Vivian Al-Har, egy palesztin nő, akinek a fia a házának romjai alatt nyugszik, miután egy izraeli légicsapás megölte az egész családját, egy lerombolt temetőben ül Gáza városban. 2025. október 20. (Videó képernyőképe: Abdel Qader Sabbah.)
GÁZA VÁROS – Miután Vivian Al-Har otthonát izraeli légicsapás érte, amelyben az egész család meghalt alig két héttel a tűzszünet életbe lépése előtt, Izrael koncentrált katonai offenzívája során Gázában, férje, négy lánya, fia és sógora megcsonkított és feldarabolt holttesteit kihúzták a romok közül és eltemették. Idősebb fia holtteste továbbra is a romok alatt rekedt.
„Egyedül maradtam, én vagyok az egyetlen, aki megmaradt a családban. Nincsenek fiaim, lányaim, férjem, senkim” – mondta Al-Har a Drop Site-nak, sírva beszélve. „Nincs felszerelés. Minden ráomlott a fiamra; nem voltak szerszámok, és senki sem tudta kihozni. A fiam és a szomszédom fia ugyanabban a házban vannak, és senki sem érheti el őket. Hiába próbáltunk a polgári védelemhez fordulni, nincsenek szolgálatok. Gázában nincs semmi.”
A gázai polgári védelem szerint a becslések szerint 10.000, Izrael által megölt palesztin van eltemetve a romok alatt, Izrael pedig nem biztosítja a kiemelésükhöz szükséges erőforrásokat és felszerelést. A holttestek között van egy maroknyi izraeli fogoly is, akik a háborúban estek el, és akik a tűzszüneti megállapodás részeként a nemzetközi média, valamint az amerikai és izraeli tisztviselők figyelmének középpontjába kerültek.
„Mindannyian arra összpontosítunk, hogy ezek a holttestek hazajussanak a családjukhoz, hogy méltóképpen eltemethessék őket” – mondta J. D. Vance, az Egyesült Államok alelnöke kedden egy izraeli sajtótájékoztatón. „Ennek ellenére ez nehéz. Ez nem fog egyik napról a másikra megtörténni. Néhány túsz több ezer fontnyi törmelék alatt nyugszik, néhány túszról pedig senki sem tudja, hol vannak.” Vance nem említette a romok alatt fekvő több ezer palesztint. Azt sem említette, hogy hány palesztin holttestét temették el olyan temetőkben, amelyeket az izraeli hadsereg buldózerekkel rombolt le és rombolt le.
Al-Har azt mondta, amikor az Al-Ahli Baptista Kórházzal szemben lévő temetőbe ért, ahol családja többi tagja nyugszik, és alig ismert rá. „Azért jöttem ide, hogy lássam a [másik] fiamat. Eltemettem a fiamat, de nem tudom, hol van. Tovább kerestem” – mondta Al-Har. Körülötte a temetőt megtizedelték, törött sírkövek és feltépett föld borították. „Mindenki eljött, és senki sem tudta, hol van a gyermeke sírja. A maradványokat széttépték, az embereket feldarabolták, és senki sem ismeri a gyermeke sírját” – mondta. „A halottakat kínozzák, az élőket kínozzák.”
A tűzszünet életbe lépése óta összesen 432 holttestet emeltek ki Gázából az egészségügyi minisztérium adatai szerint.
„A romok alatt eltűnt személyek és a mártírok holttesteinek kiemelése nagyon nehéz és összetett kérdés. Ez a konkrét ügy az egyik legnagyobb kihívás, amellyel a polgári védelem jelenleg szembesül” – mondta Mahmúd Basszal, a polgári védelem szóvivője a Drop Site-nak. „71.000 tonna hulladékról beszélünk, amelyek a Gázai övezet különböző területein szétszóródtak” – mondta. „A nehézgépek kérdése most kritikus és nagyon fontos kérdés ennek kezeléséhez, akárcsak a szakemberek, a szükséges készségekkel és képességekkel rendelkező szakértők Gázába való belépéséhez, hogy segítsék a polgári védelmi csapatokat ebben a rendkívül nehéz humanitárius feladatban... Ha a helyzet így marad, a jelenlegi körülmények között nem leszünk képesek kiemelési műveleteket végrehajtani. Még ha lenne is néhány nehézgép, akkor is sokáig tartana a holttestek kiemelése a romok alól.”
Hétfőn Gáza városban tömegek gyűltek össze nagy törmelékkupacokon különböző negyedekben, hogy megpróbálják a hatalmas betonlapokat feltörni kalapácsokkal, hogy megtalálják a halottakat. Egy-egy holtttestet kiemeltek, és egy takaróban vittek a várakozó mentőautóhoz.
„Ez egy olyan kérdés, ami igazán megdöbbentett minket – a kettős mérce, amellyel a nemzetközi szervezetek óriási figyelmet fordítanak az izraeli foglyok holttesteinek felkutatására, miközben valójában 10.000 palesztin eltűnt a romok alatt” – mondta Bassal. „Ez is egy emberi lény, és az is egy emberi lény, mindkettőjüknek joga van ahhoz, hogy emberséges módon temessék el őket. De az izraeli megszállásnak, kétségtelenül, és a nemzetközi rendszernek is problémája van ennek és az emberiség fogalmának megértésével.”
