2025 februárjában Szenegál Állami Számvevőszéke jelentést tett közzé, amely “rendellenességekre” derített fényt a közpénzügyek kezelésében 2019 és 2024 között, Macky Sall (2012–2024) elnöksége alatt.

Például a bíróság megállapította, hogy míg Sall kormánya a 2023-as költségvetési hiányt a bruttó hazai termék (GDP) 4,9%-aként jelentette, valójában 12,3% volt. A számvevőszék azért kezdett hozzá az állami pénzügyek újraértékeléséhez, mert Szenegál új miniszterelnöke, Ousmane Sonko egy, 2024 szeptemberében Dakarban tartott sajtótájékoztatón nagyon súlyos vádakat fogalmazott meg. A felülvizsgálat és a Nemzetközi Valutaalap (IMF) által is megerősített adatok szerint az eladósultási ráta 2023-ban 99,7%-a volt a GDP-nek – nem 74,7% –, és a hiányt 5,6%-kal alulbecsülték (2025 augusztusában az adósságrátát 111%-ra módosították).

Sonko miniszterelnök szerint Szenegál pénzügyi helyzete “katasztrofális”, ami Sall évtizedes uralmából örökölt három probléma eredménye:

• Egy “zabolátlan adóspolitika”, amely növelte az ország államadósságát, miközben megfosztotta bármely, az adósság törlesztéséhez szükséges növekedés lehetőségétől.

• Egy közigazgatás, amely elhallgatta ezt az eladósodottságot és a gazdaság mélyreható problémáit a szenegáli nép előtt (amely ennek ellenére elutasította Sall kijelölt utódját, Amadou Ba-t a 2024-es március elnökválasztáson, és helyette Bassirou Diomaye Faye-t választotta).

• “Kiterjedt korrupció”, beleértve az ország COVID alapjának meglopását négy miniszter által.

Az adóhivatalnokok, akik politikusokká váltak

A Sall kormányának szándékos államcsődbe juttatására és a költségvetés kifosztására vonatkozó bizonyítékokat lassan gyűjti össze Faye elnök és Sonko miniszterelnök. Faye (született 1980) és Sonko (született 1974) mindketten volt adóhivatalnokok, akik politizálni kezdtek, frusztrálva Szenegál politikai és közigazgatási életének inkompetenciája, csalásai és korrupciója miatt. Fiatal, hazafias ideálokkal teli férfiként mindketten az École nationale d’administration (Nemzeti Közigazgatási Iskola) diákjai voltak, majd az Adó- és Vagyonügyi Főigazgatóságon (DGID) találkoztak, ahol Sonko megalapította az Adó- és Vagyonügynökök Autonóm Szakszervezetét.

Az adóelkerülés és a politikai harc

2011-ben a kanadai SNC-Lavalin cég 50 millió dolláros szerződést kapott egy ásványi homokfeldolgozó üzem építésére Grande Côte-ban. Később azonban a Paradise Papers dokumentumaiból kiderült, hogy a szenegáli kormány egy SNC-Lavalin Mauritius néven ismert entitással írta alá a szerződést. Vagyis a kanadai cég mauritiusi vállalattá vált (kényelmes módon Szenegál és Mauritius között létezett egy adóegyezmény, amely mentesítette a Mauritiuson bejegyzett cégeket a szenegáli adók megfizetése alól). E joghatóság-váltásnak köszönhetően az SNC-Lavalin legalább 8,9 millió dollárnyi adót kerülhetett el Szenegáltól (az SNC-Lavalin éves bevétele kb. 6 milliárd dollár – ez Szenegál, 18 milliós lakosságú ország GDP-jének harmada).

Sonko miniszterelnök hangos ellenfele volt ennek a projektnek, és 2014 januárjában létrehozta a Szenegáli Afrikai Patrióták a Munka, Etika és Testvériségért (PASTEF) nevű pártot a harc folytatására. 2017-ben mandátumot szerzett a Nemzetgyűlésben, ahol szóba hozta az adóparadicsomok és a vállalati lopás kérdését. “Az adóparadicsom a paradicsoma lehet a multinacionális cégeknek, amelyek el akarják kerülni az adófizetést”, mondta 2018-ban. “De az ország számra ez pokol.” 2019-ben Sonko közel 16%-ot kapott egy vitatott elnökválasztáson. A 2022-es önkormányzati és parlamenti választásokon a PASTEF által vezetett, Yewwi Askan Wi (Szabadítsátok Fel a Népet) nevű koalíció nagy győzelmet aratott, és a Szenegáli Szocialista Párt jelöltjét, Barthélémy Diast választották Dakar polgármesterévé. Az akkori elnök, Sall dühös volt a volt adóhivatalnokokra, és megpróbálta betiltani a pártjukat és elhallgattatni Sonkót. Ez 2023–2024-ben nagy tüntetésekhez vezetett, amelyek Faye és Sonko választási győzelmében csúcsosodtak ki. Nem meglepő, hogy ezek a volt adóhivatalnokok a könyvelők főkönyveibe ástak, és bizonyítékokat találtak a csalásra.

De vajon csak Sall és kormánya bűnös a csalásban? Hiszen Szenegál egész közigazgatása, beleértve az Állami Számvevőszéket, nem cselekedett Sonko és mások panaszai, vagy a Paradise Papers leleplezései alapján.

