Október 7-e van. Második évfolyam. Úgy éreztem, írnom kellene valamit, de őszintén szólva nem sok minden születik. Mit is mondhatnék még? Túl sok szó született már, és túl sok gyilkosságnak lehettünk szemtanúi az interneten, kevés hatásuk volt. Két évvel ezelőtt október 9-én azt írtam, hogy Izrael és támogatói nagy valószínűséggel a népirtás útját választják... és valóban ezt az utat választották.

Amerika szemszögéből nézve a gázai mészárlás csak egy különösen hátborzongató példa a birodalmat/irányított ipari demokráciát sújtó számos démonra – olyan démonokra, amelyek nemcsak a népirtást hajtják végre, hanem az élet szinte minden területét érintik... ökológiai, pénzügyi... Mindannyian túl messze vagyunk a számunkra legfontosabb kérdésektől, és nincs hatalmunk az életünket irányító erők felett. Így mindenki politikai energiája a Spektákulumba irányul – tanúskodni, dühöngeni, kommentelni, tanulni, megszállottan olvasni, gúnyolódni, vitatkozni az emberekkel az interneten. Valójában azt is mondhatnánk, hogy a politikai hatalom hiánya fordítottan arányos a Spektákulumban töltött idő mennyiségével. A Spektákulum a hatalom illúzióját kelti bennünk... hogy teszünk valamit... hogy kivetítjük akaratunkat és létezésünket a világba. Nem vagyok annyit a közösségi médiában, mint régen, de érdekes figyelni, ahogy egyre többen fordulnak a mesterséges intelligenciához, nem azért, hogy válaszokat kapjanak a kérdéseikre, hanem hogy közvetítsék az online interakcióikat másokkal – ezt már nem tudják maguk megtenni... most már a számítógépre van szükségük a társadalmi világ értelmezéséhez is. A Spektákulum önmagába burkolódzik, egyre több közvetítést igényel a Spektákulumtól.

Gázával kapcsolatban nem tudok nem az internetre gondolni. Az internetet a személyes felhatalmazás technológiájaként adták el nekünk. És mégis Gázában látjuk az első élőben közvetített népirtást, a legszörnyűbb gyilkosságokkal HD videóban. Emberek milliárdjai tudják, mi történik ott, ami sokakat a cionizmus, Izrael és Amerika ellen fordított. És mégis folytatódik a mészárlás és az éhezés. Gáza megerősítette azt, ami már régóta nyilvánvaló volt számomra: az információ nem hatalom. A szervezettség hatalom. És az internet, legalábbis ami minket, a felhasználóit illeti, szervezetellenes. Az internet egy atomizáló technológia. Ez nem meglepő. Végül is a Pentagon fejlesztette ki a pacifikáció érdekében – egy eszköz a hatalom központosítására Amerika katonai technokráciájának kezében.

Úgy hiszem, hogy az internet egy vámpírerő – még a jó dolgoknak is, amiket ad, rejtett ára van. Egy mérgezett kehely, függetlenül attól, hogy mit öntünk bele. Azt is hiszem, hogy az embereknek radikálisan minimalizálniuk kell az internettel való kapcsolatukat – hogy megtalálják az egyensúlyt a virtuális és a valóság között... egy olyan egyensúlyt, amely sokkal inkább a valóság felé billen. Az internet úgy van kialakítva, hogy hatalmas mennyiségű információt zúdítson az elménkbe, odáig menően, hogy az információ narkotikussá válik. Nem lesz könnyű elszakadni ettől a technológiától. Ezt a technológiát azért hozták létre, hogy függőséget okozzon – hogy felváltsa a valódi társas interakciókat... hogy a virtuális valóságosabbnak tűnjön. Így nem leszünk képesek egyénileg megszabadulni ettől a parazitától. Ez egy társadalmi parazita, tehát szükségünk lesz másokra. De ennek egyéni szinten kell kezdődnie. A felismerésnek, a vágynak és a kezdeményezésnek veled és velem kell kezdődnie. Akarnunk kell majd elmenni. Akarni kell megtenni az első lépést.

Mindenesetre… Állítsuk meg a népirtást, szabadítsuk fel Gázát és a palesztin népet. Ezeket a szavakat úgy írom le, ahogy a Spektákulumban megjelennek, senkit sem győzve meg, aki még nem ért egyet velem.

—Jása

Fordította: Naetar-Bakcsi Ildikó