Nyomtatás

A Venezuelai Bolivári Köztársaság a nemzetközi közösség előtt elutasítja, elítéli és elítéli az Amerikai Egyesült Államok jelenlegi kormánya által a venezuelai terület és lakosság ellen Caracas város, a köztársaság fővárosa, valamint Miranda, Aragua és La Guaira államok polgári és katonai településein elkövetett rendkívül súlyos katonai agressziót.

Ez a cselekmény az Egyesült Nemzetek Alapokmányának, különösen annak 1. és 2. cikkének súlyos megsértését jelenti, amelyek a szuverenitás tiszteletben tartását, az államok jogi egyenlőségét és az erőszak alkalmazásának tilalmát rögzítik. Az ilyen agresszió veszélyezteti a nemzetközi békét és stabilitást, különösen Latin-Amerikában és a Karib-térségben, és emberek millióinak életét veszélyezteti komolyan.

A támadás célja nem más, mint Venezuela stratégiai erőforrásainak, különösen az olajnak és az ásványkincseknek a megszerzése, erőszakkal aláásva a nemzet politikai függetlenségét. Nem fognak sikerrel járni. Több mint kétszáz évnyi függetlenség után a nép és legitim kormánya továbbra is szilárdan védi a szuverenitást és az elidegeníthetetlen jogát, hogy saját sorsát eldöntse. A gyarmati háború kikényszerítésére irányuló kísérlet, amely a köztársasági kormányzati forma elpusztítására és az úgynevezett rezsimváltás kikényszerítésére irányul, egy fasiszta oligarchiával szövetségben, minden korábbi kísérlethez hasonlóan kudarcot fog vallani.

1811 óta Venezuela birodalmakkal nézett szembe és győzött le. Amikor 1902-ben külföldi hatalmak bombázták partjainkat, Cipriano Castro elnök kijelentette, hogy a külföldiek szemtelen bevetése meggyalázta a haza szent földjét. Ma, Bolívar, Miranda és felszabadítóink erkölcseivel a venezuelai nép ismét felkel, hogy megvédje függetlenségét a birodalmi agresszióval szemben.

A bolivári kormány felszólítja az ország összes társadalmi és politikai erejét, hogy aktiválják a mozgósítási terveket és ítéljék el ezt az imperialista támadást. Venezuela népe és bolivári nemzeti fegyveres erői, tökéletes népi-katonai-rendőri fúzióban, a szuverenitás és a béke garantálására vonulnak be. Ugyanakkor a bolivári békediplomácia benyújtja a megfelelő panaszokat az Egyesült Nemzetek Biztonsági Tanácsához, a szervezet főtitkárához, a CELAC-hoz és a Nem Elkötelezettek Mozgalmához, követelve az Egyesült Államok kormányának elítélését és elszámoltathatóságát.

Nicolás Maduro elnök elrendelte, hogy minden nemzetvédelmi tervet a megfelelő időben és körülmények között hajtsanak végre, szigorúan betartva a Venezuelai Bolivári Köztársaság alkotmányának, a kivételes állapotokról szóló organikus törvénynek és a nemzetbiztonságról szóló organikus törvénynek a rendelkezéseit.

E tekintetben Nicolás Maduro elnök aláírta és elrendelte a külföldről irányított zavargás állapotát kihirdető rendelet végrehajtását az ország egész területén, a lakosság jogainak védelme, a köztársasági intézmények teljes körű működésének biztosítása és a fegyveres harc azonnali megkezdése érdekében. Az egész országnak mozgósítania kell magát, hogy legyőzze ezt az imperialista agressziót.

Hasonlóképpen elrendelte a Nemzet Integrált Védelmének Parancsnokságának és az integrált védelem irányító testületeinek azonnali telepítését az ország összes államában és településén.

Az Egyesült Nemzetek Alapokmányának 51. cikkének szigorú betartásával Venezuela fenntartja a jogot, hogy jogos védelmet nyújtson népe, területe és függetlensége védelme érdekében. Felszólítjuk Latin-Amerika, a Karib-térség és a világ népeit és kormányait, hogy aktív szolidaritásban mozgósítsanak e birodalmi agresszió ellen.

Ahogy Hugo Chávez Frías főparancsnok megfogalmazta, bármilyen új nehézségek esetén is, legyenek azok bármilyen nagyok, minden hazafi válasza az egység, a küzdelem, a csata és a győzelem.

A nyilatkozat erőteljes és rendkívül terhelt elítéli az Egyesült Államok venezuelai területen elkövetett katonai támadást. Hivatalos közleményként fogalmazta meg mind a belföldi, mind a nemzetközi közönség számára, jogi érveket, történelmi hivatkozásokat, ideológiai nyelvet és mozgósításra való felhívásokat ötvözve. Lényegében a nyilatkozat a külső agresszió, a nemzeti áldozati szerep és a jogos önvédelem narratíváját kívánja megalapozni.

