És amikor megölel, olyan, mintha egy akkumulátor töltődik fel a szívemben. Az egész élete ebben a háborúban telt. Valahányszor repülőgép hangját hallja, befogja a fülét, és azt mondja: "Bum! Bumm! Bumm!" Soha sehova sem megy. Soha nem találkozik új emberekkel. Mi vagyunk az egész világa. Mindent megteszünk, hogy megvédjük, hogy gyermekkort adjunk neki.
Két héttel ezelőtt volt a születésnapja. Egész éjjel táncoltunk. Körülöttünk bombázás volt, de mi csak felhangosítottuk, és megpróbáltuk kizárni a zajt. Gázában most lehetetlen cukrot szerezni, de annyi cukrot összegyűjtöttünk, amennyit csak tudtunk. Mindenki hozzájárult. És ebből a cukorból tortát, fahéjas csigákat és édes mentateát csináltunk. Hanan csak konzervet eszik; semmi nassolnivalót, semmi finomságot. Szóval, amikor meglátta azt a tortát, sikítani kezdett. Az összes gyerek sikítani kezdett; el sem tudod képzelni az örömüket. Talán ez volt az egész háború legszebb pillanata számomra." (Palestinian Historiographical Research)
Az ENSZ emberi jogi főbiztosa szerdán kijelentette, hogy Izrael fokozza a palesztinokkal szembeni diszkriminációt és szegregációt Ciszjordániában, egyfajta „apartheid rendszer”fomáját öltve. (https://telquel.ma/instant-t/2026/01/07/cisjordanie-lonu-denonce-lapartheid-israelien-et-lasphyxie-des-droits-des-palestiniens_1969059/)