Talán a legszembetűnőbb közigazgatási hanyagság nem a szenegáli kormány, hanem az IMF részéről következett el. Azóta, hogy Sonko 2017-ben felvetette ezt a kérdést, az IMF legalább hét alkalmazotti jelentést publikált Szenegálról, amelyek egyike sem jelezte, hogy bármilyen probléma lenne az adósság- vagy pénzügyi jelentések rendszerével. Az IMF 2019-es alkalmazotti jelentése például megjegyezte, hogy Szenegál felülvizsgálati eljárásai megfelelnek a Nemzetközi Pénzügyi Beszámolási Standardoknak, és hogy az ország 2017-ben csatlakozott az IMF saját Különleges Adatok Terjesztési Standardjához. Ha az IMF jóváhagyta Szenegál által szolgáltatott adatokat, akkor ugyanúgy felelős a csalásért, mint a Sall-kormány, és számot kellene adnia.

Az IMF szerepe és zsarolási kísérlete

2024 októberében, a költségveteti jelentések meghamisításának felfedezése után, az IMF felfüggesztette Szenegál hitelezési programját. 2025 márciusában az IMF alkalmazotti jelentése “sürgős reformok szükségességét” említette Szenegál közigazgatásában és intézményeiben (de nem saját magában). Körülbelül ugyanebben az időben az IMF szóvivője, Juli Kozack azt mondta, hogy Szenegálnak talán nem kell visszafizetnie a Sall-kormány csalásos kölcsöneit, tekintve a Faye-Sonko kormány jóhiszemű auditját, amely feltárta e rendellenességeket. Ez a felmentés azonban kötött feltételekkel járt, hiszen része volt az IMF és Szenegál közötti tárgyalásoknak.

Az IMF 2025 augusztusi alkalmazotti jelentésében kiterítette a kártyáit – a felmentés lehetőségét akarta kihasználni engedmények kicsikarására az új kormánytól, beleértve olyan strukturális változtatásokat, amelyek aláássák Szenegál fennmaradó szuverenitását. A Faye-Sonko kormány népi megbízatást nyert a szuverenitás erősítésére. Az IMF a Faye-Sonko kormány becsületességét használja fel az előző kormány csalásaival kapcsolatban, hogy aláássa azt. Az IMF nagyobb hozzáférést akar a “stratégiai ágazatokhoz” (mint az energia és a mezőgazdaság) a multinacionális vállalatok számára, szigorúbb fiskális fegyelmet a kormánytól (azaz kevesebb szociális kiadást a munkásosztály és a parasztság számára), és Sall 2014-es Plan Sénégal Émergentjének folytatását, amely technokrata zsargont használ, hogy elfedje a vagyon kiszivattyúzását a külföldi multik és a szenegáli elit kezébe. A felmentés a Faye-Sonko kormány feje fölött fog lebegni, hogy kényszerítsék őket, hogy szuverenitási napirendjüket becseréljék az IMF alávetettségi napirendjére.

Szenegál nem egyedülálló eset

Szenegál esete nem szokatlan. Az 1980-as években az USA által támogatott katonai kormányok Latin-Amerikában költségvetésen kívüli kölcsönözéseket hajtottak végre, amit az IMF szóban komolyan vett, de tettekben nem. 2000-ben az IMF azonosította a pakisztáni katonai kormány téves jelentéseit, de ismét nem tett semmit, különösen azután, hogy Pakisztán lelkesen csatlakozott az USA terrorizmus elleni háborújához 2001-ben. Nagyjából ugyanakkor az IMF megbocsátott Ukrajnának az adósság-bejelentések meghamisításáért, ismét az amerikai kormány nyomására, amely meg akarta őrizni Leonid Kucsma elnök nyugatbarát orientációját. Ugyanez történt Kongó-Brazzaville-lal 2002-ben és Gambiával 2003-ban. 2006-ban az IMF kiadott egy dokumentumot arról, hogyan tehetők kevésbé “terhelővé” a téves jelentések politikái, hogy ne terheljék az országokat súlyos büntetésekkel. Ez a hozzáállás befolyásolta az IMF Mozambikban való eljárását is 2016-ban, amikor az energiaexportőr ország rejtett adósságok miatti kihívásokkal nézett szembe.

A Washington által kedvelt kormányok csak egy kis dádát kapnak, míg a szuverén politika folytatására törekvő kormányokat alaposan megbüntetik.

A szabadság ígérete

Szeptemberben a nagy szenegáli muzsikus, Cheikh Lô (született 1955) kiadott egy új albumot Maame címmel (2025). Az albumon található egy “African Development” (Afrikai Fejlődés) című reggae szám, amely Cheikh Lô énekével kezdődik, aki Cheikh Anta Diop, Thomas Sankara és Nelson Mandela neveit említi, mielőtt így énekelne: “Szabad, szabad, szabad Afrika… Afrikának szabadnak kell lennie.” Ez a dal a forráshoz, azokhoz a reményekhez és vágyakozáshoz való visszatérés, amikor Szenegál 1960-ban függetlenné vált, és első elnöke, Léopold Sédar Senghor vezetésével felemelte a zászlaját. “Először is az egészség” – énekli Cheikh Lô, aki számos követelést sorol fel:

• Mezőgazdaság, állattenyésztés, halászat.

• Oktatás: a tudás temploma.

• Szakképzés.

• Munkahelyteremtés a fiatalok számára.

• Közbiztonság.

• Természeti erőforrások megőrzése.

• A szegénység elleni küzdelem.

• A korrupció elleni küzdelem.

• Független és igazságos igazságszolgáltatás.

• A demokrácia fejlesztése.

Afrika szabadságát korántsem garantálja az ötvennégy zászló, amely az ötvennégy fővárosban lobog a kontinensen. A szabadság csak akkor jöhet el, ha Afrika népe szuverén ellenőrzést gyakorol saját erőforrásai fölött, és felszabadítja magát a kapitalizmus és imperializmus megaláztatásaiból.

Szívélyes üdvözlettel,
Vijay Prashad

forrás: Tricontinental hírlevél