Kép: Kremlin Press Service/Anadolu Agency/imago Szeret hosszú beszédeket tartani, itt a szocsi Valdai Fórumon: Vlagyimir Putyin (2025.10.02.)

Oroszország német barátai

Október 7-én a NDK 76 éves lett volna; Vlagyimir Putyin ugyanazon a napon töltötte be 73. életévét. Ebből az alkalomból a jobboldali médiavállalkozó Jürgen Elsässer Berlinben fogadást rendezett az orosz elnök tiszteletére, amelyet Szergej Nechajev nagykövet sem hagyott ki: örömmel él a lehetőséggel, hogy Putyint Németországban is megtisztelje, nyilatkozta a rendezvény után. Elsässer „államférfiként” dicsérte Putyint, és egy emlékérmet népszerűsített, amely szerinte már 3800 vásárlót talált magazinja, a Compact online boltjában. Az eseményen számos kelet-német tartományi parlament AfD-politikusai is jelen voltak. A FAZ szerdán megjegyezte, hogy Elsässer „szmokingban és lakkozott cipőben” jelent meg – ami valószínűleg azt jelenti, hogy egy lakkozott cipős alak. Ha farmerben és tornacipőben jelent volna meg, a FAZ valószínűleg azt sem találta volna tetszetősnek.

Az, hogy Oroszország flörtöl az európai jobboldallal – ami valószínűleg ennél is több –, már régóta köztudott. Erre klasszikus példa a francia Front National (ma Rassemblement National) számára néhány évvel ezelőtt egy orosz bank által nyújtott többmilliós hitel. A párt politikusait rendszeresen idézik az orosz hírügynökségek. Eközben gyakran elhallgatják a párttagságot, hogy azt a benyomást keltsék, a francia parlamentben a hangulat olyan, mint amilyennek a hírben idézik. Hasonló figyelmet kapnak az AfD képviselői is, akik például meglátogatták a Donbass Népköztársaságokat, vagy azt a véleményt képviselik, hogy az ukrajnai háború nem Németország háborúja.

Brandenburgban eközben a BSW a többi párt kritikáját vonta magára, mert szintén meghívta Netschajev nagykövetet a tartományi parlamentbe. Az alkalom egy Hans és Lea Grundig antifasiszták tiszteletére rendezett kiállítás volt. Netschajev utána kijelentette, hogy Potsdamban „barátok között” érezte magát, és egyáltalán nem érezte magát elszigeteltnek. (rl)

A neves orosz gondolkodókör, a „Waldai-Diskussionsklub” 30 oldalas dokumentuma nem sokkal Vlagyimir Putyin október 2-i, szocsi plenáris ülésen való megjelenése előtt jelent meg. A dokumentum ironikus, játékos címet visel: „Dr. Chaos, avagy Hogyan lehet abbahagyni az aggódást és megtanulni szeretni a rendetlenséget”. Ez utalás Stanley Kubrick katasztrófa-szatírájára, a „Dr. Strangelove, avagy Hogyan tanultam meg szeretni a bombát” című filmre. A szöveg mottója is a bizonytalanságra utal. Ez egy Shakespeare-idézet a „Hamletből”: „Our wills and fates do so contrary run / That our devices still are overthrown; / Our thoughts are ours, their ends none of our own”. Szabad fordításban: „Akarat s végzet oly külön uton jár, / Hogy tervinket mindig tönkreteszi; / Gondolatunk a mienk, de nem a mienk a cél.”

Emellett nyilvánvalóak a hasonlóságok a híres Marx-idézettel a „Politikai gazdaságtan kritikájának bevezetőjéből”, miszerint az emberek ugyan maguk alakítják a történelmüket, de nem önállóan, hanem a termelési viszonyok hatására – bár az orosz szerzők csak felvázolják, mi az a meghatározó elem, amely a világot legbelül összetartja, illetve fejlődését meghatározza.

Véleményük szerint a hidegháború bipoláris világrendje a Szovjetunió önfeladásával elavult; az 1991 utáni unipoláris világrend pedig összeomlott és helyrehozhatatlan. A szerzők – ebben jó dialektikusok – hangsúlyozzák, hogy az egypólusú világrend vége belső ellentmondások nyomására következett be, amelyeket annak megalkotói saját egyoldalú érdekeik politikája érdekében maguk idéztek elő. A tőke profitjának növelése érdekében általuk előmozdított globalizáció új szereplőket hozott létre, akik már nem voltak hajlandók mindent elfogadni a világ régi uraitól. Természetesen a szerzők elsősorban Kínát tartják szem előtt ebben az elemzésben. De más államokra és nemzetközi szervezetekre is utalnak, főleg a globális Délről: elsősorban Oroszország BRICS-partnereire, amikhez tíz további állam csatlakozni kíván. Megemlítik azonban olyan regionális struktúrákat is, mint a Sanghaji Együttműködési Szervezet, amelyet eredetileg 1992-ben védelmi és támadó szövetségként alapítottak Oroszország, Kína és a közép-ázsiai volt szovjetköztársaságok, és amely mára a globális déli országok politikai önreprezentációjának színterévé vált (Oroszország szívesen beszél a „globális többségről”), mint legutóbb a szeptember eleji tianjini csúcstalálkozón. Az EU ezzel szemben csak egy helyen szerepel, lenézően „az USA külső képviseleteként”, amely elvesztette politikai szubjektivitását.

A szerzők véleménye szerint a politikai szereplők számának növekedése egyrészt a nemzetközi helyzet nagyobb átláthatatlanságához vezet. Ez morálisan indokolt, mert több állam van, amelyek mindannyian jogosultak arra, hogy érdekeik figyelembevételét követeljék. Másrészt viszont a szereplők sokfélesége stabilizáló tényező, mert egymás hatása kiegyensúlyozza őket, és folyamatos tárgyalásokat és egyeztetéseket igényel. Ezért a klasszikus diplomácia szerepe – ellentétben a „szabályalapú világrend” keretében érvényesített, állítólag általánosan érvényes szabályokkal – növekedni fog. És mivel ma már reménytelen egy atomhatalom elleni katonai támadás, a nagy háború veszélye is „nulla”.

Nos, lehet, hogy – az orosz atomfegyverarzenál mögé bújva – ez csak vágyálom, és a szerzők véleménye eltérhet más politikai szereplők észlelésétől, akik továbbra is „egyenlőtlen erőviszonyok” nyomásának vannak kitéve. Az szerzők még tovább merészkednek a hipotetikus területre, amikor a jövőbeli politika irányvonalaként a forradalmak és egyéb „társadalmi instabilitás” elkerülését nevezik meg. Oroszország például mindent meg fog tenni, hogy ne kelljen kipróbálnia, meddig terjed társadalma lojalitása háború esetén. Ezzel kapcsolatban biztosan a cári birodalom első világháborús összeomlásának történelmi példája ihlette a szerzőket. Másrészt ez a diagnózis illeszkedik ahhoz, ahogy Vlagyimir Putyin Oroszországa sokat tesz azért, hogy az ukrajnai háború terhei ne nehezedjenek a lakosság nagy részére. Harmadrészt az orosz szerzők elemzése a marxisták számára is kissé megnyugtató: ha a politika fő célja a forradalmi változások megakadályozása, az fordítva azt jelenti, hogy a „régi vakond” (Karl Marx) a látszólag megkövesedett uralom felszíne alatt továbbra is a forradalomra törekszik.

Forrás: https://www.jungewelt.de/artikel/510056.ukraine-krieg-moskaus-weltsicht.html 2025. 10.13.

Fordította: Naetar-Bakcsi Ildikó