Egy moszkvai Rosneft benzinkút látképe. Az olajóriást, a Lukoillal együtt, szerdán Donald Trump amerikai elnök szankciókkal sújtotta. Fotó: Agence France-Presse
Donald Trump amerikai elnök látszólag változtatott az amerikai stratégián, hogy megakadályozza Oroszországot abban, hogy új helyzetet teremtsen Ukrajnában. Az orosz erők fölényben vannak az 1250 km hosszú ukrán frontvonal mentén, amely Kijev védelmi vonalait és erőforrásait feszíti ki, és ezt a helyzetet semmilyen nyugati katonai segítség nem tudja belátható időn belül megfordítani. Trump arra kényszeríti Oroszországot, hogy katonai győzelemre törekedjen Ukrajnában.
Trump eddig úgy tett, mintha államférfi lenne, akit mélyen gyötör a konfliktus humanitárius vonatkozásai. Moszkva tolerálta a színházi előadást, amely Trump egoista személyiségének kényeztetésére szolgált – egészen addig, amíg Putyin a múlt héten lerombolta a mítoszt, és leleplezte, hogy Trump valójában az Egyesült Államok elnöke, aki a legtöbbször szankcionálta Oroszországot, meghaladva még elődje, Joe Biden számait is.
Trump, az új háborús uszító szerepében, bemutatta azt a stratégiát, amelynek célja, hogy Putyin megadása után egyre feljebb kapaszkodjon a háború eszkalációs ranglétráján. Ennek érdekében kiterjesztette a szankciós rendszert az orosz olajiparra is, és azzal a gondolattal játszik, hogy Ukrajnát nagy hatótávolságú Tomahawk rakétákkal lássa el, amelyek mélyen be tudnak csapódni az orosz területre.
Az Egyesült Államok Pénzügyminisztériumának sajtóközleménye, amelyben bejelentik az Oroszország elleni új szankciókat, úgy hangzik, mintha azokat kifejezetten India megcélzására készítették volna. India és Kína teszi ki Oroszország olajexportjának mintegy 80%-át, de utóbbi az első számú vásárló, az import 60%-át csővezetéken szállítják, míg India az orosz fél által szervezett szállítóhajókra („árnyékflotta”) támaszkodik, amelyekre most szintén nyugati szankciók vonatkoznak.
A sajtóközlemény azt állítja, hogy „a szankciók végső célja nem a büntetés, hanem a viselkedés pozitív megváltoztatása.” Ez egy ténymegállapítás, mivel valójában nem az olajról, hanem a geopolitikáról van szó. Az, hogy Trump valóban folytatja-e az olajszankciókat, továbbra sem világos, mivel az orosz olaj világpiacról való távol tartása a magas olajárak kockázatával jár, ami bumerángként hathat az amerikai gazdaságra, és politikailag káros lehet Trump számára.
Putyin első reakciója múlt csütörtökön az volt, hogy az olajszankciók „barátságtalan” cselekedet, amelynek „lesznek bizonyos következményei, de nem fogják jelentősen befolyásolni gazdasági jólétünket”. Putyin azt mondta, hogy az orosz energiaszektor magabiztos. Hozzátette: „Ez természetesen kísérlet Oroszország gyöngítésére. De egyetlen önérzetes ország és egyetlen önérzetes nép sem dönt soha semmiről nyomásgyakorlás hatására.”
Eközben a nyugati képmutatás áttörte a plafont, mivel a háború egyik leglelkesebb támogatója, Friedrich Merz német pénzügyminiszter Trump küszöbén áll, és a szankciók feloldásáért könyörög. Úgy tűnik, Németország csendben orosz olajat vásárolt, miközben ellenséges színben tüntette fel Oroszországot, nehogy a GDP-je további 3 százalékkal csökkenjen!
Németország „ideiglenesen” átvette az orosz Rosneft olajtársaság három leányvállalatának irányítását (amelyet az Egyesült Államok szankcionált), hogy biztosítsa energiaellátását. Érdekes módon az Egyesült Királyság miniszterelnöke, Keir Starmer, az úgynevezett „hajlandóak koalíciójának” szekere, amely csapatokat kíván vetni Ukrajnába az orosz erők elleni harcra, ugyanabban a csónakban evezik, mint Merz, aki Trump felmentését kéri!
