A világnak követelnie kell Marwan Barghouti palesztin vezető szabadon bocsátását
Marwan Barghout-ot egy rendőrautóhoz vezetik 2003. szeptember 29-én, miután megjelent a tel-avivi bíróság előtt, és visszafelé tart a börtönbe. Fotó: Tal Cohen
Több mint két évtizede ül Marwan Barghouti izraeli rácsok mögött – élő szimbóluma a brutális megszállásnak, amely megfosztottaa palesztinokat szabadságuktól és méltóságuktól. Folyamatos bebörtönzése nemcsak igazságtalan; elhallgattatja azt a vezetőt, aki a leginkább képes egyesíteni a palesztin népet és politikai megoldás felé vezetni őket. Az évek során végzett közvélemény-kutatások azt mutatják, hogy ő a legnépszerűbb palesztin politikai személyiség, akiben frakciókon és generációkon átívelő bizalom él – még azok is, akik elvesztették a hitüket a politikában. Szabadon bocsátása nem engedmény. Ez a béke előfeltétele.
Amikor 2000-ben kitört a második intifáda (felkelés), Barghouti a Fatah, a Palesztin Hatóságot (PA) uraló palesztin politikai frakció, amely a megszállt Ciszjordánia korlátozott részeit irányítja, prominens tagja volt. Emellett választott parlamenti képviselő is. Az izraeli erők 2002. április 15-én letartóztatták, és 2004-ben egy izraeli bíróság öt életfogytiglani börtönbüntetésre ítélte, plusz 40 év börtönbüntetésre, azzal vádolva, hogy részt vett izraeliek halálát okozó támadásokban. Barghouti tagadta a vádakat, nem volt hajlandó elismerni a bíróság legitimitását, és megszállt terület politikai foglyának nyilvánította magát.
Független megfigyelők, köztük az Interparlamentáris Unió, később megállapították, hogy az eljárás nem felelt meg a nemzetközi tisztességes eljárási normáknak, és a politikai üldöztetés jegyeit viselte magán.
Barghouti esete elválaszthatatlan a megszállás tágabb gépezetétől: több ezer más palesztin fogolyhoz hasonlóan brutális és megalázó bánásmódot kellett elszenvednie, beleértve a kínzást, a magánzárkát és a megfelelő orvosi ellátás megtagadását. Az izraeli hatóságok a nemzetközi jog értelmében kötelesek biztosítani a jogszerű eljárást, az emberséges bánásmódot, valamint a tanácsadáshoz és az egészségügyi ellátáshoz való hozzáférést – ezeket a kötelezettségeket rendszeresen megszegik.
[Marwan Barghouti esete] elválaszthatatlan a megszállás tágabb gépezetétől: több ezer más palesztin fogolyhoz hasonlóan brutális és megalázó bánásmódot kellett elviselnie, beleértve a kínzást, a magánzárkát és a megfelelő orvosi ellátás megtagadását.
Barghouti bebörtönzése alatt végig elvi álláspontot képviselt: elutasítja a civilek elleni támadásokat, és védi a katonai megszállás alatt élő népek jogát az ellenállásra a nemzetközi jog keretein belül. Régóta az egyenlőségen és az önrendelkezésen alapuló tárgyalások mellett érvel. Ez a kombináció egyedülállóan alkalmassá teszi őt arra, hogy kulcsfontosságú közvetítőként szolgáljon.
Pontosan ettől a hitelességtől tart Izrael. Ahogy fia, Arab Barghouti mondta: „Izrael apámat veszélynek tekinti, mert képes volt egyesíteni a palesztinokat.” Fogva tartása két célt szolgál Izrael számára: a hiteles palesztin vezetés lefejezését és annak a fikciónak a fenntartását, hogy „nincs partner a békéhez”.
Családja aggódik az életéért, szemtanúk beszámolói szerint szeptemberben az őrök súlyosan megverték. Ez a félelem fokozódott 2025. augusztus 15-én, amikor Itamar Ben Gvir izraeli miniszterközzétett egy videót, amelyben személyesen fenyegette Barghouti-t a cellájában.
A család többször is kérte Izraeltől, hogy engedélyezze a nemzetközi ügyvédek és a Nemzetközi Vöröskereszt látogatását, de kéréseiket elutasították.
Remény volt arra, hogy Barghouti-t szabadon engedik az Izrael és a Hamász között nemrégiben létrejött gázai tűzszüneti megállapodás részeként, és Trump azt mondta, fontolóra veszi, hogy nyomást gyakoroljon Izraelre a szabadon bocsátása érdekében, de Izrael ezt elutasította.
Évekig a világ vezetői kiálltak az ügye mellett. 2013-ban Jimmy Carter volt elnök, Desmond Tutu emeritus érsek, valamint más kiemelkedő világvezetők és Nobel-békedíjasok követelték szabadon bocsátását. Nemrégiben Francesca Albanese, az ENSZ különleges jelentéstevője kijelentette: „Bárki, aki komolyan gondolja a »békét«, annak biztosítania kell szabadon bocsátását, mivel ő a legnépszerűbb – és jogellenesen fogva tartott – palesztin vezető.” Október 29-én a Nelson Mandela által 2007-ben alapított Vének nevű globális vezetőkből álló csoport felszólítottaTrump elnököt, hogy követelje Barghouti szabadon bocsátását, „kihasználva a gázai törékeny tűzszüneti megállapodás által megnyitott lehetőséget”.
Még magas rangú izraeli biztonsági személyiségek is, köztük Ari Ayalon, a Shin Bet korábbi igazgatója is elismerték, hogy ha Izrael valóban olyan partnert akar, aki képes megállapodásra bírni a palesztin közvéleményt, akkor Barghouti az egyetlen vezető, akinek megvan a legitimitása ehhez.
De talán a legérdekesebb közelmúltbeli szószóló Ronald Lauder, a Zsidó Világkongresszus elnöke,aki – a színfalak mögött – Barghouti-ért lobbizott, gesztusként az arab országok felé, amelyek a szabadon bocsátását szorgalmazták.
Barghouti népszerűsége, mint egyesítő személyiség, az oka annak, hogy oly sok palesztin Nelson Mandelának nevezi őt. Mandela szabadon bocsátása nem oldotta meg Dél-Afrika problémáit egyik napról a másikra, de kinyitott egy ajtót, amelyet bezártak. Barghouti szabadon bocsátása ugyanezt teheti.
Ha Izrael valóban békére törekszik, akkor abba kell hagynia annak a vezetőnek a bezárását, amely képes elérni azt. Ha a nemzetközi közösség valóban kiáll az emberi jogok mellett, akkor emelnie kell Barghouti további fogva tartásának politikai költségeit.
Iratkozzon fel a Savage Minds csatornára
Oknyomozó riportok és társadalmi kommentárok a közkultúráról, a művészetekről, a tudományról és a politikáról.
Forrás: https://savageminds.substack.com/p/marwan-barghouti?utm_source=share&utm_medium=android&r=2cxqch&triedRedirect=true 2025. november 3.
Fordította: Naetar-Bakcsi Ildikó
