Zohran Mamdani megválasztott polgármester bejelenti átmeneti csapatának tagjait a Flushing Meadows Corona Parkban, Queensben, 2025. november 5-én. Kép: Shawn Inglima / New York Daily News

November 22-én, szombaton Bhaskar Sunkara, a Jacobinus mozgalom alapító szerkesztője tartotta a főelőadást a New York-i Amerikai Demokratikus Szocialisták (DSA) féléves szervezőkonferenciáján, a brooklyni First Unitarian Congregational Society-ben. Az alábbiakban a nyilatkozatának átiratát olvashatja arról, hogy miért kell a baloldalnak ma valódi eredményeket elérnie – de egyúttal tovább is küzdenie egy szocialista társadalomért.

Annyira izgatott vagyok, hogy itt lehetek mindannyiótokkal. Úgy érzem, ez az a politikai pillanat, amelyre oly sokan vártunk és amelyért évek óta dolgozunk.

Egy hónap múlva lesz az egyik elvtársunk polgármester. Kiépítettünk egy szocialista választott tisztségviselőkből álló hálózatot, van egy igazi szervezetünk, amit otthonunknak nevezhetünk, és egyre nagyobb támogatottsága van ebben a városban annak az azonnali követelésünknek, hogy megadóztassuk a gazdagokat a közjavak bővítése érdekében.

Tudjuk azonban, hogy ezt a lehetőséget azért kapjuk, mert milliók élnek át nehéz időket. Van egy kiszámíthatatlan és autoriter elnökünk, van egy megfizethetőségi válság, ahol milliók küzdenek a számláik kifizetéséért és egy olyan életért, ahol méltósággal és tisztelettel bánnak velük. Láttuk, hogy visszatértek a nacionalizmus és a rasszizmus olyan formái, amikre rég nem lett volna szabad, hogy számítsunk.Társadalmi és gazdasági szinten pedig a dolgok hamarosan rosszabbra fordulhatnak.

Az ország – nem csak ez a város – elveken alapuló politikai vezetésre szorul. Nem csupán egyfajta populista vezetésre, nagy személyiségeken keresztül, bár hálás vagyok, hogy az egyik legnagyobb személyiség áll a mi oldalunkon. Osztályvezetésre gondolok, amely a szervezettségen alapul.

Az a vezetés, amely azt mondja, hogy az országunkban és a világban tapasztalható egyenlőtlenségek nem Isten természeti törvényei, hanem egy olyan világ eredményei, amelyet az emberek teremtettek. Az a vezetés, amely azt mondja, hogy a munkásosztály többségének érdekei különböznek a kapitalista elit érdekeitől, és hogy ezen érdekek köré kell szerveződnünk, hogy ne csak a vagyon jobb elosztását érjük el a kapitalizmuson belül, hanem egy másfajta társadalmat is.

Isten gyermekei képesek kormányozni

Tizenhét évesen csatlakoztam a Democratic Socialists of America - Amerikai Demokratikus Szocialistákhoz. Nem kell elmesélnem, mi volt a DSA New Yorkban 2007-ben. Néhányan közületek emlékeznek rá. Annyi jó barátot szereztem, de szerencsénk volt, ha egy tucat ember megjelent egy gyűlésen.

Előrehaladást értünk el ezeknek az embereknek és a később csatlakozott sok más embernek a türelmes, kitartó munkájának és elkötelezettségének köszönhetően. Maratoni futók voltunk a szocializmusért.

Ez azonban egy pillanat a sprintre. Ez a legnagyobb lehetőség, ami mozgalmunk előtt évtizedek óta áll. Az idő, amit a következő hónapokban és években politikai munkára szánunk, óriási hatással lesz városunkra és országunkra – most és az utókor számára is.

De mit is kellene pontosan tennünk, és hogyan kellene viszonyulnunk mind az új polgármester adminisztrációjához, mind a többi választott tisztséget betöltő elvtársunkhoz? Véleményem szerint a kormányon kívüli szervezett szocialisták feladatai eltérőek, és nagyrészt összeegyeztethetők az övékével.

