Azzal, hogy elszigetelte Gázát a Ciszjordániától és a palesztinokat a földjüktől, Izrael hozzájárult a Hamász megerősödéséhez és a politikai alternatívák eltűnéséhez. Még ha a gázai luxusvillák álma szerte is foszlott, a mögötte álló logika továbbra is fennáll: a terület ellenőrzése, a közvetett kiűzés és a palesztin nép elnyomásaa biztonságra való folyamatoshivatkozással.

Egy telepes parittyával hadonászik a palesztinok felé, akik olajbogyót szüretelnek Beita faluban, Nablus közelében, múlt pénteken. A tűzszünet nem tekinthető a telepesek vereségének. Forrás: Jaafar Ashtiyeh / AFP

A gázai ingatlanboom ígéretei – Bezalel Smotrich pénzügyminiszter víziója, Itamar Ben Gvir nemzetbiztonsági miniszter ígérete a rendőrök számára építendő luxusnegyedekről, valamint Daniella Weiss telepesvezető tervei (isteni segítséggel) a telepek újjáépítéséről – mind csak üres szavaknak bizonyultak.

Csábító lenne azt mondani, hogy a tűzszüneti megállapodás, amely most lép hatályba a Gázai övezetben, súlyos csapást mért a telepes mozgalomra és annak amerikai támogatóira. Ugyanilyen csábító az a kép, ahogy homokváraik összeomlanak a gázai lakosok elképzelhetetlen kitartásának és állhatatosságának súlya alatt, valamint Egyiptom kemény, de politikailag kiszámított elutasítása alatt, hogy palesztinok tömeges menekülését engedje területére.

Izrael által a palesztin szuverenitás szabotálása tükörképe annak a törekvésének, hogy minél több földet szerezzen meg minél kevesebb palesztinnal.

Egyiptom külpolitikai döntéshozói – függetlenül attól, hogy ki vezeti az országot – régóta gyanítják, hogy Izrael szándéka Gázát és annak problémáit rájuk „dobni”. A háború kezdetétől komolyan vették az izraeli terveket, amelyek Gáza lakosságának kiűzését és zsidók letelepítését célozták, amint azt nyíltan hangoztatták az izraeli tisztviselők, akik úgy tűnt, elfelejtették, hogy a Mapai–Munkáspárt elődeinek hasonló erőfeszítései, amelyek célja a 1948-as menekültek Gázából való kiűzése volt, kudarcot vallottak.

Bezalel Smotrich pénzügyminiszter egy települési konferencián Hebronban a múlt hónapban. Az annexióról tett ígéretei végül csak üres szavaknak bizonyultak. Forrás: Itai Ron

A tűzszünet azonban nem tekinthető egyszerűen a telepesek kielégítő vereségének. Az üres szavak és homokvárak mögött meghúzódó politikai logika az oslói megállapodások aláírása óta alakította és továbbra is alakítja Izrael politikáját. Ez a logika sikeresen megakadályozta egy olyan állam létrehozását, amely megvalósította volna a palesztinok önrendelkezési jogát, még ha csak a folyó és a tenger közötti terület 22%-án is.

Izrael által a palesztin szuverenitás szabotálása tükörképe annak a törekvésének, hogy minél több területet szerezzen meg minél kevesebb palesztinnal. A gyakorlatban ez kiutasítást jelent – akár az A területre, akár száműzetésbe; légierő bombáival, vagy a „hegytetőn élő fiatalok” botjaival és vasrudakkal; akár a polgári közigazgatás vagy az IDF fegyveres erői által végrehajtott házrombolásokkal és kényszerű kilakoltatásokkal, akár azok bebörtönzésével és büntetőeljárás alá vonásával, akik megpróbálják megvédeni közösségüket és magukat – az eredmény ugyanaz.

