Jó reggelt, világ! Ha még nem tetted meg, itt az ideje, hogy figyelmet fordíts a világszerte terjedő Z generációs tüntetésekre.
Már több kontinensen is megjelentek, és kormányokat döntöttek meg. Ma elmesélem, mit tudtam meg erről a mozgalomról kollégáim, Hannah Beech Ázsiában és John Eligon Afrikában végzett alapos riportjaiból.
Tiltakozások Antananarivó-ban, Madagaszkár fővárosában, a múlt héten. Sergey Ponomarev a The New York Times számára
A Z generáció lázadásainak terjedése
Amikor először olvastam a világszerte zajló Z generációs tüntetésekről, az ragadott meg, hogy a tüntetők milyen ismerősnek tűntek. Egy a nepáli tüntetések során látott plakáton szereplő mondat – „A korrupció gyanús, hagyjátok abba a demokrácia elnyomását” – olyan volt, mintha a tizenéves gyermekeim mondták volna vacsora közben.
Ez nem véletlen. Ezek a tiltakozó mozgalmak – részben az online ifjúsági kultúra elterjedtségének köszönhetően – Indonéziában, a Fülöp-szigeteken, Kenyában és Peruban is megjelentek. A tüntetők Nepálban és Madagaszkáron megbuktatták a kormányokat. Marokkóban a tiltakozások továbbra is folytatódnak.
Két kollégám hosszabb ideig tudósított a Z generációs tüntetők csoportjairól. John Eligon beépült azokba a fiatalokba, akik Madagaszkár elnökét hatalmából elűzték. Hannah Beech a nepáli tüntetőkkel töltött időt a 48 órás forradalom után. Az alábbiakban megnézheted a Hannah-val készített interjúmat.
Nepál és Madagaszkár két nagyon különböző ország. De a két tüntetési mozgalom közötti párhuzamok – mi vezette őket, és mi történt azóta, hogy a meglepetésszerű forradalmak két kormányt is megbuktattak – paradoxont mutatnak.
A fiatal Z generációs forradalmárok valódi hatalommal rendelkeznek. De nincs hatalmuk arra, hogy irányítsák, amit elindítottak, vagy biztosítsák, hogy az általuk elindított mozgalmak valóban javítsák az életüket.
Különböző országok, hasonló mozgalmak
A Z generációs mozgalmak közvetlen kiváltó okai különbözőek voltak. Nepálban ez egy hirtelen bevezetett közösségi média tilalom volt. Madagaszkáron a víz- és áramellátás hiánya volt.
De mindkét ország – mint sok más, ahol a Z generáció tiltakozik – fiatal lakossággal rendelkezik. Nepálban az átlagéletkor 28 év, Madagaszkáron 21 év. Mindkét országban magas a fiatalok munkanélküliségi rátája. A korrupció és a protekcionizmus endemikus.
Ugyanígy a közösségi média is.
Ezek a tüntetések olyan platformokon terjedtek el, amelyek leküzdik a fizikai távolságot, és felgyorsítják a közös nyelv és kultúra terjedését.
„Még, ha egy faluban, egy hegytetőn vagy a sivatagban is élsz, a fiatalok a TikTokon és a Discordon keresztül kapcsolódnak egymáshoz” – mondta Hannah. „Ugyanazt a nyelvet használják és ugyanazokat a mémeket osztják meg.”
Nepálban a tüntetők arról beszéltek, hogy inspirációt merítettek az indonéziai demonstrációkból – mondta. Madagaszkáron, John elmondása szerint, a tüntetők Nepálból merítettek inspirációt.
Megoldhatják a tüntetések a mély strukturális problémákat?
Hannah és John azt is megállapította, hogy voltak olyan mozgalmak, amelyek gyorsan eltávolodtak az eredeti tüntetők elképzeléseitől.
Madagaszkáron, ahol az elnök elmenekült és a katonaság átvette a hatalmat, máris vannak jelek arra, hogy a Z generációs forradalmárok nem lesznek olyan hatással a következő kormányra, mint amilyenre számítottak. A fiatalok csalódottan fogadták a hírt, hogy egy volt ellenzéki vezető és hivatásos politikus lett a nemzetgyűlés következő elnöke.
Nepálban azok a fiatal aktivisták, akikkel a tüntetések után közvetlenül konzultált az ideiglenes miniszterelnök, most azt mondják, hogy kiszorították őket.
Mindkét országban van egy sokkal nagyobb aggodalom is: hogy bármilyen kormány is alakuljon végül, az nem fogja tudni könnyen megoldani a fiatalok számos panaszát. Ahogy egy nepáli tüntető, akit a demonstrációk során majdnem lelőttek, fogalmazott: Mi van, ha „minden visszatér a régi kerékvágásba, még akkor is, ha vérünket ontottuk és bajtársainkat elvesztettük? Mi van, ha mindez hiábavaló volt?”
Abigail Branford, az Oxfordon dolgozó, Afrikára specializálódott kutató szerint ezek a sérelmek többségükben olyan mély strukturális problémákból fakadnak, amelyek sok fiatal lakosságú országban közös problémák.
„Az olyan kérdéseket, mint a fiatalok munkanélkülisége, az államok nagyon nehezen tudnák megoldani, még akkor is, ha összehangoltabb erőfeszítéseket tennének a fiatalok bevonására a mainstream politikába” – mondta. „A gazdaság egyszerűen nem képes befogadni a munkaerőpiacra belépő fiatalok számát.”
Amikor először hallottam ezekről a Z generációs mozgalmakról, eszembe jutottak a 1968-as tüntetések, amelyek Nyugat-Európában és az Egyesült Államokban törtek ki, és amelyeket a fiatalok számának növekedése, a rock ’n’ roll és a konzervatívabb politikai elit politikája elleni harag táplált.
De eszembe jutott az arab tavasz is, a 2010-es évek felkeléseinek sorozata, amelyekben a fiatalok voltak az élen. Ezek is kormányokat döntöttek meg, de a legtöbb országban nem vezettek sem demokratizálódáshoz, sem a fiatalok kilátásainak javulásához.
A fiatalok változásra vágynak. Bebizonyították, hogy képesek változást előidézni. De mi lesz ezután?
Forrás: https://messaging-custom-newsletters.nytimes.com/dynamic/render?campaign_id=346&emc=edit_wor_20251020&instance_id=164763&isViewInBrowser=true&nl=the-world&productCode=WOR®i_id=115874499&segment_id=208233&uri=nyt://newsletter/93430498-3b55-5152-aca4-8d45d145d7c4&user_id=e4e0d0ca7b3137d328f67662e55c3881 2025. október 20.
Fordította: Naetar-Bakcsi Ildikó