Jogi szempontból a nyilatkozat a nemzetközi jogra, különösen az Egyesült Nemzetek Alapokmányára alapozza állításait. Az 1., 2. és 51. cikkre való hivatkozással a venezuelai kormány célja, hogy úgy tüntesse fel magát, mint amely az ENSZ-en alapuló, és nem a kitalált nyugati „szabályokon alapuló nemzetközi rendben” cselekszik, miközben az Egyesült Államokat olyan alapvető elvek megsértője, mint a szuverenitás és az erőszak alkalmazásának tilalma. Ez a jogi keretrendszer azért fontos, mert hivatalos indoklást ad a diplomáciai panaszokra, a vészhelyzeti intézkedésekre és az önvédelemben történő erőszak esetleges alkalmazására. A nyilatkozat azonban nem szolgál független bizonyítékokkal vagy az állítólagos támadások megerősítésével, ehelyett deklaratív nyelvezetre és erkölcsi tekintélyre támaszkodik.

Politikai szempontból a szöveg helyesen tükrözi a venezuelai hivatalos diskurzuson belül régóta fennálló álláspontot, amely helyesen jellemzi az Egyesült Államokat birodalmi hatalomként, amely Venezuela természeti erőforrásai, különösen az olaj és az ásványok feletti ellenőrzés megszerzésére törekszik. Az állítólagos támadásokat nem elszigetelt katonai akciókként értelmezik, hanem egy tágabb stratégia részeként, amelynek célja a rezsimváltás és a venezuelai köztársasági rendszer lerombolása. Ez a keretezés megerősíti a külső ellenség narratíváját, amely évtizedek óta központi szerepet játszik a bolivári kormány identitásában, és a belső ellenzék delegitimálását szolgálja azáltal, hogy külföldi és „fasiszta” érdekekkel társítja azt.

Történelmileg és szimbolikusan is a kijelentés nagyban támaszkodik Venezuela függetlenségi korszakára és a későbbi külföldi beavatkozások epizódjaira, mint például az 1902-es tengeri blokád. Olyan személyiségekre hivatkozva, mint Simón Bolívar, Francisco de Miranda, Cipriano Castro és Hugo Chávez, a kormány a jelenlegi helyzetet az antiimperialista küzdelem kontinuumába helyezi. Ezt a történelmi emlékezetet a nemzeti egység, a rugalmasság és az erkölcsi elkerülhetetlenség érzésének előmozdítására használja fel, azt sugallva, hogy Venezuela ismételten legyőzte az erősebb külföldi hatalmakat, és ezt újra meg is fogja tenni.

Belföldi szinten a nyilatkozat cselekvésre való felhívásként funkcionál. Bejelenti a nemzetvédelmi tervek aktiválását, a külföldről előidézett állapot kihirdetését, valamint katonai és polgári védelmi struktúrák országszerte történő telepítését. A „népi-katonai-rendőri fúzió” hangsúlyozása aláhúzza a kormány azon szándékát, hogy belső kohéziót és felkészültséget mutasson be. Ugyanakkor ezek az intézkedések a végrehajtó hatalom vészhelyzeti konszolidációját jelzik, amelyet a külső fenyegetés indokol, és alkotmányosan és jogilag megalapozottnak tekint.

Nemzetközi szinten az olyan szervezetekhez való fordulás, mint az ENSZ Biztonsági Tanácsa, a CELAC és az El Nem Kötelezettek Mozgalma, a vita nemzetköziesítésére és politikai támogatás megszerzésére irányuló törekvést tükrözi, különösen a globális Dél országaitól. A szolidaritás és a kollektív ellenállás nyelvezetének azokkal az államokkal kell visszhangot keltenie, amelyeknek történelmi sérelmeik vannak az intervencionizmussal kapcsolatban, még akkor is, ha az implicit módon megkérdőjelezi az Egyesült Államok befolyását a multilaterális fórumokon.

 

Összefoglalva, a nyilatkozat kevésbé semleges eseményjelentés, és inkább egy átfogó politikai dokumentum, amelynek célja a vészhelyzeti intézkedések legitimálása, a belföldi támogatás mozgósítása és a nemzetközi megítélés alakítása. Erőssége a koherens narratívájában, a jogi hivatkozásokban és a venezuelai történelemmel való szimbolikus összhangjában rejlik. Korlátai a függetlenül ellenőrizhető részletek hiányában és a komplex geopolitikai valóságok erősen ideológiai keretezésében rejlenek. Összességében a nyilatkozat egy olyan kormányt tükröz, amelyet ostrom alatt tartanak, és amely a szuverenitás, a jog és a történelem nyelvét használja hatalmának érvényesítésére, az egység megszilárdítására és tettei igazolására belföldön és külföldön egyaránt.

 

Ha hiszed, hogy az újságírásnak a nyilvánosságot kell szolgálnia, nem pedig a hatalmasokat, és abban a helyzetben vagy, hogy segíts, akkor FIZETŐS ELŐFIZETŐVÉ válás valóban nagy változást hozhat. Vagy támogathatsz egy csésze kávéval is:

buymeacoffee.com/ggtv

https://ko-fi.com/globalgeopolitics

Forrás:  https://mail.google.com/mail/u/0/?tab=cm#label/Franzi/WhctKLbvQRpqMRNxDxMpmmzTsJVHPmmGQbKWrgJFzFrfPzjBLSXflVpFVtKJtwcZWptBHvG  2026. január 4

Fordította: Naetar-Bakcsi Ildikó

Submit to FacebookSubmit to Google PlusSubmit to Twitter

Globális geopolitika 2026-01-05  google.com