Kapcsolódó cikkek

• Vajon az izraeliek egy nap azt fogják mondani országuk gázai atrocitásairól, hogy „én mindig elleneztem”? Amira Hass
• Három ciszjordániai falu bürokratikus bohóckodása feltárja Izrael 20 éves annexiós politikáját Amira Hass
• Az oslói megállapodások élnek és virulnak, és továbbra is fenntartják az izraeli megszállást Amira Hass

Ha ez a vezető politika, akkor a palesztin tankönyvek „reformjára” irányuló nemzetközi erőfeszítések kudarcra vannak ítélve. Az Izrael által a palesztinokra rákényszerített szisztematikus fojtogatás mindennapi valósága és a felsőbbrendű fegyverzet által támogatott önkényeskedése a felbujtás atyja.

A palesztin állam megakadályozásának egyik leghatékonyabb eszköze a „szétválasztás” volt és marad. Az izraeli közvélemény által szívesen elfogadott biztonsági érvekkel alátámasztva – még akkor is, ha a politikai és ingatlanpiaci motívumok nyilvánvalóak – ez az eszköz sokféle formát ölthet: Gáza elválasztása a Ciszjordániától (1991 óta); a Ciszjordánia elválasztása Kelet-Jeruzsálemtől; a palesztin városok egymástól való elválasztása; a falvak elvágása a környező utaktól és regionális központoktól; valamint a palesztinok elválasztása földjüktől és egymástól.

Az 1950-es és 1960-as évek katonai kormányának hivatalos dokumentumai – amelyek évtizedekkel később kerültek nyilvánosságra – megerősítették, amit a palesztinok (és a nem cionista baloldaliak) már régóta tudtak: az úgynevezett „biztonsági” indokokat, amelyekkel a szigorú mozgáskorlátozásokat indokolták, nagyrészt a zsidó ingatlanérdekek vezérelték. A zöld vonal mindkét oldalán széttagolt palesztin népesség és terület elképzelése mindig is tükrözte a zsidók „Nagy-Izrael” tervét. Mindkét elképzelés ma is érvényes, párhuzamosan a Trump-terv homályos záradékaival a tűzszünetről és az „új Közel-Keletről”.

A telepesek jogai kompenzálják a Gázában elszenvedett részleges veszteségüket – „részleges”, mert az IDF elérte a közös célt, hogy maximális pusztítást és halált okozzon az enklávéban – a támadások fokozásával és a földfoglalásokkal Ciszjordániában. Ez elsősorban a farmerek földjüktől való napi elválasztásának formájában valósul meg, ami azonnali és fájdalmas eredményekkel jár. A polgári közigazgatás, a hadsereg és a rendőrség segítségével a telepesek fizikai erőszakkal, bürokratikus akadályokkal és kielégíthetetlen arroganciával gyorsítják ezt a folyamatot. Mivel most az olajbogyó-szüret ideje van, az Úr zászlóaljai a szüretre és magukra a szüretelőkre fordították figyelmüket.

Összecsapások katonák és palesztinok között, akikhez aktivisták is csatlakoztak, pénteken Beita faluban a Ciszjordániában. Forrás: Jaafar Ashtiyeh / AFP

Szombaton, 11-én, amikor ezt a cikket írták, délre már érkeztek jelentések a telepesek és katonák – külön-külön vagy együttesen – által elkövetett zaklatásokról és közvetlen támadásokról a Jawarish, Aqraba, Beita és Madama falvakból, Nablus déli részéről, Burqa-ból, Ramallah keleti részéről, valamint Deir Istiya-ból, a Salfit régióból származó olajbogyó-szüretelők ellen. Az előző nap hasonló jelentések érkeztek Yarza-ból, Tubas keleti részéről; Immatin-ból, Kafr Thulth-ból és Far'ata-ból a Qalqilya térségből; Jawarish-ból, Qablan-ból, Aqraba-ból, Hawara-ból, Yanun-ból és Beita-ból a Nablus térségből; valamint al-Mughayyir-ból és Mazra'a al-Sharqiya-ból Ramallah keleti részéről. Ezek a jelentések egyetlen WhatsApp-csoporttól származnak, amely a Ciszjordánia északi részét figyeli.