Jelenlegi főbb követelményeink a megfizethetőségi programhoz kapcsolódnak. Megválasztott polgármesterünk vezetésével bevételeket fogunk teremteni a szociális programok finanszírozására és a város munkásosztályának felemelkedésére. Ha Zohran [Mamdani], a többi megválasztott képviselőnk és a körülöttük lévő közösségi mozgalom pozitív változást hoz az emberek életében, akkor mélyebb társadalmi bázist építünk a baloldal számára.

Jelenleg a választási bázisunk messze meghaladja a támogatottságunkat. De az emberek készen állnak az üzenetünkre és az eredményekre.

De alapvetően mindenféle szociáldemokrata kormányzásnak vannak korlátai. Csakúgy, mint a kapitalizmusban, a munkavállalók a nyereséges cégektől függenek a munkahelyek tekintetében. A városok a nagyvállalatoktól és a gazdag emberektől függenek az adóbevételek tekintetében.

Zohrannak ezeket a korlátozásokat kell legyűrnie. Nem gyengítheti le a felhalmozás és újraelosztás régi rendszerét anélkül, hogy lenne egy pótlólagos rendszere, és kétségtelen, hogy nem valósítható meg egy teljes rendszerhelyettesítés egyetlen városban.

Ezek az aggodalmak nem újak. Ez a szociáldemokrácia dilemmája. Ez a feszültség a rövid és hosszú távú céljaink között, ami 150 éve létezik a szocialista mozgalomban.

Választott tisztségviselőinknek rövid távon a munkások érdekében kell irányítaniuk a kapitalizmust, miközben mozgalmunk hosszú távú célja egy új rendszer felépítése a munkások önfelszabadítása révén.

Látnunk kell, hogy Zohran milyen strukturális korlátok alatt fog állni. De a türelem és a támogatása nem ad választ arra a kérdésre, hogyan egyeztethetjük össze a közeli és a hosszú távú – a szociáldemokráciát és a szocializmust.

Legalábbis az a fontos, hogy emlékezzünk a végcélra. A reformizmus nagy teoretikusa, Eduard Bernstein egyszer azt mondta, hogy „a cél semmi, a mozgalom minden”. Szerintem ez nem egészen igaz. Ha mi nem beszélünk a kapitalizmus utáni szocializmusról, akkor senki más sem fog. Enélkül mozgalmunk történelmi álma, egy kizsákmányolás és elnyomás nélküli világ, elveszik.

De nem csak azért szabad kerülnünk a reformizmust, mert „igazi szocialistákként” tisztának akarjuk érezni magunkat. Kerülnünk kell a reformizmust, és emlékeznünk kell a kapitalizmussal való szakítás céljára, mert az meggyőző világképet kínálhat azoknak, akiket el akarunk érni.

A szocializmus nem „Svédország”, ahogy Bernie [Sanders] néha mondja. A szocializmus nem is csupán – ahogy Martin Luther King Jr. mondta, és ahogy Zohran gyönyörűen megfogalmazta – „a vagyon jobb elosztása Isten minden gyermekének”.

A szocializmus jobb elosztást, de demokratikus ellenőrzést is jelent azok felett a dolgok felett, amelyektől mindannyian függünk – a munkavállalók kezében a termelés és a beruházások mozgatórugói, valamint az állam, amely garantálja az élet alapvető szükségleteit szociális jogok formájában.

A szocializmus azt jelenti, hogy többé nem könyörgünk a vállalatoknak, hogy fektessenek be a közösségeinkbe, vagy a gazdagoknak, hogy maradjanak és fizessék az adóikat.

A szocializmus a munka és a tőke közötti dialektika legyőzését jelenti a munka diadalával, nem pedig egy kedvezőbb osztálykompromisszummal.

A szocializmus azt jelenti, hogy azok az emberek, akik életben tartották ezt a világot – a gondozók, a sofőrök, a gépészek, a mezőgazdasági munkások, a takarítók – nem lesznek többé láthatatlan hátterek, hanem saját jövőjük szerzőivé válnak.