A nyugati országok ilyen kétes, rasszista felhangokkal bíró viselkedése tanulságokkal szolgálhat India számára. Nyilvánvaló, hogy az orosz olajóriások elleni új szankciók hatékonysága azon múlik, hogy az Egyesült Államok mennyire buzgón fogja azokat másodlagos szankciókkal érvényesíteni az orosz olajjal foglalkozó szervezetekkel szemben. Ha a múltbeli tapasztalatok bármit is mutatnak, Washington nem lesz képes fenntartani a teljes nyomást – már csak azért sem, mert a piacok rákényszerítik majd, amint az olajárak felszöknek.
Vagyis a szankciók laza végrehajtásának köszönhetően az orosz olaj továbbra is eléri a világpiacot. Az olyan vásárlók, mint India, akik csökkentik az orosz olajszállításokat, végül magasabb árat fognak fizetni. Azzal, hogy szelíden teljesítették Trump diktátumát, veszélyeztették saját érdekeiket. A megaláztatás érzése olyan mértékű, hogy Delhi elzárkózik a Trumppal való együttműködéstől.
A nagy hatótávolságú Tomahawk rakétákkal (hatótávolság: 3000 km) kapcsolatban azonban Putyin udvarias, de őszinte volt a reakciójában, mondván: „Ez egy eszkalációs kísérlet. De ha ilyen fegyvereket használnak orosz terület megtámadására, a válasz nagyon komoly, ha nem is elsöprő lesz. Gondolkodjanak el rajta.”
Dmitrij Medvegyev, a Biztonsági Tanács alelnöke még a Kreml gondolkodásmódját is nyersen közvetítette: „Az USA az ellenségünk, és a beszédes »béketeremtőjük« most már teljesen az Oroszországgal vívott háború útjára lépett… ez most az ő konfliktusa, nem a szenilis Bidené!… A meghozott döntések háborús cselekedetnek minősülnek Oroszország ellen. És most Trump teljes mértékben az őrült Európa oldalára állt.”
„De van egy egyértelmű előnye is a Trump-inga ezen legújabb kilengésének: a legkülönfélébb fegyverekkel lecsaphatunk az összes Bandera-búvóhelyre, felesleges tárgyalások nélkül. És pontosan ott érhetünk el győzelmet, ahol ez csak lehetséges: a földön, nem egy íróasztalnál. Ellenségeket semmisítve meg, nem pedig értelmetlen 'üzleteket' kötve.”
Úgy tűnik, az üzenet célba ért. Trump, mielőtt Malajziába indult volna három országot felölelő ázsiai körútjára, gondoskodott arról, hogy oroszországi különmegbízottja, Steve Witkoff meghívja orosz tárgyalópartnerét, Kirill Dmitrijevet, az Orosz Közvetlen Befektetési Alap vezérigazgatóját, hogy menjen át Miamiba egy csendes beszélgetésre, és beszéljék meg a dolgokat. A két egykori üzletember ma találkozik.
Eközben Trump a Hszi Csin-ping kínai elnökkel való szombati Kuala Lumpurban tartandó találkozójára utalva utalt arra, hogy esetleg mégsem hajtja végre a kínai árukra kivetett 100%-os vámtarifákat és egyéb kereskedelmi korlátozásokat, amelyek november 1-jétől lépnek életbe, válaszul Kína ritkaföldfém-mágnesekre és ásványokra vonatkozó, jelentősen kibővített exportellenőrzéseire. Kína kemény álláspontja megtérül.
Hasonlóképpen komolyan fogják venni a Kreml nyílt megtorlási fenyegetését a Tomahawk ellen. Putyinnak számos lehetősége van – például a Mach 10 sebességre képes Oresnyik egy hiperszonikus rakéta, amely egyben nukleáris képességgel is rendelkezik, és amellyel szemben a Nyugatnak nincs védekezése. A fegyver sorozatgyártásba került, és a fegyveres erők számára szállítják.
Oroszország új, sugárhajtású siklóbombája ismét jelentősen megnöveli a hatótávolságát és kiváló ellenállást biztosít az elektronikus ellenintézkedésekkel szemben. Képes elérni Ukrajna nyugati határát. Emellett tömeggyártásra is áttér, és a Nyugat védtelen vele szemben.
Forrás: https://savageminds.substack.com/p/trumps-shift-in-the-us-strategy-to?utm_source=share&utm_medium=android&r=2cxqch&triedRedirect=true 2025. október 25.
Fordította: Naetar-Bakcsi Ildikó