Ismeretlen számú palesztin van Gázában, akik egyszerűen eltűntek, családjaik nem tudják, hogy az izraeli hadsereg ölte-e meg őket, vagy elrabolta és bebörtönözte őket.
Amina Salem Abu Mousa 16 éves fia, Obeida május 29-én tűnt el, amikor a Gázai Humanitárius Alapítvány (GHF) által működtetett úgynevezett segélyelosztó központba ment a Netzarim folyosó közelében, Wadi Gazától délre, és soha nem tért vissza.
„Semmit sem hallottam, és senki sem mondott nekem róla semmit. Nem tudom, hogy meghalt-e, mártírhalált halt-e, bebörtönözték-e, letartóztatták-e, vagy lelőtték-e és megették-e a kutyák. Nem tudom. Csak azt szeretném, ha valaki mesélne nekem róla valamit” – mondta Abu Mousa a Drop Site-nak. Több mint 2600 palesztint öltek meg izraeli csapatok és amerikai zsoldosok segélyhelyszíneken vagy teherautó-konvojok közelében, mióta a GHF májusban megkezdte működését Gázában. „Azért ment, mert azt mondták, hogy segély lesz, segélyosztás. Szóval fogta a személyi igazolványát, és eljött, hogy elhozza nekünk a segélyt. Éheztünk, nem volt lisztünk, nem volt ételünk. Minden zárva volt, minden hely zárva volt. Nem volt mit enni, semmi” – mondta. „Úgy jött, mint a többiek, mint a fiatalemberek, mint a nők, mint a többiek, akik elmentek. A testvérei visszajöttek, és a szomszédai visszajöttek, de ő nem tért vissza. Még mindig nem tért vissza.”
Amióta a hónap elején életbe lépett a tűzszünet és felszámolták a GHF telephelyeit, Abu Mousa minden nap a poros Netzarim telephelyére látogat, hogy megkeresse a fiát. „Csak azért jövök ide, hogy lássam és érezzem az illatát. Hogy tudjam, hol van. Azt akarom, hogy valaki megnyugtasson. Ő volt az, aki a társaságom volt otthon, segített nekem, mindent elhozott nekem. Úgy érezem, mintha üres lenne a ház nélküle. A házam üres nélküle” – mondta. „Vannak szemtanúk, akik azt mondták, hogy megsérült, és a hadsereg vitte el. Tudni akarom, hogy a hadsereg vitte-e el, és hová vitték. Eltemették? Őrizetbe vették? Tudnom kell. Jogom van tudni, hol van a fiam.”
Izrael az elmúlt két évben több ezer palesztint vett őrizetbe Gázából és Ciszjordániából, megduplázva a palesztin börtönök lakosságát, több mint 11.000-re. A tűzszüneti megállapodás részeként közel 2000 palesztin foglyot – közülük 1700-at Gázából – szabadon engedtek a hónap elején a megmaradt 20 élő izraeli fogolyért cserébe. Az egészségügyi minisztérium szerint Izrael 165 palesztin holttestét is visszaadta a halott izraeli foglyok holttesteiért cserébe. Néhány holttesten kínzás és kivégzés nyomai látszottak, kezük és lábuk még mindig meg volt kötözve, szemük pedig be volt kötve. A holttesteket név helyett számokkal küldték vissza Gázába, ami arra kényszerítette az egészségügyi minisztériumot, hogy online tegye közzé a lebomlott holttestek fotóit, hogy a családok megpróbálhassák azonosítani szeretteiket. Eddig csak körülbelül két tucatot azonosítottak. A holttestek közül legalább 135-öt a Sde Neiman-ban, egy Negev-sivatagban található fogolytáborban tartottak fogva, amely a fogvatartottak szélsőséges bántalmazásáról és kínzásáról hírhedt – közölték az egészségügyi tisztviselők a Guardiannel. A helyszínről kiszivárgott fotók és tanúvallomások azt mutatják, hogy palesztin fogvatartottakat ketrecekben tartják, bekötött szemmel és megbilincselt kézzel, másokat kórházi ágyakhoz kötöznek és pelenkát kell viselniük.
„Így adták vissza a gázai foglyok holttesteit – bekötött szemmel, állatok módjára megkötözve, súlyos kínzás és égetés nyomaival” – írta Dr. Munir al-Bursh, az Egészségügyi Minisztérium főigazgatója a közösségi médiában. „Nem természetes halállal haltak meg – fogva tartva végezték ki őket, ami háborús bűncselekmény, és sürgős nemzetközi vizsgálatot, valamint az elkövetők elszámoltathatóságát követeli.”
Sharif Abdel Kouddous és Jawa Ahmad közreműködtek a jelentés elkészítésében.
2025. október 22.
Fordította: Naetar-Bakcsi Ildikó