A szocializmus egy olyan társadalmat jelent, ahol azok, akik mindig is adakoztak anélkül, hogy beleszólásuk lett volna, végre megmutatják igazi képességeiket. Ahol, ahogy CLR James mondta , minden szakács kormányozhat.

A szocializmus azt jelenti, hogy a hierarchián és kirekesztésen alapuló gazdaságot egy olyan gazdasággal váltjuk fel, amely a dolgozó emberek intelligenciájára és kreativitására épül.

Ezt a célt tartjuk életben. Nem azért, mert utópikus, hanem azért, mert ez az egyetlen olyan horizont, amely felér a hétköznapi emberek méltóságával és lehetőségeivel.

És mert lenyűgöző. Ez nem csupán azt jelenti, hogy a munkásoknak visszaadják a többletértékük egy részét a szavazataikért cserébe. Ez a jövőt kínálja nekik, egy olyan társadalmat, amelyet birtokolhatnak, egy esélyt arra, hogy elfoglalják jogos helyüket a történelem szereplőiként.

Valami ilyesmi az igazi szocializmus. Nem egy érdekcsoport vagy címke, amivel megkülönböztethetjük magunkat más progresszívektől. Alapvetően radikálisabb cél, mint szövetségeseinké. A körülöttünk lévő világ és a felépíthető világ másfajta elemzésén alapul.

Talán találhatunk módot arra, hogy áthidaljuk a rövid és a hosszú táv közötti szakadékot olyan követelések csomagjával, amelyek legalább felvetik a szocializáció fogalmát azonnal. Olyan ötletekkel, amelyek nem csupán több, sürgősen szükséges szociális juttatást kínálnak, hanem egy kis ízelítőt a tulajdonjogból és az irányítási jogból. Egy utalást egy másfajta politikai gazdaságra.

Csak egy példa: amikor egy vállalkozás bezár, vagy a tulajdonosai nyugdíjba vonulnak, az állami alapokból támogatott munkavállalók elsőként próbálhatják megmenteni azt, ha munkaerő-vezérelt céggé alakítják. Városi szinten létrehozhatunk egy önkormányzati hivatalt, amely jogi és számviteli támogatást, valamint gyorsított engedélykérelmet nyújtva segíti a munkavállalókat a bezárt üzletek szövetkezetekké alakításában.

Már beszéltünk a városi tulajdonú élelmiszerboltokról és a szociális bérlakások szükségességéről. Több ehhez hasonló ötletre van szükségünk. Olyan reformokra, amelyek illeszkednek a szociáldemokráciába, de azon túl is mutatnak.

Szocializmus a mi korunkban

Izgalmas volt találkozni azokkal az emberekkel, akik most csatlakoztak a DSA-hoz. Jó volt látni a régi barátokat is. Panaszkodtam, hogy lemaradtam a Knicks elleni meccs első félidejéről, de még Jalen Brunson sem tud távol tartani innen.

Nagyon lelkes vagyok amiatt, hogy mit tehetünk a következő pár évben. Emberek millióinak életét fogjuk javítani. És növelni fogjuk a mozgalmunkat.

De a lelkesedés mellett őszinteségre van szükségünk azzal kapcsolatban, hogy milyen messzire kell még eljutnunk ahhoz, hogy gyökeret verjünk a munkásosztály közösségeiben. Több hatalomra van szükségünk nemcsak a szavazóurnákban, hanem a termelés és a csere helyszínein is. És őszintének kell lennünk a Zohran előtt álló csatákkal és korlátokkal kapcsolatban, és készen kell állnunk arra, hogy támogassuk őt, amikor nehéz idők jönnek.

Zohran polgármestersége a most megnyerhető célokért folytatott küzdelem lesz. A mi feladatunk az, hogy ez a harc kitágítsa, ne pedig szűkítse a látókörünket – és hogy életben tartsuk a szocializmus célját a mi korunkban.

Forrás: https://jacobin.com/2025/11/socialism-mamdani-dsa-organizing-leadershi 2025.11.27.

Fordította: Naetar-Bakcsi Ildikó