öbb ezer rezidens orvos a kormány visszaélésével és félelemkeltésével szemben sztrájkba kezdett szerdán reggel.

Az egészségügyi miniszter, Wes Streeting erkölcsi zsarolással próbálta megfékezni az orvosokat, azt állítva, hogy a sztrájkkal „összeomolhat” a Nemzeti Egészségügyi Szolgálat (NHS). És ragaszkodott ahhoz, hogy legújabb ajánlatának véget kell vetnie a vitának.

De a BMA szakszervezet elutasította fenyegetőzést, és ezen a héten a sztrájk folytatására szavaztak Angliában.

A londoni belvárosi St. Thomas kórház előtti tüntető sorban az orvosok azt skandálták: „A betegeknek orvosokra van szükségük. Az orvosoknak munkára.” Ez a szlogen mélyen megérintette Sarah-t, a sztrájkoló rezidens orvost, aki csatlakozott a tüntetéshez.

„Hat évig tanultam medicinát, és eddig öt éves képzést végeztem. Sohasem gondoltam volna, hogy az életemben munkanélküliség fenyeget” – mondta a Socialist Workernek.

„Elképzelhetetlen, mert látom a szomszédaimat és a családomat, akik nem kapnak időpontot háziorvoshoz, vagy nem jutnak el a szükséges szakorvoshoz.”

A belgyógyász szakirányra készülő orvosnő szerint „megdöbbentő”, hogy minden eddigi képzése kárba veszhet.

„Eddig több mint 75 000 font adósságom van, de ez rendben van, mert mindannyian szenvedélyesen csináljuk a munkánkat. A betegekre akarunk vigyázni legsebezhetőbb pillanataikban” – magyarázta.

„De nincs elég munkahely az orvosoknak.”

Sarah elmondta, hogy a 4000 új képzési állás, amit Streeting ígért, valójában „átcímkézett és újrahasznosított” pozíció. „Ezek a munkahelyek már léteznek az NHS-ben – csak ‘képzési’ jelzővel látják el őket. Valóságban nem lesznek plusz állások.”

E kérdés iránti erős érzelmek húzódnak meg a kormány legújabb ajánlatának rekordmagas, 82 százalékos elutasítása mögött is. Ez áll a munkáltatók retorikájának megváltozása mögött is.

Nyáron az NHS vezetői magabiztosan közölték az újságírókkal, hogy a sztrájk megroggyant, egyre kevesebb orvos vesz részt benne.

Ezt a hazugságot most a főnökök új narratívája cáfolja. Most már azt mondják, annyi orvos sztrájkol, hogy az egész rendszer összeomolhat.

Daniel Elkeles, a munkáltatói csoport, az NHS Providers vezetője szerint a sztrájkok „olyanok, mintha az Idétlen időkig című film legrosszabb részeit élnénk át”, és a betegek fognak szenvedni. De éppen a betegek és az egészségügyi szolgálat jövője motiválja a sztrájkolókat.

Thomas pszichiáter is a tüntető sorban állt. Nála is a munkahelyhiány és annak tágabb hatásai játszottak központi szerepet.

„A pszichiátriai képzésre jelentkezők versenye idén elérte, hogy 22 jelentkezőre jut egy hely” – mesélte a Socialist Workernek.

„A lakosság körében óriási a igény a pszichiáterek iránt. Még sincs elég munkahely számunkra. Ez rendkívül lehangoló kollégáknak, akik nagyon keményen dolgoztak, kutatásokat végeztek és rengeteg extra munkát végeztek a klinikai feladataikon túl.”

„Ez nem csak frusztráló. Komoly fenyegetés az egészségükre, mert valódi munkanélküliség előtt állnak.”

„Most abban az abszurd helyzetben vagyunk, hogy a képzést befejező orvosok közel egy harmada gyakorlatilag platform-gazdaságban dolgozik” – magyarázta Thomas.

Ez arra kényszeríti az orvosokat, hogy ideiglenes, „alkalmi helyettesítő műszakokat vállaljanak, ahol csak tudnak”. Thomas szerint a képzett szakemberek hiánya „rettenetes lesz a betegellátás szempontjából” – és tovább romlik, ahogy az orvosok elhagyják Nagy-Britanniát.

„Az orvoslás nemzetközi piac” – mondta. „Már most rekordszámú orvost látunk elhagyni az országot, például Kanadába vagy Ausztráliába. De szinte minden kollégám inkább itt maradna, az NHS-ben dolgozna, és nyújtaná azt a gondozást, amire mindig is vágyott.”

Sarah optimista a sztrájk jövőjét illetően. „Azt mondták, nem lesz új ajánlat, de meglepő móden mégis lett. Ez változás. A sztrájk működik” – állította.

De míg a kormány makacsul kitart, és a sajtóban lévő barátai befeketítik a sztrájkolókat, a BMA-nak fel kell készülnie egy kemény küzdelemre. És potenciális szövetségeseket kell keresnie.

Több mint egymillió egészségügyi dolgozó, mindenféle beosztásban, dühös az alacsony bérekre és az egészségügy szándékos leépítésére. Ez az egyik fontos oka annak, hogy a baloldali Andrea Egan épp most nyerte meg a legnagyobb NHS-szakszervezet, a Unison vezetését.

Ha mindezek a dolgozók inspirációt merítenének az orvosokból, és saját kampányokat indítanának, az hatalmas válságot okozna a kormánynak. Legyőzhetetlen erővé válna.

forrás: Socialist Worker