A zaklatások a birtokháborítástól, provokációtól, útlezárásoktól és fegyveres fenyegetésektől a fizikai bántalmazásokig, az olajbogyó-lopásokig és a betakarítók és újságírók járműveinek felgyújtásáig terjednek. És amit a telepesek szórványosan tesznek, azt a hivatalos politika szisztematikusan végrehajtja: megtagadja a palesztinok jogát a Gáza és Ciszjordánia közötti, valamint Ciszjordánia belsejében történő szabad mozgáshoz. A lakóhely vagy munkahely megválasztásának jogának megtagadása régóta pusztító hatással van a palesztin társadalomra, gazdaságra és politikai struktúrákra, és különösen a fiatalok jövőjére.

Nem kevésbé, mint a katari készpénzes bőröndök, amelyeket Benjamin Netanjahu kezdeményezett Gázába szállítani, a Gázai övezet lakosságának elszigetelése a Ciszjordániától, valamint Gáza elszigetelése a világ többi részétől – mindez a Hamász megerősödését szolgálta – először politikai és katonai szervezetként, később pedig kormányzó hatalomként.

Az 1990-es években a Hamász azt állította, hogy Izraelnek nincs valódi szándéka a béke megteremtésére, és hogy az oslói megállapodások nem vezetnek függetlenséghez. Izrael mozgáskorlátozásai Gázában és a gázai és ciszjordániai telepek folyamatos bővítése sok palesztin, különösen Gázában, számára meggyőzővé tette ezt az érvet. A Hamász öngyilkos merényleteit reakciónak és próbának tekintették: vajon Izrael válasza jutalmazni fogja-e az oslói megállapodás ellenzőit és a Palesztin Hatóság kritikusait?

És Izrael valóban jutalmazta őket – azzal, hogy nem teljesítette kötelezettségvállalásait. A mozgáskorlátozások és a bürokratikus földlopások gyengítették a Fatahot és a Palesztin Hatóságot, amelyek támogatták a diplomáciai folyamatot, de a 2000-es évek elejére a fegyveres ellenállás felé fordultak.

„Halál az ellenségre, szabadság a hazának” feliratú graffiti Atara településen, Ramallah közelében, augusztusban. Amit a telepesek szórványosan tesznek, azt a hivatalos politika szisztematikusan végrehajtja. Forrás: Nasser Nasser / AP

Ügyesen megkerülve azt a tényt, hogy a palesztinok széttagoltsága mindig is Izrael célja volt, a Hamász Izrael 2005-ös kivonulását és a telepek lebontását saját sikereinek bizonyítékaként ábrázolta: a fegyveres harc működött. Minden új középiskolai végzős osztály – akik soha nem hagyták el a lezárt Gázai övezetet, soha nem ismertek más életmódot, és nem találtak munkát – egyre sebezhetőbbé vált a Hamász elnyomó világnézete, propagandája és a fegyveres szárnyhoz való csatlakozás indokai (a szegény családokat fenntartó jövedelem) iránt. A Hamász megtanulta a Gázában felgyülemlett energiát és kreativitást katonai és politikai gépezetébe irányítani.

A Palesztin Hatóság, a Fatah és biztonsági apparátusa tehetetlen maradt a Ciszjordániában egyre növekvő földelkobzások, valamint az elkobzásokkal és elszigeteltséggel járó közvetlen és közvetett gazdasági pusztításokkal szemben – a helyzetet tovább rontotta, hogy az egymást követő izraeli pénzügyminiszterek elrendelték a palesztin vámbevételek visszatartását.

