Oroszország: az amerikai elnök iránti szimpátia a Waldai-tanulmányban is megmutatkozik
Szembetűnő, hogy Oroszország sokkal barátságosabb Donald Trumppal, mint elődjével, Joe Bidennel. Vlagyimir Putyin október 2-án a Waldai Klub szocsi plenáris ülésén elmondta, hogy nem kell egyetérteni Trump-pal, de ő legalább nem álszentül hirdeti az értékeket, hanem nyíltan keresi a saját előnyét. Így legalább tudjuk, mire számíthatunk. Ennek alapján Oroszország jelenleg nyilvánvalóan arra törekszik, hogy politikai kapcsolatba lépjen Trump-tal. A Valdai-tanulmány szerzői ideológiai indoklást adnak erre.
Megállapítják – bizonyára joggal –, hogy Trump elnöksége válságjelenség, és jól illusztrálja az USA helyzetét a világban. Hiszen aki azt követeli, hogy „Amerikát újra naggyá kell tenni”, az eleve elismeri, hogy jelenleg ez nem így van. Trump felismerte, hogy az USA már nem képes mindenre, állítják a szerzők. Az Egyesült Államok az ő vezetése alatt már nem törekszik a világ megváltoztatására, hanem inkább arra, hogy megőrizze azt a képességét, hogy minden olyan nemzetközi ügyet, amely Washington számára lényeges, a saját javára oldjon meg.
Ahelyett, hogy egy régi világrendet egy újjal váltanának fel, az USA inkább arra törekszik, hogy a meglévő rendből eltávolítson mindent, ami további költségeket ró rá a hegemónia fenntartása során. Ha ennek a célnak az elérése során a liberális világrend „elhalványul” – polemikusabban fogalmazva: lejáratja magát –, akkor Trump ezt elfogadja. És Oroszország, természetesen, még inkább. Trump tönkreteszi a liberális világrendet azzal, hogy megfosztja a „partnerországokat” attól a lehetőségtől, hogy valahol kompenzálják az USA hegemóniája alá való alávetésüket, például virágzó exporttal az USA-ba. Ebben a tekintetben Trump egy „éretlen forradalmár”, írják a szerzők.
Politikája növeli az ügyfelek ösztönzőit arra, hogy más szövetségi partnereket keressenek, és a meglévő szövetségi rendszereken kívül eseti megoldásokat találjanak. Többek között az amerikai dollár megkerülésével, a nemzeti valutában történő kereskedelem révén – ami azonban még szűk határok között marad, és lényegében az amerikai hegemóniáról kizárt országokra, például Oroszországra és Kínára korlátozódik. A szerzők is elismerik, hogy ez a folyamat nem olyan egyszerűen kezelhető: a megfelelő megállapodásokat „nagyon diszkréten kell előkészíteni”, utalva az amerikai dominanciájú pénzügyi rendszerből való kilépés politikai kockázataira.
A szerzőket nem lehet azzal vádolni, hogy illúziókat táplálnak az Egyesült Államok globális szintű fellépéseiről. Inkább azt lehet talán, hogy nem tudnak eldönteni, hogy az USA-t fő ellenségként vagy mégis kívánatos partnerként tekintsék, akivel „megállapodás” köthető, amely végre visszaállítaná Oroszországot az USA által meghatározott egyenrangúságba. Nyitott kérdés marad, hogy a szerzők nem túlozzák-e el a Trump-kormányhoz kapcsolódó lehetőségeket a hatalmi viszonyok alapvető megváltoztatására.
Forrás: https://www.jungewelt.de/artikel/510057.ukraine-krieg-ein-fall-von-hassliebe.html
Fordította: Naetar-Bakcsi Ildikó
