A legalacsonyabb jövedelmű munkások három ötöde kénytelen étkezés kihagyására, fűtés kikapcsolására vagy gyorshitel felvételére a legszükségesebb kiadások fedezéséhez – derül ki egy új jelentésből.

A Living Wage Foundation (Létminimum Alapítvány) egy 2000 dolgozóval készült felmérése bemutatta az alacsony fizetés “pusztító hatását” az emberek életére.

A megkérdezettek két ötöde jelentette, hogy kénytelen volt élelmiszerbankot használni. Ez az arány a gyermekekkel rendelkező, alacsonyan fizetett munkavállalók esetében a felével emelkedik.

A megkérdezettek egynegyede mondta, hogy nincs megtakarítása, ötödük pedig azt vallotta, hogy élelmiszer, lakhatás és rezsi költségek fedezése után hetente kevesebb mint 10 fontja marad.

A kutatás azon munkavállalók felmérésén alapult, akik az önkéntes, valós létminimum (óránként 12,60 font, Londonban 13,85 font) alatt keresnek.

Catherine, aki derbyshire-i oktatási asszisztensként a minimálbért kapja, azt mondta a Socialist Workernek, hogy “kénytelen össze-vissza járkálni a szupermarketekben, hogy leárazott árukat találjon“.

“Magasabb minimálbérre van szükségünk” – mondta. “Tennünk kell valamit a közművek számláival és vissza kell vinni őket közüzemi tulajdonba.”

Catherine elmondta, hogy “csalódott” a Munkáspártban, amiért nem tesz többet a dolgozók megsegítésére. “Volt néhány javulás” – mondta. “De többet vártunk, és ezért van ilyen nagy elégedetlenség. Nem az történik, amire számítottunk.”

Cam, sheffield-i minimálbérből élő munkás a Socialist Workernek mondta: “A pénz nem ér olyan messzire, mint tavaly. Másokra kell hagyatkoznom. Kölcsönt kell kérnem, hogy kibírjam a hetet.”

“Megkapom a fizetésem, elköltöm a lakbérre, a számlákra és az élelmiszerre, és nem marad sok mindenem.”

Keir Starmer kormánya elárulja a munkásosztályt. Többet költ fegyverekre és háborúra, miközben cserben hagyja a dolgozókat.

Katherine Chapman, a Living Wage Foundation vezetője azt mondta, a kutatás bemutatja az “alacsonyabb bérért dolgozók zord valóságát“. Akik “lehetetlen választások elé kényszerülnek: fűtenek, etetik a családjukat, vagy fizetésképtelenné válnak a számlákkal szemben”.

Senkit sem kellene arra kényszeríteni, hogy a fűtés és az evés között válasszon, vagy élelmiszerbankot kelljen használnia – de ez a valóság Starmer Britanniájában.

forrás: Socialist Worker