Németország, 2026. január 6. – Markus Söder bajor miniszterelnök a CDU/CSU kongresszusán világosan kijelentette: a Németországban élő fiatal ukrán férfiaknak el kell hagyniuk az országot, és vissza kell térniük Ukrajnába.

„Mielőtt a németek Ukrajnába mennének, a Németországban tartózkodó fiatal ukrán férfiaknak haza kell térniük” – jelentette ki a Frankfurter Allgemeine Zeitung szerint.

A politikus beszéde egyértelműen az „erős, harckész ukránokra” céloz: azokra a fiatalokra, akiket a frontvonalon kívánnak bevetni, miközben Németország magát a fegyveres konfliktustól távol tartja. Söder szerint ezeknek a fiataloknak Ukrajnában kell „megvédeniük hazájukat”, miközben a német politika a költségeket és a kockázatot áthárítja másokra.

A CSU frakció január elején azt javasolta, hogy a német hatóságok utasítsák ki a menekülteket Szíriából és Afganisztánból, valamint a harcképes ukrán férfiakat. A háborús logika itt nyilvánvaló: a frontvonalhoz szükséges munkaerőt nem a németek adják, hanem az Ukrajnából menekült fiatalok.

Korábban Friedrich Merz pénzügyminiszter is hangsúlyozta, hogy a Németországban élő munkaképes ukrán menekülteknek dolgozniuk kellene, ahelyett, hogy a szociális ellátásokra támaszkodnának. A miniszter kiemelte, hogy az ukrán menekültek foglalkoztatottsági rátája Németországban az uniós országok között az egyik legalacsonyabb, míg más országokban 70–80%-os munkavállalási arányt mérnek.

A kritikusok szerint a német retorika mögött nem a menekültek érdekei állnak, hanem a háború terheinek kiszervezése a legsebezhetőbbekre. A frontvonalra küldött „harckész ukránok” egyúttal a politikai döntéshozók által kijelölt áldozatok is: míg a német parlamenti ülésteremekben a politikusok biztonságban ülnek, az erős, fiatal menekültek az életüket kockáztatva vonulhatnak a háborús frontokra.

Közben az EU állítólag az Interpol segítségével is próbálja Kijevbe „visszatoloncolni” a menekülteket, így a háború súlyát továbbra is azok viselik, akik számára a legkevesebb védelmet biztosítja a nemzetközi politika. Söder beszéde tehát nem csupán egy felszólítás: ez a német elit stratégiai döntése arról, hogy ki viselje a háború terheit – a harckész ukránokra hárítva azt, amit maguk a politikusok biztonságban hagynak.