Az ENSZ Közgyűlése biztosítja a palesztinoknak a jogot, hogy minden eszközzel, beleértve a fegyveres harcot is, felszabadítsák magukat a megszálltként elismert területeken.

Ez magában foglalja legalábbis Gázát és Ciszjordániát, amelyek az ENSZ szerint megszállt területek.

„1970-ben az ENSZ Közgyűlése elfogadta azt a határozatot, amely részletezte a »gyarmati és idegen uralom« alatt álló népek jogát az önrendelkezés és a függetlenség elérésére »minden rendelkezésükre álló eszközzel«. A szöveg elítélte az izraeli kormányt is, amiért megtagadta »az önrendelkezési jogot azoktól a népektől, akiknek megadták ezt a jogot«.”

Végül 1973-ban az ENSZ Közgyűlése elfogadta a 3070. számú határozatot, amely egyértelműen garantálta a »gyarmati és idegen uralom és ellenőrzés« alatt álló népek jogát, hogy »minden rendelkezésükre álló eszközzel, beleértve a fegyveres harcot is« törekedjenek a felszabadulásra.

Ettől kezdve az 1990-es évek elejéig az ENSZ Közgyűlése szisztematikusan megerősítette a gyarmati és idegen uralom alatt álló összes nép, köztük a palesztin nép jogát a fegyveres harcra önrendelkezésük elérése érdekében. 

(Vagyis: Az 1973-ban elfogadott 3070. számú ENSZ-határozat megerősíti a gyarmati, faji vagy idegen uralom alatt álló népek jogát, hogy minden szükséges eszközzel, beleértve a fegyveres harcot is, harcoljanak a felszabadulásukért. Ezt a határozatot a 20. század második felének függetlenségi háborúival, különösen Afrikában, e jog elismerésének kontextusában fogadták el, és korábbi ENSZ-határozatok is támogatták.

Fegyveres harchoz való jog: Az ENSZ 3070. számú határozata kulcsfontosságú dokumentum, amely érvényesítette a népek jogát arra, hogy fegyveres harcot alkalmazzanak a gyarmati és idegen uralom alóli felszabadulás érdekében.

Kontextus: Ezt a jogot a dél-afrikai felszabadító mozgalmak kontextusában ismerték el, és hasonló ENSZ-határozatok is támogatták a palesztin küzdelemmel kapcsolatban. - Balmix szerk.)