Ebben a struktúrában az emberi test nem más, mint a profit forrása, az egészségügyi ellátás pedig áruvá silányul, amelynek hozzáférhetőségét nem a szükséglet, hanem a fizetőképesség határozza meg. Ez a helyzet teremti meg az orvosi-ipari komplexumot, ahol a biztosítótársaságok, a gyógyszergyárak és a magánkórházak érdekei összefonódnak a dolgozó osztály kizsákmányolása érdekében. Amíg a burzsoázia számára a legmodernebb technológia is elérhető, addig a dolgozók vagy mondhatjuk modern proletariátus számára az orvosi segítség gyakran megfizethetetlen luxus, amelynek ára a totális eladósodás vagy a kezelés elutasítása.

Ebben az összefüggésben az Obamacare (Affordable Care Act) nem egy szocialista fordulatot jelentett, hanem a neoliberális kapitalizmus egyfajta önvédelmi mechanizmusát. Marxista szemszögből ez a reform valójában az állam és a magántőke szimbiózisát erősítette meg: az állam kényszerítette az állampolgárokat a magánbiztosítások megvásárlására, miközben hatalmas közpénzeket csatornázott át ezekhez a profitérdekelt vállalatokhoz szubvenciók formájában. Az ACA tehát nem számolta fel az osztálykülönbségeket, csupán stabilizálta a rendszert a tőke számára, elkerülve a valódi, ingyenes és egyetemes állami ellátás bevezetését, amely sértené a piaci érdekeket.

Ezzel szemben Donald Trump álláspontja a tőkés osztály még agresszívabb, romboló szárnyát képviseli. Az ő politikája a maradék szociális védőhálók lebontására és a „szabad verseny” istenítésére épül. Ez a szemlélet a tőkés érdekek előtt álló minden akadályt el akar hárítani, legyen szó a krónikus betegek védelméről vagy az államilag támogatott Medicaid kereteiről. Trump megközelítése szerint az államnak ki kell vonulnia a piacról, átadva a terepet a gátlástalan profitmaximalizálásnak, ami szükségszerűen a legkiszolgáltatottabb rétegek teljes elszegényedéséhez és ellátatlanságához vezet.

A rendszer legtragikusabb következménye az, amit Friedrich Engels nyomán „társadalmi gyilkosságnak” nevezhetünk. Ez a strukturális erőszak nem véletlen hiba, hanem a tőkés elosztás logikus következménye. Évente tízezrek – becslések szerint 30.000 és 45.000 közötti amerikai – halnak meg pusztán azért, mert nincs biztosításuk, vagy nem tudják kifizetni az önrészt. Ezek az emberek olyan, ma már gyógyítható vagy kezelhető állapotokba halnak bele, mint a cukorbetegség vagy a rák korai stádiumai. A kapitalista logika szerint az ő életüknek nincs piaci értéke, ha nem tudnak fogyasztóként megjelenni az egészségügyi piacon. Ez a „néma népirtás” rávilágít arra, hogy a profitközpontú rendszerben az életben maradás joga is osztálykérdéssé válik, és a tőke felhalmozása fontosabb, mint az emberi élet fizikai fenntartása.

Munkások Újsága