A Ciszjordániában élő palesztin lakosság számára ez a tehetetlenség elválaszthatatlan a Palesztin Hatóság polgári és katonai elitjének korrupciójától, akiket önzőnek és közömbösnek tartanak, amíg a saját zsebük tele van. Nem meglepő tehát, hogy a fegyveres ellenállás – amely elsősorban a Hamászhoz kapcsolódik – továbbra is nagy tekintélynek örvend a ciszjordániai fiatalok körében. Számukra a fegyveres ellenállás legalább szenvedést és megaláztatást okoz az izraeli agresszornak.

Minden jel arra utal, hogy Izrael továbbra is korlátozni fogja a palesztinok szabad mozgását Ciszjordánia, Izrael és Gáza között, és korlátozni fogja a külföldről érkező palesztinok, valamint a nemzetközi aktivisták beutazását a Gázai övezetbe. Ennek eredményeként azok, akiknek leginkább szükségük lenne rá, nem fogják megtudni, hogy a gázai lakosok valójában mit gondolnak a fegyveres ellenállásról. Más szóval, hogy közülük hányan megvetik a Hamaszt.

Katonák őrzik egy új telepesút építését Ciszjordániában, Ramallah-tól nyugatra. A mozgáskorlátozások úgynevezett biztonsági indokai ingatlanérdekekben gyökereztek. Forrás: Zain Jaafar / AFP

Izrael fojtogató, gyilkos, romboló és kifosztó politikájával szemben a Gázai övezetben nem lakó palesztinok többsége, valamint számos nemzetközi támogatójuk továbbra is a Hamászt fogja tekinteni a szabadság iránti vágy és az elnyomás elleni ellenállás hiteles képviselőjének.

A tapasztalatok azt mutatják, hogy amint megkezdődik a fel nem robbant lőszerek eltávolítása és Gáza újjáépítése, világossá válik, hogy a folyamat sokkal bonyolultabb és költségesebb, mint azt eredetileg várták. A fizikai újjáépítésen túl Gáza több millió lakosának fizikai és pszichológiai gyógyulásra, valamint anyagi rehabilitációra lesz szüksége – olyan mértékben és időtartamban, amely meghaladja a képzeletet.

A helyes, igazságos és logikus megközelítés az, hogy a Ciszjordániából és Izraelből származó palesztinok teljes mértékben részt vehessenek ebben a folyamatban, együttműködve a Gázai övezetben túlélő szakemberekkel: építőmérnökökkel, építészekkel, építőmunkásokkal, sebészekkel, szemészekkel, mezőgazdasági termelőkkel, informatikai szakértőkkel, tanárokkal, pszichológusokkal, szociális munkásokkal és megújuló energia szakértőkkel.

Logikus lenne továbbá programokat kidolgozni a Ciszjordániában, hogy gondoskodjanak a Gázából származó több tízezer gyermekről, akik árvák lettek vagy olyan súlyosan megsebesültek, hogy maradandó fogyatékossággal élnek.

Röviden: mielőtt a világ nemzetközi pályázatokat írna ki Gáza újjáépítésére, műszaki előírásokat fogalmazna meg, vagy üres nyilatkozatokat tenne az államalapításról és a Hamász eltűnéséről, először a rendelkezésére álló politikai eszközöket kell felhasználnia annak biztosítására, hogy Izrael véget vessen Gáza, a Ciszjordánia és a többi terület közötti elválasztó, romboló politikájának.

Ha ez nem történik meg – még akkor sem, ha a Hamász leteszi a fegyvert Gázában –, akkor a Hamász, vagy annak valamely jövőbeli változata továbbra is a palesztin nép politikai képviselőjeként fog működni.

Forrás: https://www.haaretz.com/israel-news/2025-10-17/ty-article/.premium/israels-policy-of-separation-perpetuates-hamas/00000199-ed2d-d54a-abfb-fdfd02c30000?utm_source=mailchimp&utm_medium=email&utm_content=author-alert&utm_campaign=Amira+Hass&utm_term= 20251017-20:25.

Fordította: Naetar-Bakcsi Ildikó